Nemrégiben, álmomban, mintha aruncat-am volna o privire la férjem régi füzetébe. Abban egy különös lista sorakozott: minden forint, amit a hét éves fiamra költöttünk. Fiam most elsős, én és az ő apja már rég elváltunk. Amikor a fiam négy éves volt, megismertem egy férfit ez volt álombeli férjem. Mondta nekem: szeret engem, sőt, szeretni fogja a kisfiamat is, mintha sajátja volna. Csak ennyit akartam hallani, s ez elég volt nekem akkor.
Álmomban mégsem akart a férjem igazi apja lenni a fiamnak. Akkoriban viszont elég volt nekem annyi, hogy kedvesen bánt vele, és tisztelettel fordult felé. Egy évvel az esküvőnk után megszületett a kislányunk, aki az álomban Sára lett. A férjem elkezdett körülötte forogni, és egyre több figyelmet szentelt neki hisz a saját gyermeke volt.
Most, anyasági szabadságon vagyok, így álomban ő volt az egyedüli kenyérkereső. Valahányszor elmentünk sétálni a Ligetbe vagy a játszótérre, a férjem mindig vett a fiamnak valamit: játékot, fagyit, vagy jegyet a hintára.
De a furcsa füzet, amit megtaláltam, tele volt roppant szokatlan tételekkel: három oszlop, mind gondosan fejléccel: dátum, név, összeg. Játékok 4000 Ft, fagyi 4000 Ft, hinta 3000 Ft.
Furcsa álomlogikával megkérdeztem a férjemet, miért jegyez mindent ilyen szigorúan? Az arca meg sem rezzent, amikor mutattam neki a füzetsort. Mintha magától értetődő lett volna számára az egész. Összefoglalta: igen, a szabadságom végén ki kell egyenlítenem minden forintot, amit a fiamra költött. Ráadásul azt tanácsolta, ne húzzam tovább, inkább adjak be keresetet a volt férjem ellen, hogy gyerektartást kapjak, így könnyebben tudnám visszafizetni ezt a tartozást. Hozzátette: őt már csak a saját gyermeke érdekel igazán.
Álmom végén sírásban törtem ki. Nem tudok elválni tőle, hiszen van egy közös lányunk, és az érzéseim is mélyek iránta. De nem tudok megbocsátani neki ezt a kicsinyességet. Fogalmam sincs, mi lesz holnap, vagy hogyan bomlik tovább ez a furcsa és szürreális történet.
