A köd eloszlik
Az utóbbi időben gyakran gondolkodom az életemről. Unalmas a mindennapok ismétlődése: minden nap ugyanaz. Van családom férjem, István, és két fiú, Gábor és Balázs, akik az iskolában kiváló tanulók.
Korán kelek, a csengőóra monoton takarója hallatszik a hálószobában. Kint még csak halványan kezd felkelni. Nem tudok visszaaludni, már fekszem, és a napra felkészülő gondolatok kavarognak a fejemben.
Most felkelek, és egy olyan nap kezdődik, mint a többi gondolom. Le kell fejlesztenem Zsóka tehénünket, etetnem a marhákat, aztán a marhahúst is táplálnom kell. Készítenem kell reggelit a férjemnek és a gyerekeknek, felébreszteni őket, elvinni a fiúkat az iskolába, Istvánt a munkába. Ma meg kell szántanom a krumplit, különben felnyílik a sor, úgyhogy kézbe veszem a kapa, és a kerti ágyásba megyek.
Miközben a házimunkát végezem, a fejemben forgó gondolatok:
Ma kell mosni, a kertbe kell vetni a virágokat, söpörni a járdát, már régóta nem takarítottam ott. Az életem unalmas, csak feladatok és teendők A nap elkezdődik.
István, kelj fel, itt az idő könnyed súrolással rányomod a vállára, de már nem alszik.
Jöjjön, válaszolja, és hátratérdel.
Fiúk, keljetek fel, reggeliznünk kell, majd iskola. Balázs, ne húzd hátra a fejét, mégis fel kell állni. Ki fog téged iskolába vinni, nem én. Lazulj be korábban, ne legyél ágyékrózsa morgott a szorgalmatlan anyuka. A fiatalabb Gábor már felugrott, könnyen a lábára lép, míg Balázs nyújtózkodott.
Végül elküldtem őket a saját dolgaikra, elkezdtem mosni, kifüggesztettem a mosott ruhákat a háztetőre. Ma valahol szomorú hangulat öntött el, nem tudtam, miért, de észrevettem, hogy az utóbbi időben elégedetlen vagyok az életemmel.
Elkezdtem a virágokkal dolgozni, amikor Nadella, a szomszéd, betoppant a kertbe. Mindig kiabálja a háziállatait, felháborodik a legkisebb dologra, és még a mi házunk bejáratánál is hallható a szavazása.
Nadella, tegnap este megint vitatkoztál?
Azt a férjem, Ferenc, hazajött, vagy inkább bekúszott. Egész estén át vártuk, hogy kicserélje a szekrényt, de nehéz volt Már reggel is figyelmeztettem, de ő Nem néztem a szemébe, újra az Igazgatónál volt, ahol megint a pálinka és a társaság járt Neked szerencséd, István nem iszik, soha nem láttam őt részegnek.
Nadella irigysége érezhető volt: őnek csendes a kertje, nincs kiabálás. De látva, hogy szomorú, megkérdezte:
Sára, miért vagy olyan csúnya? Miért nem mosolyogsz?
Sára felült a kertpadra, Nadella mellette.
Nem tudom, Nadella, valami nehéz nehezed rám nehezed. Úgy érzem, hogy az érdekes élet elhúzódik mellettem, minden színes esemény messze van, mások jobban élnek, boldogabbak, változatosabbak. Valami másra vágynék, nem feltétlenül hollywoodi, de legalább olyasmire, mint a szomszédaink.
Ó, Sára, ne panaszkodj. Neked minden simán megy, csendben válaszolta a meglepődött szomszéd. Mit szeretnél még?
Látom Márkát, a feleségét, Vencét, aki jóképű, mindenhol együtt járnak, nyilvánosan ölelik, csókolják egymást. Márka főkönyvelő, jól öltözik, úgy él, mintha mesében lenne Vencé autóval jár, születésnapjára piros rózsákat hoz a városból. Gyakran jár oda. Márka élete nem unalmas.
Na, most találtál valamit, amiért irigyelni kell vágta közbe Nadella. Igen, otthon ülve nem látsz semmit. Vence igazi csábász, nem hagyja, hogy egy szoknya elmenjen mellette. Márka tud erről, ezért új ruhákat vesz, hogy szép legyen a férje előtt. És ő, mint a márciusi macska Szereti Márkát, milyen jó férfi. De ő ravasz Nyilvánosan öleli, csókolja, otthon meg csak a kezet nyújtja. A férje lasztó életet él, autóval megy a városba, ahol nők és fiatal lányok vannak.
