Katinka, próbáld meg érteni, nagyon rossz a helyzet sóhajtott fel mélyet György bácsi, megtörölve az orrnyergét. Zsófia már két hónapja őröl a fülembe.
Valami tanfolyamot nézett ki Cipruson a Daninak mármint a fiunknak.
Azt mondja, a gyereknek kell egy jó kezdés, angolt is erősítené. De miből fizessem? Hisz tudod jól, mostanában kiestem a munkából.
Katinka lassan az apjára emelte a tekintetét.
És arra jutottál, hogy a nyaraló eladása a legjobb megoldás? kérdezte halkan.
Hát mi más? lódult előrébb az apja. Az a telek parlagon hever. Zsófia amúgy sem jár ki, unatkozik ott, mondja hogy sok a szúnyog
Arról sem tud, hogy már rég nem én vagyok a hivatalos tulajdonos. Ő azt hiszi, piacra dobjuk a házat, aztán kezdhetünk új életet.
Okos vagy, Katinka. Nézd, legyen így: most eladod hivatalosan. Azt a pénzt, amit tíz éve nekem adtál forintra pontosan! visszakapod.
Ami a fölötte lévő ár, azt viszont én kapom. Családtagok vagyunk, így igazságos.
Neked nem lesz belőle károd, igaz? Amit befektettél, visszaszerzed, és még apádnak is segítesz.
György bácsi előzetes bejelentkezés nélkül állított be. Az utóbbi években amúgy is alig beszéltek: rég volt már második családja, más gondjai, és Katinka sosem illett bele igazán az új családba.
Katinka sejtette, hogy nem véletlen a látogatás. Arra gondolt, újra pénzt akar, de Az ajánlat legalábbis furcsa volt.
Apa, emlékszel még, mi volt tíz éve? szólalt meg Katinka, miután végighallgatta apját. Amikor eljöttél hozzám, és azt mondtad, pénz kell a műtétre meg a rehabilitációra.
Eszedbe jut?
György bácsi arca megrándult.
Minek azt bolygatni? Hiszen felgyógyultam, hála Istennek.
Bolygatni? mosolyodott el keserűen Katinka. Akkoriban az a pénz, amit átadtam, öt évnyi spórolás eredménye volt. Az első lakásomra gyűjtöttem.
Hétvégén is dolgoztam, szabadságra se mentem minden fillért félretettem. Aztán jöttél te. Nem volt munkád, tartalékod sehol, de már volt új feleséged, Zsófia, és fiad, Dani.
Elvitted az összes spórolt pénzemet!
Kétségbeesett voltam, Katinka! Mit tehettem volna? Kimenni az aluljáróba, meghalni?
Felajánlottam, hogy segítek folytatta Katinka, mit sem törődve a kifogásokkal. De egyenesen megmondtam: félek, ha veled történne valami, maradok ház és pénz nélkül.
Hiszen ott van Zsófia, a törvényes örökösöd. Ő engem a telek közelébe se engedett volna.
Napokig alkudoztunk, emlékszel? Nem akartad leírni, hogy tartozol, megbántva érezted magad.
Hogy nem bízol az apádban?!
Én meg csak biztosítékot akartam.
De meg is kaptad! vágott közbe György bácsi. Írásos adásvételi szerződés lett, tiéd lett a nyaraló.
Még olcsón is adtam át, amit a gyógyulásodra fordítottam.
De azt beszéltük: én használom, te meg majd ha lesz pénzem, visszaveszem.
Tíz év telt el, apa. Tíz! Soha nem beszéltél róla, hogy visszavennéd. Egy forintot sem adtál vissza. Minden nyáron te éltél ott, ültetted a paradicsomjaidat, tüzelőnek a fát is én fizettem.
Nyaraló adója én álltam. Három éve a tetőt is velem javíttattad meg.
Úgy éltél ott, mintha a tied lenne, miközben én törlesztettem a lakáshitelt.
György bácsi elővette a zsebkendőjét, megtörölte a homlokát.
Hát nem dolgoztam… Te is tudod: a kemó után sokáig lábadoztam, aztán az életkor, már sehova se kellek.
