Határtalan pofátlanság
Na, Edina, mondd meg őszintén kezd duzzogni Gábor , tényleg annyira mindegy, kinek adjuk ki a nyaralót? Ismerősnek vagy idegennek? A pénz ugyanaz.
Edina épp a frissen mosott ruhát teregeti a szárítóra. Jobban tenné, ha nem nyeletné a sódert, hanem segítene.
Gáborom válaszolja , a különbség ott van, hogy a rokonoktól aztán sohasem lehet kiszedni azt a pénzt.
Most Bencére gondolsz? mondja rosszkedvűen Gábor. De hát Bence a testvérem! Ő biztosan kifizeti. Esküszöm, hogy nem kér kedvezményt sem. Kifizeti a teljes árat, egész nyárra, és nekünk nem is kell bérlőt keresni.
Gábor, ez a nyaraló a Balatonnál van. Oda öt perc alatt találok bérlőt.
Mondd meg, miért fontos neked, hogy idegeneknek adjuk ki?
Az idegenekkel egyszerű: szerződés, előleg, ha nem fizet, repül. Kész. A rokonokkal viszont jön a jaj, Edinácska, hiszen tudod, gyerekek vannak, jaj, majd átküldjük, csak most nincs, jaj, eltört valami, de hát nem fogod ránk hárítani a költséget, ugye? Tudod mit? Én ezt már láttam, hányszor végződött ez rosszul.
A balatoni nyaraló Edina szüleitől maradt rá ők is kiadták, amíg Pécsen éltek, a kiadásból származó jövedelem jó kiegészítés volt. Edina hasonlóan tett később, de egy kikötéssel: sem barát, sem rokon nem kap bérletet. Már látta, mit jelent, mikor a jó ismerősök a saját szüleit is rászedték.
Hová vezetett ez? kérdi Gábor.
Oda, hogy a rokonok nem fizettek, sőt, bocsánatot sem kértek! Ugyan, ne neheztelj, hadd nyaraljunk már egy kicsit! Nem. A nyaraló üzlet, nem pedig ingyen üdülő a családnak.
Bence mostanában találta ki, hogy a feleségének és három gyerekének három hónap a Balatonon jár. A nyár; leállót jelent a munkájában, most végre élvezni akarják az életet. Edina egyáltalán nem kételkedett abban, hogy Bence valójában nem tervez fizetni.
Nem kérte, hogy ingyen adjuk! erősködik Gábor. Meglátod, ki fogja fizetni!
Mindenki mindig ezt ígéri.
Minek vállalnánk ezt? Folyamatosan várják a bérlők, hogy a piaci árat kifizessek! Ők jönnek, szerződünk, én nyugodtan alszom. Nem. Semmilyen rokon, semmilyen barát. A pénz az pénz.
Edina határozottságát nehéz megtörni, de Gábor még próbálkozik:
Na jó. Nem hiszel Bencében. De nekem hiszel?
Edina várakozva néz rá.
Hiszek. És aztán?
Ha Bence cserben hagy minket, én magam kifizetem neked az ő bérletét mondja hevesen Gábor. Hát, micsoda hős.
Elég gyenge érv.
Remek ajánlat. A mi közös kasszánkból fizetsz nekem.
Ööö ha már így mondod mondja Gábor zavartan. Kerítek egy kis mellékest. Elmegyek valahová este vagy hétvégén. Minden, amit keresek, csak a tiéd lesz. Az már nem közös. Megegyeztünk?
Nem gondolta Edina, hogy Gábornak ennyire fontos. Hát, ha ennyire bízik a testvérében, talán érdemes lenne hinni neki
A szavaddal mindenkit leveszel a lábáról mondja Edina. De akkor a felelősség is a tiéd. Így legyen.
Még messze volt a nyár, így Edina kicsit megnyugodhatott, talán még hinni is a férjének.
Eljött a június. És rögtön jöttek is a gondok. Gábor minden harmadik nap felhívja Bencét az ártatlan kérdéssel, hogy legalább egy hónapot előre illene kifizetni, és mindig megnyugtató választ kap:
Persze, persze, Gábor, minden rendben! A pénz? Át fogom utalni, csak várom, hogy egy nagy ügyfél átutalja az összeget, amit ígért hónap végére. Amint megérkezik, utalom is tovább nektek. Bocsi, hogy csúszik, csak így jött ki a lépés.
