Árnyas eső csepegtet a városablakokon, a budapesti udvarot még komorabbá téve. De Anikó és Réka, akik békésen hintázzák babakocsijaikat a parkban, a szürke felhőket csak háttérként veszik. Évtizedek óta legjobb barátnők, most egyszerre anyukák is. Anikónak megszületett a nagyfiú, Márk, míg Rékánál egy aprócska, okos tekintetű Leila jött a világra.
Nézd, Anikó, milyen komoly márkád mosolyog Réka Márkra. Ki ez a megszökött komoly srác? Talán már most professzor lesz, valamit kitalálva.
Nem tudom, Rékám. Most inkább hangosabban kiáltani próbál, de ki tudja És a te Leilád? Még kicsi, de már most élénk. Parancsnok lesz.
Pontosan! pislog Réka. Amikor felnő, színházba adom, vagy táncba, vagy énekbe. Ne vesztegesse el a tehetségét, ne féljen a színpadtól. suttog Leilának. Színésznő lesz? És te, Márk, hová mész tanulni?
Márk felkap egy ujját, ügyetlenül próbálja Rékát fogni, míg Leila a saját babakocsijában köröz, kíváncsian figyelve a körülötte zajló eseményeket.
Így kezdődik a jövőbeli kapcsolat első nesztes lépése gondolkodik Réka, miközben Anikó tekintetét elkapja. Vajon mi lesz, ha felnőnek? Ha úgy barátkoznak, mint mi
Csodás lenne mosolyog Anikó, elképzelve a jelenetet. És ha egyszer ha szerelmesek lesznek egymásba? Csodálatos lenne. Akkor rokonokként, unokatestvéreként élhetnénk, közös unokákkal!
Pontosan! élénkedik Réka. Mindkettőnk már a pelenkától ismerik egymást, tudják a csínyeket, a saját trükköket is. Könnyebben megérthetik egymást. Soha nem gondoltam volna, de ez nagyszerű lenne.
A környék kutyákkal és csecsemőkkel járó szomszédjai lassan elhaladnak a napernyőkkel, udvarias bókokat cserélve.
Évek telnek el. Márk és Leila valóban együtt nőnek fel. Első lépéseiket egymás mellett teszik meg, első szavaikat is egymást hallják. Óvoda, majd bölcsőde, később az első osztály mindegyikben váll mellett járnak. Anikó és Réka jóslatai pontosan teljesülnek. Márk, a nyugodt játékok kedvelője, mindig hajlandó lemondani a legérdekesebb játékokról Leiláért. Leila viszont a kis csoport vezetője, ő dönt, milyen játékot játsszanak, mikor készülnek a házi feladatokra, és ki viszi ki az újságot a szünetben.
Az ötödik osztályban ez megváltozik. Márk egyre önállóbb, már nem veszi könnyedén a Leilának szánt engedményeket. Korábban szabadon átadta a játékot, most már azon tűnődik: miért kellene mindig ő adja? Miért parancsol Leila mindig?
Márk, add ide a kocsit! követeli Leila, megragadja a kezét. Te nem is játszol vele.
Én csak fel akartam venni válaszolja Márk.
És? Én is akartam, de csak akkor, ha akarom! nyomja tovább Leila, felülmúlva őt. Hallgass meg!
Márk nem harcol tovább. Emlékszik anyjára, hogy a két lány barátsága fontos. A nők egybefonódottak, nem lenne bölcs a gyermekek közötti harcokat.
Egy idő után Leila szerelmes lesz Márkba, de Márk csak türelemmel viseli. Amikor huszonöt évesek lesznek, Márk türelme már csak a megszokás része, már nem nyugtató. Leila kedvessége már nem aranyos, hanem tolakodó; továbbra is körülötte forog, várja azt a pillanatot, amikor Márk rájön, hogy ő a sorsa.
Márk, fiam, ma elmélyült vagy szólítja anyja, Erzsébet, reggelén. Miért vagy ilyen komor? Ideje gondolkodni a komoly dolgokon, a családról, például
Márk csak mellékre néz, mintha a telefon lenne érdekesebb, mint a beszélgetés.
Tudod próbálja Erzsébet kitalálni a szavakat, Te annyira jóban vagy Leilával. Ő egy kedves lány, egy kicsit hangos, de pont erre van szükséged Gondoltam, milyen csodás lenne, ha összeházasodnátok. Ti már most úgy passzoltok egymás mellett.
Márk már évekkel ezelőtt hallotta ezt.
Anyu, barátok vagyunk, ahogy te is mondtad. Nem akarok vele házasodni.
Barátok válaszol Erzsébet. Ti már annyi évet iszókátok! Óvodában, iskolában, ugyanabban a padban. Nem ez már több, mint barátság? Sors, Márk! Hol találsz még olyan lányt, aki ilyen jól ismer téged, és akit te is ilyen jól ismersz?
Leilával sosem voltam semmi több, mint barát mondja Márk, akaratlanul is befejezni a beszélgetést. Már nem is vagyunk igazán barátok. Gyerekkorban azért elviseltem, mert makacs volt, de most ő csak egy régi ismerős, nincs bennem semmi érdeklődés iránta.
De ő annyira csodál téged! Mindig azt mondja, mennyire okos vagy
Mindig így mondja mindennek, aki érdekli nyögheti Márk.
Taktika? kérdezi Erzsébet. Megpróbál téged becsapni?
Nem, anyu, nem csal. Csak figyel. Figyelni akar, hogy a középpontban legyen. Nekem nincs több, mint baráti beszélgetés. Nem érzek semmiféle romantikus szikrát, amit egy szerelmes lány érez.
