Sokáig azt hittem, hogy az életem olyan, mint egy tündérmese. Szerető társam volt, éreztem, hogy hamarosan anyává válok, és izgatottan készültem az esküvőnkre. Egyetlen kórházi látogatás azonban mindent megváltoztatott, amit őriztem, és üresen, kétségbeesetten hagyott.
Jegyesemmel, Andrással a jövőt terveztük: béreltünk egy hangulatos lakást Debrecenben, álmodoztunk az esküvőről. Esténként kettesben töltöttük az időt, élveztük a csendet és egymás melegét. Egy hónappal az ünnepség előtt reggeli rosszullétek kezdtek gyötörni. A szívem súgta: ez az a csoda, amiről mindig is álmodtam. De nem siettem megosztani Andrással — meg akartam lepni, egy boldog pillanatot ajándékozni neki. Aznap a szüleimhez utaztam, hogy megosszam az örömöm az anyukámmal.
A taxiúton elszédültem, de félresöpörtem — talán csak fáradtság. Otthon az anyukám kamillateát főzött, és jobban lettem, de éjjel forróság perzselte a testemet, mintha belülről égne. Küzdöttem, de az anyukám, nem törődve az ellenkezésemmel, mentőt hívott. Az orvos, miután megvizsgált, elhalványult és kimondta az ítéletet:
— Sürgős műtét szükséges, gyanúsították a méhen kívüli terhességet.
Ezek a szavak, mint a villámcsapás. Annyira szerettem volna Andrásnak gyermeket adni, de most az álom köddé vált, csak a félelem és fájdalom maradt.
A műtét után tértem magamhoz a kórteremben, ahol a fáradt orvos szánakozva nézett rám.
— Sajnálom, kislányom. Alig tudtunk megmenteni.
Csak a kórházból való kiengedésemkor értettem meg, miért kért bocsánatot. Az életemet megmentették, de az anyaság reményét örökre elvették. Nem tudtam elmondani Andrásnak az igazságot — féltem, hogy elfordul, ha megtudja, hogy nem tudok neki gyerekeket szülni. Annyira szereti a gyerekeket! Otthon azt hazudtam, hogy csak egy rutinvizsgálat volt. Nem tudom, hitt-e nekem, de édesanyja, Tamara pontosan megsejtett valamit.
Egy héttel az esküvő előtt Andrással úgy terveztük, hogy szabadságra megyünk, hogy kipihenjük magunkat az ünnep előtt. De a munka elhúzódott — egy fontos projektet fejeztem be, míg András otthon volt. Végül korábban szabadultam, és alig vártam a mosolyát. De amikor beléptem, hallottam egy beszélgetés foszlányát, ami megfagyasztotta a vérem. Tamara hangja dörgött:
— Mondtam neked, még mindig találkozik azzal a Zsolttal! Egy hetet töltött a nőgyógyászaton, és neked fel se tűnik.
— Anya, ez csak egy vizsgálat volt… — próbált András visszakozni.
— Ébredj fel! Ő abortuszt csinált! És láthatóan nem sikerült jól. Én asszony vagyok, tudom, miért fekszenek be a kórházba. Ezt az esküvőt le kell fújni. Ez nem ünnep lesz, hanem szégyen!
A világ elhomályosult előttem, és összeestem. Amikor magamhoz tértem, Andrást és az anyját láttam. Tamara kényszeredett mosollyal rám nézett:
— Magadhoz tértél, drágám? Igyál egy kis teát. Nektek, Andrással, beszélnetek kell. Én megyek.
Megdermedtem a rémülettől, és András azonnal megszólalt:
— Juli, hogy vagy? Meg kell beszélnünk. Az esküvőt el kell halasztanunk. Túl gyenge vagy. Gyógyulj meg, majd utána házasodunk össze.
— András, komolyan mondod? Nem az egészségem miatt aggódsz…
— Miről beszélsz?
— Hallottam a beszélgetéseteket! Azt gondolod, hogy azért csináltam abortuszt, mert megcsaltalak?
Elfordította a tekintetét, és ez rosszabb volt, mint minden szó.
— Szeretlek, ezért készen állok megbocsátani. Mindenki hibázik. De kell egy kis idő.
— Megbocsátani?! Soha nem csaltalak meg! Méhen kívüli terhességem volt, majdnem meghaltam! Elhallgattam, hogy ne bántsalak. És te az anyád tévképzetei miatt elhagysz?!
— Tudom, hogy Zsoltnak még mindig fontos vagy. Ő maga is mondta nekem. Talán elgyengültél régi érzések miatt…
— Nem történt meg!
— Akkor miért hallgattál a diagnózisról?
— Féltem, hogy elveszítelek! Most nem tudok neked gyereket szülni!
— Juli, sajnálom, nem tudok hinni neked. Gondolkodnom kell. Az esküvőt halasztjuk, én pedig a szüleimhez megyek.
Összepakolt és elment, anélkül, hogy rám nézett volna. A fájdalmam, az egészségem — nem érdekelte. A képzelt gyanúk elborították. Vége. Az én világom egy pillanat alatt összeomlott.
Ameddig a szüleinél van, Tamara teljesen megmérgezi az elméjét. Egyedül maradtam — vőlegény nélkül, gyerek nélkül, remény nélkül. Hogyan éljek tovább, amikor minden, amit szerettem, hamuvá vált? Nem tudom.