Június vége van.
Pénz semmi.
Edina türelmes volt egy hónapig. Nem zaklatta, nem szólt, nem veszekedett. Gábor kérte, bízza rá, hát bízott. Nem akarta Gábort megszégyeníteni, de amikor újra telefonált Bencével, csak rákérdezett:
Na? Ki lett fizetve?
Az utolsó nagy munka díját még nem utalták Bencének. De amint, rögtön, ezt ígérte!
Ugyanaz a kifogás egy hónapja.
Ínyén ott volt a gúnyos: Na ugye, ugye.
Erről beszéltem! Rokonok mindig találnak fontos indokot, miért nem lehet még fizetni.
Edina, ez véletlen egybeesés! mentegetőzik Gábor. Nem direkt csinálja! Tudom, hogy rosszul néz ki de tényleg csak most így jött ki. Várjunk még egy kicsit.
Jó, várjunk szeptemberig, amikor összepakolnak és búcsút intenek: Köszi a szuper nyaralást, majd jelentkezünk!
Edina, végül is, te nem veszítesz semmit. Majd elmegyek dolgozni pluszban.
Te? Most rögtön?
A férje csak legyint.
Adj még neki pár hetet. Ha akkor sem, akkor én magam fizetek ha neked ez elvi kérdés.
Nem kényszerítettelek erre. Saját magad vállaltad be, hogy bizonyítasz. Tedd meg!
És a ház hangulata is megváltozik, Gábor most már nem túl vidáman szól Edinához.
Július. Kánikula. Esténként látja Edina, hogy Gábor böngészi a hirdetéseket neten, de egyikhez sem telefonál.
Gábor, feltűnt, hogy ma már harmincadika van? A nyár kétharmada eltelt, és egyetlen forint bérleti díj nem jött! figyelmezteti.
Még mindig nincs fizetés De
Amint, rögtön.
Minden rendben lesz! Megmondta, hogy amint lesz pénze, először nekünk adja! És még valami extra is.
Már nem hiszek neki. De te vállaltál érte felelősséget! Te mondtad: Én fizetek! Hol a másodállásod?
Nyilvánvaló, hogy Gábor fejében már ez a másodállás ötlet is csak ígéret szintjén létezik. Szavakban könnyebb hősnek lenni, a kétkezi munkát azonban inkább elkerülné.
Találok munkát. Csak azok olyanok Hát én zsákokat nem fogok pakolni, a derekammal!
Inkább Bencét küldd zsákokat pakolni. Te ígérted! Vagy most azonnal elkezded keresni, vagy felhívom Bencét, és közlöm vele: ha péntekig nem kapom meg legalább a felét, megy a család, ahogy a törvény szerint kell, utána meg bíróságon hajtom be.
Gábort elönti a hideg veríték.
Ne hívd fel Bencét! Méghogy bíróság? Mit mondanék anyámnak? Hogy bepereltem a testvéremet? Edina, ezt senki nem értené meg.
Bence nem akar fizetni, Gábor sem akar a szavának megfelelni, de a pereskedés is elborzasztja, így hát hirtelen Edina lesz a hibás.
Látod, ennyire szeretsz! Neked egyáltalán nem fáj, ha napi két műszakban kell dolgoznom, hogy neked, a feleségemnek kifizessem ezt a nyomorult bért.
Nem én beszéltelek rá, Gábor! Te könyörögtél, hogy bízzalak meg ezzel!
De hát honnan tudtam volna, hogy Bence átver minket?
Én tudtam mondja Edina. Mert már számtalanszor láttam. Csak te nem hittél.
Már mindent értek! Gábor most mártírt játszik. De te sem különb! Inkább hajtasz napi pluszmelóra, csak a pénz legyen! Nem érdekel, ha beledöglök! Mi van, ha infarktust kapok? Akkor is rám kényszerítenéd az éjszakai munkát?
Nem kényszerítelek! Azt várom, csináld meg, amit VÁLLALTÁL.
Jó! kiabál Gábor. Elmegyek dolgozni pluszban, és kifizeTEM Bencét! Ha neked a fiksz pénz többet ér, mint az egészségem! Így jártunk!
Az alku szertefoszlott, de Edina végül elérte, amit akart: Gábor tényleg elment este dolgozni, futár lett. Onnantól farkasszemet nézett Edinával minden este.
Mindez miattad veti oda egyszer.
