A szürke kiscica az állatkórház kapuja előtt kuporgott. Halk nyávogása szállt a levegőben, mellette egy pici cicakölyök feküdt összegörnyedve
A nő nyugodtan sétált az utcán, pórázon vezette kutyáját, Hujját. Bársonyos őszi nap volt: a levegő tiszta volt, mint a harangszó, a sárga és vörös levelek keringtek, mintha egy láthatatlan hegedű dallamára táncolnának. Minden csendes és aranyos volt. De hirtelen
Hirtelen valami megragadta a figyelmét, amit lehetetlen volt észre nem venni: a kórház előtt ült a szürke cica. Könyörgő nyávogással futott oda-vissza a járókelők felé, mintha segítségért könyörögne. A kis kölyök mellette alig lélegzett. Kiáltott, könyörgött, követelt, de az emberek csak siettek tovább.
Mindenki a maga dolgával volt elfoglalva, mintha nem is látnák azt a kis, gyenge lényt az út szélén. Mert könnyebb elsétálni egy idegen baj mellett. De a nő megállt.
Letérdelt, és óvatosan felemelte a kicsikét. A cicakölyök annyira sovány volt, hogy a bordái átütöttek a bőrén. Alig lélegzett. Mi legyen? Hová vigyem? villant át az agyán. Ekkor az anyamacska közelebb lépett, és a nő szemébe nézve halkan, de kitartóan nyávogott. Segíts mentsd meg
Az ajtón egy cetli lógott:
28-án zárva. Pihenőnap.
A nő zavarba jött. Taxi? Pénz? De hová? De az ösztöne után engedve, meglökte az ajtót. És hirtelen csoda: kinyílt.
A folyosó végén egy magas, ősz hajú férfi állt, kopott fehér köpenyben.
Kérem! szólalt meg a nő. Segítsen! Nincs pénzem, de később visszahozom. Hiszen meghal és átnyújtotta a kis testet.
Az állatorvos óvatosan átvette a cicát, és sietve bevitte a műtőbe. A nő és a macska remegve vártak. Aztán a nő észrevette, hogy a férfi köpenye alatt, a vállánál két furcsa dudor látszott. Istenem, szegény, púpos villant át rajta.
Ön így gondolja? kérdezte hirtelen a férfi, és mélyen a szemébe nézett. Aztán visszatért a cicához.
Órák múltak. A kis kölyök lélegzete egyenletes lett.
Lám szólt az orvos. Élni fog. De törődésre, gyógyszerre, melegre van szüksége. Az utcára már nem vihető a nőre nézett. Az anyamacska is mereven figyelte.
Mit beszél! pattant fel a nő. Természetesen hazaviszem. Az anyukáját is. Mi Hujjával bólintott a kutyájára befogadjuk őket.
Az orvos mosolygott:
Akkor mindent odaadok, amire szüksége lesz. Pénzre nincs szükség. Tekintse ajándéknak.
A nő meglepődött a kisasszony szón régen nem így szólították. De nem volt ideje töprengeni. Fogta a gyógyszereket, a cicát, és hazaindult, Hujja és a macska kíséretében.
Eltelt egy hónap. A nő bátorságot gyűjtött, és felhívta a kórházat, hogy megköszönje.
Igen, halló, dr. Tóth felelt egy fiatalos hang.
Elmesélte a cicák történetét, és köszönetet mondott. De az orvos zavartan tagadta.
Elnézést, de 28-án szabadnapom volt. A családommal voltam. Talán téved, de nem számít. A lényeg, hogy élnek, és otthonuk van.
A nő értetlenül ült. Ekkor a megmentett cica, aki már erősödött, az ölébe ugrott. Az anyamacska a földön figyelte.
És ekkor megjelent Ő. A régi köpeny alól fehér szárnyak csillantak. Az Angyal mosolygott.
Hiszen te mentetted meg őket mondta. Én csak segítettem egy kicsit.
A macska dorombolt.
Nem szoktam segíteni sóhajtott az Angyal. De ti, macskák, olyan makacsok vagytok Na jó, megszegem a szabályt. Utoljára.
Kacsintott, majd eltűnt. Ekkor megszólalt a csengő.
Az ajtóban egy szerelő állt, kopott munkásruhában.
Hívtak? A csöpögő csap?
Nem, de ha már itt van, javítsa meg a fürdőt is. Fizetek.
Mindig összekeverem mormogta, és belépett. Térdre ereszkedve kezdte kipakolni a szerszámokat.
A nő hozott neki egy párnát.
Köszönöm mondta a férfi, és mosolygott. Szemeiben valami meleg csillant meg.
Nem kér egy kis babgulyást? Van még csirkepaprikás is szólalt meg a nő, maga sem értve, miért.
Paprikás sóhajtott a férfi. Istenem, mióta nem ettem
Akkor várjon! sietett a konyhába, mintha valami nagyon fontos dolga lenne.
A szerelő a munkája közben a konyha felé hallgatott. A házat betöltötte a paprikás és friss kenyér illata. A magnójából Bartók Mikrokosmosza szólt.
A nő megdermedt.
Ez lehetetlen suttogta.
De mégis megtörtént.
Eltelt egy hónap. A főtéren sétáltak a nő és a szerelő, most már elegáns öltönyben. A férfi szemeiben béke és boldogság volt.
Az Angyal egy padon ült az anyamacskával, és morogta:
Ti, macskák, elviselhetetlenek vagytok. Mit akartok még?
A macska követelőzőn nézett rá.
Rendben sóhajtott az Angyal. Legyen úgy, ahogy akarod. Isten áldjon.
A lottóozónál egy koldus ült. Amikor a pár közeledett, feléjük nyújtotta a kezét.
Adjon valamit Isten nevében nagyon éhes vagyok.
A férfi a zsebébe nyúlt, de a nő megállította. Kivett egy ezrest, és a koldus tenyerébe nyomta.
Kisasszony szólalt meg a koldus. Nem fogadhatom el ingyen. Vegyen egy lottószelvényt.
A nő meglepődött. A hang ismerős volt. A k