Zsófia ő érzékeny lélek, az irodai munka kikészíti.
A neten próbál eladni ezt-azt, de épphogy megélünk.
Érzékeny lélek? Katinka fel-alá kezdett sétálni a konyhában. Nekem meg vastagbőröm van?
Én két munkahelyen is robotolhatok, hogy kifizessem a hitelt, meg a te nyaralásodat, de Zsófiának nehéz dolgozni?
És most eldöntötte, hogy eladjuk a házat, hogy Danit Ciprusra küldje?
Az én nyaralómat, apa! Az enyémet!
Katikám, formailag tényleg a tiéd, de érted, hogy ez csak átmeneti volt.
Hiszen az apád vagyok! Életet adtam neked! Most ne kapaszkodj ebbe, mikor az öcsédnek kéne egy jó kezdet!
Öcsémnek? Katinka hirtelen megállt. Kétszer találkoztam azzal a fiúval életemben.
Még boldog születésnapot sem írt. És Zsófia megkérdezte valaha, hogy vagyok, hogy bírom a terheket?
A mai napig azt hiszi, te vagy a nagy vállalkozó, csak most épp félre lettél állítva.
Tíz éve hazudsz neki, apa.
György bácsi zavartan félrenézett.
Jót akartam Nem akartam felzaklatni.
Érzékeny nő, csak nyűgősködött volna, hogy hova lett a vagyon.
Hova? Másnak?
Ne akadj már a szavakon! kiáltott most már. Ez üzlet! Most ötször annyit ér a telek, mint akkor. Az ingatlanárak elszálltak!
Megkapod a hárommillió forintot, amit a műtéthez adtál. Ez igazságos, nem? A többi hétmillió az enyém.
Dani tandíja, Zsófiának fogorvos, új autó mert a régi már szétesik.
Neked hétmillió nem sokat jelent, vettél lakást Pesten, minden rendben van körülötted.
Segíts a családnak!
Katinka úgy nézett rá, mint egy vadidegenre. Hol van már az az ember, aki egykor meséket olvasott neki?
Nem mondta határozottan.
Hogyhogy nem? György bácsi tátott szájjal megmerevedett.
Nem adom el a nyaralót, de főleg nem adok neked egy fillért sem fölötte.
Ez a nyaraló jog szerint és becsületből is az enyém.
Tíz éven át éltél ott, egészségedet helyrehoztad, élvezted a természetet. Tekintsd ezt ajándéknak tőlem.
De innen elég.
Tényleg komolyan gondolod? vörösödött el az apa arca. Az utolsóat is elvennéd az apádtól?
Ha én nem lennék, az a telek se lenne! Még a nagyapád építette!
Hát pontosan. A nagyapa. Fordulna a sírjában, ha látná, hogy most eladod a családi fészket, csak hogy egy lusta fiú Ciprusra mehessen, aki tizenkilenc évesen egy ujját se mozdítja.
Katinka, észhez kéne térned! üvöltött rá György bácsi, felugorva. Tartozol nekem! Én neveltelek fel! Ha most nem megy bele, mindenkinek elmondom, milyen szívtelen vagy.
Zsófiának mindent kiteregetek, idejön, és akkor szép kis balhé lesz!
Bíróságra megyünk! Megsemmisíttetjük a szerződést! Kényszerszerződés volt kihasználtad a betegségemet és kicsaltad az ingatlant!
Katinka keserűen elmosolyodott.
Próbáld csak meg, apa. Nálam megvan minden kórházi számla, minden átutalás a nevedre.
Az adásvételi szerződés is, amit tiszta tudattal, remisszióban írtál alá ügyvéd előtt.
Zsófia nagyon meglepődik majd, ha megtudja, a nyaralót még Dani iskolája előtt eladtad.
Neki azt mondtad, örökölted, igaz?
Katinka most hirtelen nyájasra váltott, egészen esdeklővé. Lányom, kérlek Zsófiának most nehéz időszaka van
Ha megtudja az igazat, elhagy. Tizenöt évvel fiatalabb nálam, csak a biztonság miatt van velem.
