Eszter Székely ott állt az igazgató előtt, ujjai összecsavarták a gyűrődött papírokat. — Hajnal Borbála, könyörgök! Ne rúgjon ki! Két gyermekem van, lakáshitel! — javítom magam, megígérem!
Hajnal Borbála szigorú tekintettel méregette. — Eszter Ilona, Ön hamisított tanári oklevelet. Ez súlyos szabálysértés, és…
— Majdnem megvolt már! Az istenit! Csak egy év hiányzott a nevelőtanári szakból! — szakította félbe az alsós tanárnő, könnyek csorogtak arcán. — Hajnal Borbála, adjon egy esélyt!
A huszonharmadik iskola igazgatónője együttérzőn nézett a fiatal nőre. Eszter harmadik éve dolgozott nála, a gyerekek imádták, a szülők dicsérték. De a törvény a törvény.
— Nos. Egy hónapja van, hogy valódi oklevelét bemutassa. Különben…
— Köszönöm! Hatalmas köszönet! — Eszter kirohant, de a küszöbön visszafordult. — Honnan tudta?
— Az oktatási hivatal ellenőrizte az összes dolgozó iratait. Véletlenül derült ki az eltérés.
Eszter kirohant az irodából, és majdnem nekizuhant Balázs Andornak, a testnevelés tanárnak. Az ötvenöt körüli, magas, ősz hajú férfi megfogta a karját.
— Mi történt, Eszter Ilona? Fehér, mint a fal.
— Balázs Andor, mindennek vége! — zokogta. — Kirúgnak!
— De mégis miért?
Eszter hebegt. Szégyelte bevallani az igazságot. Balázs Andor elvi ember volt, makulátlan hírnévvel, húsz éve oktatott az iskolában.
— Az irataim… nem voltak rendben — motyogta bizonytalanul.
— Pontosan mi? Talán segíthetek? — kérdezte az öreg tanár.
Könnyes szemmel nézett rá. Balázs Andor mindig atyai volt hozzá, olykor cukorkákkal kínálta, érdeklődött a gyerekekről. A válás óta Eszternek hiányzott a férfias segítség.
— Az oklevél… problémám van az oklevéllel.
— Elveszett?
— Igen — hazudta Eszter, kapaszkodva az utolsó szalmaszálba. — A költözéskor veszett el. A másolat kiállítása örökké eltart, a bürokrácia rémes.
Balázs Andor elgondolkozva vakargatta állát.
— És hol tanult? Melyik évben fejezte be?
— A budapesti Tanárképzőn — felelte Eszter, egyetlen szemvillanás nélkül. Valójában csak három évet végzett, aztán férjhez ment, gyerekek jöttek, s az egyetem nem folytatódott.
— Tudja, Eszter Ilona, van egy ismerősöm az egyetemi levéltárban. Talán segít felgyorsítani a másolat intézését. Hogy hívták? Házasság előtti vagy utáni néven?
Eszter úgy érezte, a hazugság mocsarába még mélyebbre süllyed.
— Hajadon nevemen. Székely Eszter Ilona.
— Rendben, beszélek Simon Pállal. Ő vezeti az archívumot. Még diák korunk óta barátok.
— Balázs Andor, Ön… olyan kedves hozzám — suttogta Eszter. — Nem tudom, hogyan köszönjem meg.
— Hát hagyjuk már! Kollégák vagyunk. Segítenünk kell egymásnak.
Este a konyhában Eszter úgy rohangált, mint a ketrecbe zárt vad. Hétéves Máté az asztalnál írta a feladatot, ötéves Luca a sarokban babázott.
— Anyu, mért sírszl? — kérdezte a fiú, felemelve fejét a füzetből.
— Semmis, fiam. Csak elfáradtam a melóban.
— És Apu eljöv?
— Nem, Mátéka. Apu már máshol lakik, emlékszél?
Eszter a gyerekekre nézett, szíve összeszorult. Miattuk hamisított. Kell a munka, bármi meló, csak fizessenek tisztességes forintot. Az iskolának meg vannak juttatásai, szocialis csomag.
Másnap szünetben Balázs Andor odalépett hozzá.
— Eszter Ilona, beszéltem Simon Pállal. Átnézte az anyagokat.
Szíve elsüllyedt.
— És?
— Fura dolog. Az Ön neve nem szerepel az évfolyamlistán. Tévesztette az évet? Talán a szak pontos neve?
Eszter úgy érezte, a föld eltántorod alóla. Most kell kitalálni valamit.
— Tudja, Balázs Andor, valószínűleg összekeverem. A válás óta olyan nagy a stressz, a memóriám béna. Lehet, hogy másik egyetem volt? Emlékszem majd, szólok.
— Persze, ne aggódjon. A sok gondtól az ember feje nem működik jól, ez normális.
Olyan törődően nézett rá, hogy Eszternek még nagyobb szégyen lett. Balázs Andor özvegy volt, a felesége rákban halt három éve. Gyermekük nem született. Kollégák mesélték, mennyire nehezen viselte, külföldre ment egyedül nyaralni, hogy elfeledkezzék.
— Balázs Andor, vendégelhetném meg ebédre? Hálából a segítségért?
— Hát Eszter Ilona! Ne költekezen.
— Pedig szeretném. Annyira törődik velem, segít. Én meg alig ismerem magáról mást, csak a tesiórákat.
Balázs Andor elgondolkod
És amikor a gyűrűk egyszer csak megszürkültek a Tisza vizében, mint kihunyt szikrák, Zsuzsanna megértette, hogy a legszebb hazugság is csak árnyék a reggel első fényéhez képest, de még az árnyék is melegít, míg fel nem kel a nap.
A hazugságon alapuló szerelem
