Végre Boldizsár és Zsófia beköltöztek a nagy házukba. A hatalmas, kétszintes épület tökéletesen megfelel a család igényeinek – három gyermekük van, mindenkinek saját szobája. Csak a legkisebb, Marika még nem érti, mit jelent az, hogy neki is van saját helye, hiszen csak egy éves és nyolc hónapos.
– Köszönöm, drágám, ez csodálatos! Nagyon jó érzés, hogy ennek a háznak a gazdasszonya vagyok. Igaz, a fiúk mindenhová elfutkosnak, de hát gyerekek, nekik is kell mozogniuk – mondta boldogan Zsófia.
Később azonban rájött, hogy egy nagy házat tisztán tartani, ráadásul három gyerekkel, nem kis feladat. Márton hét éves, Tibike négy, Marika meg még picike.
Vacsora után Zsófia mosogatott, a gyerekek játszottak, Boldizsár pedig a tévé előtt feküdt a kanapén, amikor megszólalt a telefonja.
– Szia, Laci – hallotta Zsófia a férje hangját. – Minden rendben, nálatok hogy van? – kérdezte Boldizsár.
Zsófia rájött, hogy a férje öccse, Laci hívja, aki másik városban lakik az anyjával. Bár Lacinak harminc éves, még nem nősült meg, és nem is siet vele. Miután beszéltek, Boldizsár vidáman közölte:
– Laci meghívott minket az esküvőjére. Meg fog házasodni.
– Tényleg? – lepődött meg Zsófia. – Azt hittem, soha nem nősül meg. Jól elvan így is. Jóképű, a nők rajonganak érte, anyukája főz és mos neki. Mintha mesében élné. Bár a munkája nem túl komoly, hiába van diplomája. Kicsit feslett alak – tette hozzá.
A férje hallgatott, mélyen elgondolkodva.
– Te igazi munkamániás vagy – folytatta Zsófia. – Energikus, elszánt, ambiciózus. Teljesen más vagy, mint a testvéred. Laci még mindig a szórakozóhelyen dolgozik?
– Igen, DJ-ként – válaszolta Boldizsár.
– És ki a menyasszony?
– Nem részletezte, csak annyit mondott, hogy Kati a neve, általános iskolai tanító.
Zsófia leült a férje mellé, látta, hogy valamin töri a fejét.
– Hol fognak lakni? Talán Katival van saját lakás?
– Erre akartam kilyukadni – nézett rá Boldizsár. – Mit szólnál, ha anyu hozzánk költözne? Az egyszobás lakásában nem férnek el ketten. A mi házunk nagy, mindenkinek lesz hely.
Zsófia hallgatott, mérlegelte az anyóssal való együttélést. Boldizsár is feszült várakozásban volt.
Végül Zsófia megrázta fürtös haját, és így szólt:
– Nem ellenzem. Segíteni fog a gyerekekkel.
– Te vagy a legjobb, imádlak – mondta Boldizsár, és megcsókolta az arcán.
Zsófia nem ismerte túl jól Margit anyóst. Néha meglátogatta őket, de csak rövid időre. Aludt egyet, aztán elment, és ilyen rövid idő alatt nem lehetett megismerni. De ha együtt kell élni, az már más tészta. Utoljára a kis Marika keresztelőjén volt náluk, egy éve, de akkor sem maradt sokáig.
Margit anyóshoz közel van a hatvan, kedves, nyugodt, rendszerető nő. Udvarias Zsófiához is, és imádja az unokákat. Zsófia mégis gondolkodott:
– Lehetetlen, hogy ennyire tökéletes legyen az anyós. Mindenkiben van valami csavar. De mindegy, meglátjuk…
Ezek a gondolatok gyötörték Zsófiát két hónapig. Aztán Boldizsár egyedül utazott el az öccse esküvőjére – Zsófia nem tudott menni, mert Marika beteg lett. Így ő maradt a gyerekekkel.
Három nap múlva Boldizsár hazatért az anyjával.
– Na, itt van – gondolta Zsófia. – Nincs visszaút. Most már eggyel többen vagyunk.
Margit anyós nem üres kézzel érkezett. Azon kívül, hogy a saját holmijait hozta, ajándékokat is vitt mindenkinek. Marikának egy nagy babát adott, Mártonnak és Tibikének pedig nagy autókat. Aznap este sokat beszélgettek, Boldizsár mesélte a feleségének, milyen volt az esküvő.
– Kati elég jó nő. Okos is, szép is, rendbe szedte az öcsémet. Pedig fiatalabb nála, mégis mindenben hallgat rá.
Margit anyós bólintott, és támogatta a fiát. Zsófia semmi rosszat nem hallott a vőlegényről, sőt, titokban meg is dicsérte. Az anyósnak külön szobát jelöltek ki, ami nagyon örült.
Az első héten Zsófia figyelte a anyóst, de Margit szinte tökéletes nagymama volt. Mesélt az unokáknak, fejlesztő játékokat játszott velük, segített takarítani, néha főzött.
– Anyu, a nagyi megtanította kötni a cipőfűzőt! – dicsekedett büszkén Tibike.
– Én meg már olvasok anélkül, hogy megakadnék – tette hozzá Márton, aki ősszel iskolába megy. – A nagyi tanít velem.
Zsófia egyelőre elégedett volt az anyóssal. Még azt is gondolta, hogy az anyós nem tanít rosszra. Minden csendben és nyugodtan zajlott. Pár hét múlva Margit anyós így szólt:
– Zsófikám, te is kifáradsz a gyerekekkel. Hadd segítsek a kertben. Átveszem a főzést. Látom, nehéz mindenre időt szakítanod.
– Köszönöm, anyu – mondta Zsófia, és majdnem a nyakába borult. – Egyáltalán nem ellenzem, sőt! A főzés sok időt elvesz.
Boldizsár is jelen volt a beszélgetésen.
– Anyu, hetente egyszer bevásárolunk a szupermarketben, de ha valami kell, szólj, vagy rendelj haza. Egyébként, tudsz számítógépet használni?
– Egy kicsit igen – válaszolta szerényen Margit anyós. – Próbálok nem lemaradni. Szerintem a rendelést meg tudom oldani.
Este együtt vacsoráztak, sütött csirkét körettel. A gyerekek falatoztak, Zsófia pedig csodálkozott. Márton és Tibike általában utálják a köretet. Zsófia örült, hogy Margit anyós olyan finomakat főzDe amikor Margit anyós a következő este ismét eltűnt, és késő éjszaka egy motoros fickó hozta haza vidáman kiabálva, akkor Zsófiának és Boldizsárnak végleg leesett, hogy ennél az anyósnál minden megtörténhet.