Ha nincs telek, nincs pénz nem kellek neki. Azt akarod, hogy apád öregen a pályaudvarokon kolduljon?
Miért nem gondoltál erre előbb? Katinka érezte, hogy fortyog benne a düh. Amikor tíz évig nem dolgoztál semmit? Amikor hagytad, hogy Zsófia adósodjon el? Amikor nekem ígérgettél aranyhegyeket, az én zsebem rovására?
Tehát nem segítesz? húzta ki magát György bácsi. Ezt neveltem beléd
Menj haza, apa. Mondd el Zsófiának az igazságot. Ez az utolsó esélyed, hogy legalább kicsit megőrizd a méltóságodat.
Fojtsd meg a nyaralóddal! hörögte, miközben az ajtón kiviharzott. De tudd: nincs többé apád! Elfelejthetsz!
Elment. Katinka elmosolyodott: mintha valaha is lett volna apja.
Hét évesen elhagyta.
***
Szombat reggel ismeretlen szám hívta.
Halló?
Katinka? rögtön felismerte a mostohaanyját, Zsófiát. Mit képzelsz magadról, te perszóna?
Azt hiszed, nem tudjuk, hogyan csaptad be Gyurit? Mindent elmondott!
Aláírattad vele a papírokat, amikor még altatásban volt, semmit sem értett!
Jó reggelt, Zsófia felelte nyugodtan Katinka. Beszélhetünk emberi hangon, kiabálás nélkül?
Miféle reggel?! Már készen áll a keresetünk!
Az ügyvédem szerint ilyen szerződés egy pillanat alatt érvényteleníttethető. Apád betegségét használtad ki, egy vagyonhoz jutottál aprópénzért.
Beperlünk, megnézheted magad!
Zsófia, figyeljen rám.
Értem, hogy György bácsi a maga szemszögéből magyarázta a dolgokat. Nálam viszont minden bizonyíték megvan: a pénz az ő gyógyulására ment.
Ráadásul üzenetek vannak tőle tíz évre visszamenőleg, amiben megköszöni, hogy fenntartom a telket és lakhat ott.
Feketén-fehéren írja: Köszönöm, kislányom, hogy gondoskodsz rólam, a nyaraló jókézben van.
Szerinted mit mondana a bíróság?
Csend lett a vonalban Zsófia ilyen választ nem várt.
Egy pimasz kis pénzéhes nőszemély vagy sziszegte. Nem elég a lakásod? Az öcsédtől is elvonnál mindent? Daninak tanulni kellene!
Dolgozni kellene Daninak, mint ahogy én is dolgoztam az ő korában vágott vissza Katinka.
És maga, Zsófia, most végre nézhetne szembe a valósággal. Ugye voltak neki részvényei, mondta mindig?
Miféle részvények? Zsófia hangja megbicsaklott.
Olyanok, amik sose léteztek. Mindaz a pénz, amit segítésként küldtem apának azt ő saját osztalékaként adta el magának.
Nézze meg a bankszámlakivonatot, ha nem hiszi! Urának mindent betegség mögé rejtve könyörgött tőlem miközben én is adósságba mentem, azt hittem, az életemet mentem meg!
Én csak nemrég jöttem rá az egészre.
Zsófia letette. Este Katinka üzenetet kapott apjától.
Csak három szó: Mindent elrontottál.
***
Nem válaszolt. Néhány nap múlva értesült a telek szomszédjaitól: Zsófia hatalmas cirkuszt csapott.
Üvöltött, a férje holmiját kidobálta a nyaralóból, míg ki nem jött a rendőrség.
Kiderült, hogy Zsófia, bízva a telek eladásában, már jelentős hitelt vett fel a kezdéshez, hatalmas kamatra.
György bácsi kénytelen volt elköltözni. Zsófia beadta a válópert, miután megtudta, mennyit hazudott neki.
Dani, aki hozzászokott a könnyű élethez, nem mutatott részvétet gyorsan a barátnőjéhez költözött, mondván: öreg magának kereste a bajt.
György bácsi sorsát Katinka nem ismeri. És nem is érdeklődik többé.