Hadd kérdezzem, honnan tudod ezt? Talán munkával jár oda? kérdezte Sára.
Munkával! De miért megy késő este, tíz óra körül, hogy reggel visszatérjen? A nővérem a szomszédnál barátkozik Márkával, mindent lát. Márka egyszer márványkrémet ütött be a zúzódásai alá. Élete állandó félelem, hogy Vencé elhagyja vagy megverje. Te azt mondod, meséről van szó. Ki akar ilyen mesét? mondta Nadella izgatottan, míg Sára csak tanúskodott, de nem hitte teljesen.
Pár pillanattal később Sára folytatta:
Ha így van, nem kell Márkát irigyelni. Nézzük csak Tamarkát. Az ő férje, András, biztosan szereti őt. Nem engedi, hogy dolgozzon, mindent maga csinál. Időnként elviszi a nyaralóba, ez igazi szeretet. Boldog Tamarka Életem viszont unalmas.
Nem is lehet ennek igaznak lenni mondta Nadella. András nem iszik, rendes férj.
Tudod, a felnőttik közül az idősebb fiú beteg, a fiatalabb, Antal, rendben van, az iskolába jár, jó srác.
Tudom válaszolta Sára tudom, hogy a fiú beteg, de nem tudom, mi a betegség. Azok a falvak a település végén laknak. Andrásról tudok, és István is jót mond róla. Tamarkát is ismerem, együtt jártunk iskolába, ő rögtön Andrewhez házasodott. Az ő közös szerelmük is volt.
A nagyfiú, Vánci, nagyon sovány, a kortársai már a nyolcadik évfolyamban vannak, ő még hétévesnek tűnik. Nem növekszik az agya. Nem tudom, milyen betegség, de a szanatóriumba viszik, ingyenes útlevéllel. Nem hiszek abba, hogy nyaralnak szólt Nadella.
Azta, tényleg. Honnan tudod ezt? kérdezte Sára.
A farmon dolgozom, ott minden pletyka születik, a nők sokat beszélnek. Oksana, a farmdolgozó, András húga, mindent tud, és a nyelvét sem nyomja le. válaszolta Nadella.
Sára elmosolyodott:
Valóban, nem kell irigyelni. Ahogy mondják: Minden házban más a zsivány, nem tudtam ilyen részleteket.
Nadella folytatta:
Nem tudod, mert otthon maradsz, csak a boltba mész. Nem ülsz a falu közepén a kút mellett, nem beszélsz az életről. Miért mennél a kúthoz, ha István hozott vizet, fújt a kutat, és ő jó férj? Ó, Sára, talán a zsírra vagy fáradt Unalmas, mert nem látsz más életet, és úgy gondolod, mindenki könnyedén él.
Miközben a szomszédok beszélgetnek, Nadella hirtelen felkapaszkodik, és hazamegy. Sára kapa a földbe, hogy szántsa a krumplit. A gyerekek az iskolából jönnek, eteti őket, a tehén visszatér a legelőről, lefejleszti. István hazajön a munkából, meghagyja, és így telik el egy nap a szokásos csendben és nyugalomban.
Az éjszaka közepén Sárának nehezére esik aludni, de álma egy meghalt nagymama, Éva, alakját hozza:
Sárám, ne haragudj Istenre, ne panaszkodj sorsodra. Próbáld meg a nehézségeket a szívedhez mérhetően, most már nem voltak nagy próbák. Így élj tovább
A nagymama képe eloszlik a ködben, Sára felébred. Szégyenérzet tölt el, amiért a saját életére panaszkodott, a szomszédokra irigyült, szánalomba burkolta magát.
Már derül a nap. A férje mellette szuszog, a óra mutatja az időt. Feláll, felteszi a kendőt a vállára, és kilép az ajtó elé. A köd eloszlik, a fűn harmat csillog, a nap ígéretesen szépnek tűnik.
Milyen jó élet gondolja boldogan , minden rendben Egészen addig, amíg a köd el nem tűnik. Irigységgel néztem mások életére, mintha a sajátjukat csak ábrándként képzeltem volna el. Nem tudtam, hogy mennyire áldott vagyok: szeretett férjem, István, soha nem bánt, a fiúim okosak és jók a suliban, nincsenek gondjaik. Azok a kis dolgok, amikre gondoltam, most már jelentéktelenek. Milyen szép, hogy a köd végre feloszlik.
Visszalép a házba, leveszi a kendőt, belenéz a gyerekek szobájába, megállítja Balázst, megöleli. Lassan visszatér a rendhez, az élet pedig tovább folyik.
