Minden udvarban van egy olyan hölgy, aki felkiált az ablakából, ha valaki a járda mellett szív, mert szúrja a levegőt a lakásában. Ő az, aki éjfélkor a padra hajtja a tinédzsereket, hogy ne zavarják a szundikálását, és panaszleveleket ír a házkezelőnek a felgyűlt szemét miatt. Ha még nem találkoztál ilyen nővel, akkor te vagy az.
Vagy inkább én vagyok. Az a szörnyű szomszéd, akit csak Rémes Réka néven ismernek a környéken. Nem bírom a kutyatulajdonos szomszédokat: a kiskutyáik nyávogó trókákat hagynak a rózsabokorom és a begónia ágyékán. De még inkább azt utálom, akik a kóbor kutyákat etetik. Ezek a hajléktalanok nem csak pocsolyákat raknak, de csontot is elásnak a begóniák közé, aztán éjszaka úgy üvöltenek, mintha a városnak el akarnák adni a feje tetejét. Vagy tavasszal egyszerűen csak csakógatnak.
Ugyanígy nem szeretem a macskás szomszédokat: a lakásuk illata olyan, mint egy macska alomkocsi! Ha a macskáik a teremfalra is leugranak, az már szörnyűség! Egyszer egy szomszéd nagy, szőrös szörnyeteg felugrott a balkonomon, és szinte fehérbe rántott, amikor odamentem ki, hogy felkiáltom a szomszédos gyerekeknek, hogy ne zavarjanak.
És igen, még a kis manók sem menekülnek a tűrőm szeme elől. Nem látom, miért kellene szeretni őket, vagy mit lehet velük kezdeni. Egyik nap a bátyám megkérte, hogy vigyázzak az öt éves unokatestvéremre. Az a kisfiú fél órán belül úgy evett meg egy teáskanállal a lelkemből, mintha valami fegyvert lőne. Először kedvesen játszott egy kis traktort, de öt perc múlva anyukája kijött a padlásról, és a gyerek már ételt akart. Nem pedig a főzeléket, ami nálam húsgombóccal volt, hanem úgy vette el, hogy a csirkevajas pürét a padlón terítette szét. Amíg a asztalt tisztogattam, megtalálta a sminktáskámat, és vajon mennyit tartott a kedvenc Chanelvörös rúzsomból? legalább 15 percig csend volt. Végül a kiszivárgó bajusz elérte a húsgombócot, a falak pedig mini ujjlenyomatokkal díszültek.
Kiderült, hogy a kisfiúnak nem megy a sült, mert este a szagától füstölőbe kapja a felső emésztőcső. Szerencsére egy kis aktív szénnel etetve jobban lett, és már nyugodtan visszaadhattam a testvért az aggódó anyukájának.
Mindenesetre a szomszédokkal való vitákat már 15 évesen elkezdtem. Egy napon egy idős hölgy a lépcsőnél olyan tekintettel nézett rám, mintha azt mondaná: Csibész, kiálltál! és úgy haragszottam, hogy egy nap elhatároztam: minden ingyenes reklámot, amit találtam a nyitott postafiókokban, a kéretlen hölgy postafiókjába dobom. Reklám szórólapok, újságok a csodás egészség megőrzéséről, mágneses karkötők a magas vérnyomásra egy egész hónapra megtöltöttem a ládát. Minden alkalommal, amikor a hölgy a villanyszámláját kereste, azonnal a papírhegyek özönlére.
Aztán elraboltam a számlát, és egy nullával többre nyomtattam. Képzeld, mennyire jó érzés volt, amikor a hölgy a HÚSEnergia ügyfélszolgálatára ment, és még az operátoroknak is megmutatta, mi a helyes megoldás.
Az én szokásos harcom akkor érte a csúcsot, amikor a saját virágágyásomban felfedeztem, hogy a gerániumok helyett a helyi betyár szarvasok szúrják a füvet. Ráadásul a helyi alkoholisták is kerülik a vadvirágot a szagától ugyanis elkerülnek mindenféle fészkeltetést.