Miattam?
Igen!
Talán tanulsz belőle feleli Edina. Könnyű jófiúnak lenni más pénzén. Ha te fizetsz a bátyád helyett, majd okosabb leszel.
Azért Edina titkon remélte, hogy Bencének előtör a lelkiismerete, és legalább utólag mindent rendez. S miközben éppen ezen gondolkodik, Bence hívja. Nem is Gábort, hanem őt.
Vajon tévedett volna Edina? Talán tényleg most jön az utalás?
Edina, lenne egy kis baj
Bence, nincs időm a gondjaidra. Már augusztus végén vagyunk, de még a júliust sem fizetted ki. Ez már Gábor baja, hiszen ő vállalta.
Igen, Gábor mondta! Szegény, nagyon sajnálom. De most gond van: lerobbant a kocsim, ráment a pénz a szerelésre. Haza is valahogy haza kell vinnem a családot, az albérleti pénzt meg majd valahogy később.
Pont amire számítani lehetett.
Edina lerakja a telefont.
Gábor arca mindent elárul.
Igazad volt ismeri be Gábor. Túl naiv voltam. De te te nem hagytál nekem hibázásra esélyt! Nem támogatsz, csak bántasz
Mit kellett volna tennem? Mosolyogjak, és mondjam: Sebaj, nyaraljanak nyugodtan ingyen, valahogy én majd kibírom? Te ragaszkodtál hozzá, hogy te fizetsz!
Igen, ragaszkodtam! csattant fel Gábor. De nem gondoltam, hogy ilyen könnyedén elfogadod, hogy rámegy az egészségem! Eszedbe jutok egyáltalán?
És a testvéred? Ő gondolt rád?
Ő sem rossz ember, csak így jött ki
Remek. Ő átver, és miattam lesz neked rossz, én pedig, aki csak azt kérem, tartsuk a szabályokat, vagyok a rossz?
Gábor hallgat.
Úgy tűnik, a házasságuk nehéz időszak elé nézPercekig néma csend ül a nappalira. A szárító alatt lassan megáll a pörgés, a napsütötte ablakon keresztül mintha minden fény kihunyna. Edina végül sóhajt; megérzi magában azt a régi, régóta cipelt fáradtságot, amit minden családi vitából örököl.
Odamegy Gáborhoz, kelletlenül, de most mégis szükségét érzi, hogy valahogy letegyék ezt az egész terhet.
Nézd mondja halkan , lehet, hogy túl szigorú vagyok. De valójában csak egy dolgot akartam mindig is: hogy ne nekem kelljen mindenkinek a hibáit kijavítani.
Gábor lehajtja a fejét, aztán hosszú idő után először odanéz a feleségére, és nem mentegetőzik.
Azt hittem, ha elég jóindulattal állok hozzájuk kezdi, de elnyeli a mondat végét. Ő is tudja, hiába minden jóindulat, ha abból csak kifogás lesz.
A házban újra csend lesz, de most már puhább, mint eddig. Mintha óvatosan elengedett volna valami felesleges súlyt mindkettőjük válláról.
Edina megrázza a fejét, mosolyog egy halványat.
Jövőre bérlőt keresek. Se rokon, se haver, csak szerződés.
Gábor bólint. De most nem ellenkezik, nem siránkozik, csak csendben elfogadja a döntést. És valahol mélyen talán meg is könnyebbül.
Edina levesz egy inget a szárítóról, kisimítja.
Egy biztos mondja. Mostantól mi magunk leszünk a rokon, aki nem fizet, csak ígér. És legalább magunkat nem kell perelni érte.
Gábor kis híján felnevet. A vállán megrándul valami, mint aki egy hosszú, reménytelen futás után végre megállhat.
Jól van mondja halkan. Legyen így. Elég volt a jópofizásból, a reménykedésből. Mostantól mi is tanulunk belőle.
Este aztán, amikor Edina leoltja a villanyt, pár percre még visszagondol az egész nyárra. Arra, ahogy mindenki csak kapni akart, de senki nem akart felelősséget vállalni semmiért. Megállapítja magában: sokkal jobb egy üres ház, mint egy tele nyaraló álomígéretekkel.
És miközben már félig-meddig álomba zuhan, elmosolyodik. Tudja, ha valamit jól tett az életben, az az a mondat volt: A pénz az pénz. Márpedig ezentúl tényleg így lesz.
