Mesélem nektek Mária Semjénné Repkó történetét, a nyolcvannégy éves nagymamát, aki a háza közelében álló buszmegállóban ült, és fogalmában sem volt, merre vegye tovább az útját. Az ülőpad mellett egy vászonzsák és egy papírzacskó hevert, melyekben majdnem az összes ruhája elfért.
Kibúcsítottam Rimmát, senkitől sem féltem, úgy szóltam: Menj innen, nagyi, keress egy jó egészséget, ne szívj bele miétekbe az én és Ilyés életét! gondolta magában.
Már három évvel ezelőtt még békésen éltek öt főben egy háromszobás lakásban: Mária Semjénné, özvegye, Réka, az unoka, Illés a férjével, Nátália és a közös fia, árva nagypapám, Ármin.
Minden akkor elkezdett szétcsúszni, amikor Illésnek új könyvelője, Rimma, jelent meg a munkahelyén. A nagyvárosból, Budapestről érkezett a faluban élő közösséghez. Hová? Senki sem tudta. Szobát kapott a kollégiumi épületben, és munkába állt. Úgy tűnt, minden rendben van éljen csak nyugodtan. De Rimma nem tudott nyugodni! A férfiakra kezdett figyelni, és Illést választotta. Házas? A feleség nem fal, mondták.
Áprilisban Illés hazatért a munkából, összekészítette a cuccait, és csak őt látták. Búcsúként így szólt:
Csak negyvenöt éves vagyok, amikor rájöttem, mi az igazi élet és szerelem!
Nátália, a felesége, semmit sem válaszolt. Várt, míg Ármin letudja az iskolai vizsgáit, és aztán ő is összekészítette a csomagját:
Menjünk a városba, Árminnek fel kell mennie az egyetemre, mi pedig a szülők régi házában élünk majd. Bár az már három éve lezárult, még felújítjuk. Ha nem tudnánk, a testvérem segít. Én gyorsan találnék magamnak munkát az iskolában.
Két nap alatt mindent összegyűjtöttek, a testvér hozta a csomagokat a kisbuszba, és útnak indultak. Ármin szorosan megölelte nagymamáját búcsúként:
Ne szomorkodj, nagyanyó, gyakran fogok látogatni.
Kétszer is jött, amíg Réka még élt. Amikor Réka meghalt, Illés és Rimma beköltöztek a lakásba, Ármin pedig sosem jelent meg újra.
Mária Semjénné élete egyre rosszabbá vált. Rimma saját szabályait kezdte bevezetni. Eleinte még félénk volt, meghívta a nagymamát az asztalhoz, és azt etette, amit magának és Illésnek készített. Aztán azt parancsolta, hogy ne menjen ki a szobájából:
A konyhában sok a morzsa tőled, nekem egyszer hetente elég, ha a szobádban takarítok, mint háromszor naponta itt a padlót törlem.
Attól kezdve Rimma zabkását, árpagyümölcslevét vagy kölespörköltjét főzte a nagymamának, és Mária Semjénné reggel, délben és este is ették, teával lemosva.
A napok múlásával Rimma közölte, hogy a hét múlva a fia érkezik. Illés és ő tanakodtak, hova tegyék a börtön után nem akarnak őt bármilyen pozícióra felvenni.
Reggel Illés munkába ment, míg Rimma azt mondta Máriának:
Íme a nyugdíjas otthon címe menj oda, és köszönd meg, hogy legalább nem dobott ki az utcára.
Rimma a kezébe nyomta a papírt a címmel, és becsuktatta a lakás ajtaját.
Mária Semjénné elérte a buszmegállót, de továbbra sem tudta, merre menjen: homályos a látása, a címet sem tudta elolvasni. Egy fiatal fiú állt ott, és ő odament hozzá:
Fiam, olvasd fel a címet, mondd meg, melyik busszal kell menni.
A fiú ránézett, majd így szólt:
Hová tart, babus Anikó, mikor jön? Ármin már megérkezett, keres téged. Most felhívom őt.
Öt perc múlva Ármin valóban megérkezett. Kiderült, hogy Nátália tegnap volt szomszédjának telefonja, aki elmesélte, hogy Rimma a nagymamát intézménybe akarja küldeni. A szomszéd, aki nyugdíjas korában nyugdíjas otthonban dolgozott, segített Rimma-nak megtudni a pontos címet. Ezért mondta Árminnek, hogy sietve menjen vissza a faluba, és hozza el nagypapáját.
Ármin felpakolta a cuccait, és így szólt:
Most, kedves nagyi, úgy szállítalak, mint királynőt, taxival a városba. Anyám már előkészítette a szobát. Ráadásul a kertben most virágba borulnak az almafák csodás!
Amikor Rimma és Illés megtudták, hogy Ármin elviszi a nagymamát a városba, örültek. Az öröm azonban nem tartott sokáig. A papírokkal foglalkozva kiderült, hogy a lakás tulajdonosa már az elejétől Mária Semjénné volt, és a férje is örökös joggal rendelkezett a benzináldalban. Így Rimma és Illésnek vissza kellett költözniük a kollégiumi szobába.
Mária Semjénné eladta a lakást, a pénzt (már több száz ezer forintot) átadta unokájának, Árminnek, hogy városban lakást vásároljon. Természetesen az árak a megyei központban magasabbak, így csak egy egyes szobás lakást tudott megvenni, de egy új épületben, tágas és szép. Ha egyszer házasodik, már lesz tető alatt egy fiatal családnak.
