A rokonok eljöttek hétvégére
— Anya, teljesen megbolondultál?! Milyen rokonok?! — kiáltotta Zsófi a telefonba, alig nem ejtve ki a kezéből a készüléket. — Már százszor elmondtam, hogy Pistikével csak randizunk!
— Hát akkor mi van, ha randiztok? Az nem komoly? — anya hangja elszántan csengett, és semmi jót sejtetett. — Zsófika, már huszonhét éves vagy! Mások a korodban rég férjnél vannak, gyerekeket szülnek, te meg csak játszadozol! A szülei rendes emberek, dolgosak, háromszobás lakásuk van Kispesten…
— Anya! — Zsófi becsukta a szemét, próbálva csillapítani a fejfájást. — Figyelj már rám! NEM állok készen a házasságra. NEM akarom ezt idegenekkel megbeszélni. És egyáltalán, előtte meg kellett volna kérdezned!
— Késő már megkérdezni, — anya nyilvánvalóan mérges volt. — Már felhívtam őket, holnap reggel érkeznek. Pisti tudja, egyébként. Tegnap beszéltem vele, egyetértett.
Zsófi lassan leereszkedett a kanapéra. Pisti egyetértett… Persze, neki mi vesztenivalója van? Nyugodtan él a szülői lakásban, napközben munkába jár, és itt a balszerencse — kész menyasszony saját lakással és fizetéssel.
— Anya, nem mondhatnánk, hogy beteg vagyok?
— Zsófikám, — anya hangja hirtelen puha lett, majdnem könyörgő. — Értsd meg, kislányom. Annyira szeretnék unokákat látni! Ha velem történik valami, te meg egyedül maradsz? Pisti jó fiú, nem iszik, nem dohányzik…
— Nem iszik? — fújt fel Zsófi. — Tegnapelőtt alig állt a lábán!
— Hát, lehet, ünnep volt! — kapott az anya szavába. — Na jó, drágám, gyere holnap tízkor. Már vettem csirkét, rendeltem tortát…
A telefon elhallgatott. Zsófi még egy percig ült, mereven bámulva a semmibe, aztán hirtelen felállt és körbejárta a szobát. Tettnie kellett valamit, de mit? Pistit megölni? Anyát? Vagy inkább elmenekülni a barátnőjéhez a nyaralóba és ott maradni hétfőig?
A telefon ismét megcsörrent.
— Zsófi, én vagyok, — Pisti hangja bűntudatot sugárzott. — Figyelj, anyukád tegnap hívott…
— Te rohadék! — Zsófi elsápadt. — Figyelmeztethettél volna!
— Azt hittem, viccel! Komolyan! Ki rendez még nászt esketés nélkül? Azt hittem, elfelejti…
— És mikor jöttél rá, hogy nem viccel?
— Amikor a szüleim tortát kezdtek válogatni, — ismerte be Pisti. — Zsófi, játszuk el ezt a játékot? Beszélgessünk, aztán lecsillapodnak…
— Pisti, tudod, hogy ezután anyám katonásan kiházasít? Már biztos ruhát nézeget!
— Na és? — Pisti hangjában furcsa hangok csendültek. — Nem vagyok neked elég jó?
Zsófi elhallgatott. Itt volt a bökkenő. Pistit szerette, nagyon is. Magas, helyes, kedves volt. De valami… hiányzott belőle. Nem tudott önállóan dönteni. Mindig anyjával tanácskozott, még arról is, hogy milyen ingben menjen randira. Most meg a lakodalom sem az ő ötlete volt.
— Pisti, — óvatosan kezdte. — Te akarsz feleségül venni? Engem, érted?
— Persze, akarok! — válaszolta túl gyorsan. — Mármint… elvileg… jól ismerjük egymást…
— Ez nem válasz, — fáradtan mondta Zsófi. — Mindegy, holnap találkozunk.
Egész este fel-alá járkált a lakásban, próbálgatva egyik ruhát a másik után. Túl elegáns — azt hiszik, beleegyezik. Túl egyszerű — anya hetekig fogja ecsetelni, hogyan kell öltözni fontos beszélgetésekhez. Végül a szürke öltönyben döntött — komoly, de illedelmes.
Reggel Zsófi határozott szándékkal ébredt, hogy mindent lemond. Felhívja anyját, azt mondja, beteg, vagy hirtelen dolgozni kell mennie, vagy… De a telefon néma volt, és amikor anyja számát tárcsázta, senki sem vette fel. Már a piacon volt, finomságokat vásárolt a vacsorához.
Fél tízkor Zsófi a szülői ház előtt állt, és nem bírt belépni. A szomszéd néni virágot öntözött a balkonon, kíváncsian lenézve.
— Zsófika! — szólt lefelé. — Gyere már be, mit állsz ott!
Anya ünnepi kötényben fogadta, összeesküvő szándékkal a szemében.
— Na, jól van, hogy korán jöttél! Segítesz megteríteni. Nézd, milyen heringet vettem, bundában lesz! Vettem kaviárt is, nem vörös, de az is jó…
— Anya, — próbált közbeszólni Zsófi, de anya már a konyhába vonszolta.
— Szép a kis öltönyöd! Komoly, üzleties. Pont kell! Pisti szülei szeretik, ha a lány szerényen öltözködik…
— Honnan tudod, hogy mit szeretnek?
— Már ismerjük egymást! — mondta büszkén anya. — Találkoztunk, amikor Pistinek orvosi papírt vittem. Irénke néni, az anyja, olyan kedves asszony! Fél órát beszélgettünk, ő mesélt rólad…
— Rólam? Mit mesélt?
— Hogy szép vagy, dolgos, saját lakásod… Nagyon örülnek, hogy Pisti ilyen menyasszonyt talált magának!
Zsófi érezte, hogy forr belül. Tehát már menyasszonyként emlegetik! Az ő véleményét meg senki sem kérdezte meg!
— Anya, figyelj már rám, — megfogta anyja vállát. — Nem állok készen a házasságra. Érted? Nem akarok most férjhez menni!
— Nem akarsz? — homlokát ráncolta anya. — Akkor miért randizol a fiúval? Szórakozásból? Az nem szép, Zsófikám! Egy férfit vagy elengedünk, vagy elveszünk!
— De csak randizunk! Megismerjük egymást! Lehet, hogy egyáltalán nem illünk össze!
— Fél éve randiztok, mit kell még megismerni? —Zsófi végül elmosolyodott, és szorosan megfogta Pisti kezét, mert rájött, hogy néha a legváratlanabb úton is megtalálhatja a boldogságot.