De mi lesz, ha mégis próbálja Erzsébet, Hányszor fordult elő, hogy barátságból valami több lett?
Ha nem érzek semmit, nem érzek áll ki Márk, felállva. Leila nem az a személy, akivel az egész életemet szeretném eltölteni. A boldogságunk elképzelései különböznek, és úgy tűnik, ezek a különbségek nem egyeznek.
Erzsébet sóhajt, szomorúan néz Rékára, aki már régóta a tökéletes kapcsolatra vágyik. Egyik délutánon Leila a telefonján néze Márk képeit, egy ritka fotó mosolyra készteti. Ő úgy érzi, valami hiányzik, de Márk csak egy másik, távolabbi alak.
Mikor ismered fel? suttogja magához.
A kávézóban Erzsébet belép.
Szia, anyu! mondja Leila. Mit csináltál ma? Hol jártál?
Sétáltam Erzsébettel, újra a Ti háromgyermekes történetetekről beszélgettünk pislog Réka. Ő azt mondja, Márk makacs, nem akar a jövőre gondolni. Próbáljuk meg meggyőzni.
Makacs? Miért? Nem mond semmit
Azt hiszi, nincs érzése irántad. Képzeld el, éveken át mellettetek éltek, mégsem van érzelem, ugye?
De próbálja Leila. Ő mindig itt volt, mindig meghallgatott.
Pontosan! kiáltja Réka. Ismeritek egymást a pelenkától. Az érzelmek olyanok, mint a folyó: előjönnek, ha a víz megnyugszik. Maradj közel, ne add fel! Márk csak még nem érti, hogy nincs párja, aki felülmúlja téged.
Nem adom fel, anyu.
Erzsébet otthon ül, rosszul érzi magát. Barátsága Rékával fontos, de már észrevette, hogy Márk fáradt a folyamatos nyomás alatt.
Tudod, Réka mondja egy este a telefonban, talán túl messzire mentünk ezzel az ötlettel. Márk tényleg nem érez semmit Leilához. Azt mondta, ez a nyomás túl nagy.
Nyomás? meglepődik Réka. Miért? Mert a gyerekeink boldogságát akarjuk? Ha már ő bele nem akar menni, könnyebb lesz mindenkinek, ha elfogadja. Leila szereti, és azt mondtam, hogy házasságra készülnek.
De ha Márknak nincs érzése, akkor mit mondjak?
Nem tudom, mit mondjak Leilának. Nem látok senkit a közelében, csak Márkot.
Leila még mindig előtérben van. Néha találkozik Márkkal, véletlenszerűen, alkalmanként. Több barátnője volt, de egyik sem maradt sokáig.
Márk már nincs kedve a nőknek, a munka foglalkoztatja, de amikor megismerkedik Alissal, a helyzet bonyolultodik. Erzsébet először azt hitte, csak szórakozás, de Márk most már a családi ünnepeken is megjelenik, egy új lány társaságában.
Hogyan képzeled el? kérdezi Alissa, amikor elhagyja a kávézót. Ünnepeket tartunk Réka családjával, egy nagy összejövetel! Hogy mondom meg neki, hogy most már a barátnőmmel jövök? Leila fel fog robbanni, Réka nem fog megbocsátani
Anyu!! kiált Márk. Gyere rá! Nem gondoltad volna, hogy ilyen messzire visz a barátság? Azt hiszem, a néni Réka jobban megrázna minket, ha megértené!
Erzsébet nem mond semmit, de Réka feltételezte: ha Márk másik lányt hoz, Réka már nem akar semmit a családból. Ez azt jelentené, hogy Erzsébet elveszíti a barátnőjét.
Nem tudok visszaadni érzelmet. Semmit. mondja Márk.
De ő annyira szenved! kiabál Erzsébet. Láttam a fájdalmát, de nem tudok mást mondani.
Látom, anyu, de nincs mit adnom. Nem tudom megállítani, hogy ne szeretjem magam. Nem akarok sem magát, sem magam becsapni.
De szorítja Erzsébet, Talán csak nem vetted észre? Annyi időt ismeritek egymást, talán csak barátként gondoltad, de valójában
Nem érzek semmit. Egyáltalán semmit. Nem volt romantikus szikra, nincs vágy, hogy minden időt vele töltsük. Nagyon különbözőek vagyunk, anyu. Nagyon különbözőek.
Réka ezután már nem beszélt Erzsébettel. Néha ugyanazok a közös ismerősök hozták össze, de Réka már nem figyelt rá.
Egy barát esküvőjén Márk és Leila ugyanabban a sorban ültek.
Jól állsz, Leila szólítja Márk.
Te is, Márk válaszol, Mindig a legjobb voltál Soha nem hagytam abba, hogy rád gondoljak
Tudom sóhajt Márk. És talán ezért olyan nehéz számomra. Nem tudom teljesíteni az elvárásaidat, mert nem vagyok az a férfi, aki úgy tud boldoggá tenni, ahogy te szeretnéd.
Miért nem tudod? kérdezi Leila. Én mindenre kész vagyok!
Mert nem szeretlek, Leila. Nem hiszem, hogy valaha is meg fogok szeretni. Anyáink már nem beszélnek, de én magam sem tudok mást tenni. Elnézést.
Leila már nem akar ultimátumot sem, ahogy anyja.
Értem, Márk suttogja. Bocsáss meg. Talán túl sokáig éltem illúziókban.
