A telefon
Mira ebédelt, elmosogatott, majd lefeküdt pihenni. A férje a barátjához ment a hétvégére, segíteni a kerítés javításában. Csak másnap este jön haza, hétfőn újra dolgozni megy. Mira egy éve nyugdíjba vonult, Pálnak még két évig dolgoznia kell.
A váratlan csörgés kizökkentette álmából. Nem is tudta rögtön, hogy a telefon szól.
– Halló… – rekedten, álmosan válaszolta, anélkül, hogy ránézett volna a képernyőre. Ki más hívhatta volna, mint a lánya vagy a férje? Pál nem szeret telefonálni, tehát a lányától jött a hívás. A lánya más városban élt a férjével, és hamarosan szülnie kellett.
– Mira? Aludtál? – ismeretlen női hang szólalt meg a kagylóban.
– Ki az? – kérdezte Mira, óvatosan.
A vonalban hangos, szándékos sóhaj hallatszott.
– Nem ismersz meg? Milyen rég nem láttuk egymást?
– Aliz?… Honnan van a számom? – csodálkozott Mira, és valahogy egyáltalán nem örült.
– Ez olyan fontos? Néhány éve összefutottam az anyukáddal, ő adta meg.
Mira eszébe jutott, hogy valami ilyesmit említett az anyja.
– A városban vagy? – Tudta, hogy buta kérdést tett fel. Miért hívna, ha nem azért, hogy találkozzanak? – A pletykák szerint Amerikába mentél – tette hozzá.
A kagylóból nevetés hallatszott, ami azonnal nyögéssé változott.
– Mi van veled? Hol vagy? – izgatottan kérdezte Mira.
– A kórházban vagyok. Ezért is hívtalak. Eljönnél hozzám? El akarok mondani valamit. Ne hozz semmit, ne kérem.
– A kórházban? Beteg vagy? – kérdezte Mira, teljesen felriadva.
– Nehéz beszélnem. Az címet SMS-ben küldöm.
– De várj… – kezdte Mira, de a telefonban megszakadt a vonal.
Rövid idő múlva megérkezett az üzenet a kórház nevével. „Istenem, Aliznek rákja van!” – Mira zavartan újraolvasta az üzenetet.
Ránézett az órájára – fél hat volt. Mire elér a kórházba, vége lesz a látogatási időnek. A konyhába ment, kivett a fagyasztóból egy csirkét a leveshez. Aliz azt mondta, ne vigyen semmit, de hogyan megy üres kézzel a kórházba? A házi leves nem étel, hanem gyógyír. Mira a csirkét a mosogatóba tette, hogy kiolvadjon, majd leült az asztalhoz. A lánya huszonnyolc éMira mélyet sóhajtott, majd felemelte a telefonját, hogy elinduljon a kórházba, mert tudta, hogy akármi is történt a múltban, most Aliznek szüksége van rá.