Egy szép, meleg reggel arra ébredtem, hogy a virágágyásomra egy autó parkolt! Igen, a járda szélén a szürke korong és a masszív lökhárító a piros begóniák közt állt. Rádöbbentem, hogy ez egy nyíltan kihívó fosztogató, aki megtámadta a szent helyemet.
Kinek a kocsija? kérdeztem szarkasztikusan a szomszéd, László bácsit, akit úgy szoktunk László a kém néven emlegetni. László bácsi már reggel a piacon jött vissza, hogy öt macskája ette meg a szalonnákat, és még egy egér sem maradt elől.
Valami bandita a 5ös emeletről válaszolta. Látta a jármű tulajdonosát már régen, de nem osztotta meg senkivel a hírt. Csak a jeepeknél vannak banditák mondta.
Ki az ott? kérdeztem, mert mindent tudtam a ház minden lakójáról. Egyik sem nézett ki bandita módjára. A gopnik nem számít, ugyanis nincs elég pénze egy korsó sörre, nem ismer a jeepekről.
Már elvitte a Marusát a 43asból a gyerekek villant fel László bácsi szeme, és szomorúan mesélte: Rokkant, nem hallják a lábát, az asztma is nyomasztja.
Öt percnyi unatkozó betegbesorolás után végül rájöttünk, hogy egy unokája a 5ösben felújítja a lakást. Egy jóízű vita szélén, elindultam a liftbe, hogy megmondjam a bandinak, hol a helye távol a virágágyastól! Ám a csengőre senki sem nyílt, a kocsit beállták, de a kaput nem nyitotta ki. Talán nem hallotta a csengőt, de a kapu sem nyílt.
Nem adtam fel, és egy rögtönzött feljegyzést hagytam a szomszéd ajtaján:
Kedves ismeretlen, kérlek, azonnal vedd le a koszos kocsid a virágágyasomról, különben….
Egy nap telt el, a kocsiból még mindig a gerániáimra vettek. Egyre nagyobb lett a feszültség.
László bácsi kiugrottam a szomszédra megjelent a 43as bandita ma?”
Nem, egy másik autón jött, pár órára megállt, aztán elhajtott bólintott a bácsi.
Akkor miért hagyta itt a kocsit, hogy a virágaimra szekercsen? kérdeztem.
Hívj fel, ő megadta a számot, csak a főnökje vezet. ajánlotta.
Jó, de miért nem a főnök, hanem a bandita? gyanakodtam.
A banditák nem lehetnek udvariasak mosolygott a bácsi, miközben mesélte, hogy a barátja halászként friss halat hoz, és a macskáimnak májas tőkehalat. A ház már a macskák és a halak illatával telne meg.
Gyorsan felírtam a számot, és felhívtam:
Sziasztok, kaptátok a cetit? kérdeztem.
Igen.
Miért nem vetted le a kocsid?
Elfelejtettem a varázsszót.
Legutóbb kérlek, vedd le a kocsit a virágaimról! próbáltam kedves maradni.
Semmi esélyem nincs! felelte, azért könnyebb, mert nem ültünk a kocsiban. Nem is nyúltam a virágokhoz.
Mire számítok? mondtam.
Kétségbe vonom szkeptikusan válaszolt.
Lenyomtam a hívás végét, és megpróbáltam lekaparni a kocsit a szemmel. Nem sikerült a fekete acél nem füstölt fel. De van módszerem: a régi, bevált száraz szárított bab és a csepp-alkohol keveréke, amivel a kocsit már holnap szomorúan fogja visszaélni.
Másnap reggel a kertből néztem, ahogy a tulajdonos csodálatosan nézi a színes foltot, amit szándékosan szórtam rá egy adag kukoricával. A szélben köröző madarak most már a motorháztetőn csiripelnek, mint egy kis reggeli koncert.
Egy pillanatra még nem láttam az arcát, de a magas, szőrös, kopasz fején szinte biztosan egy bandita látható. Igen, a szembenállás már kezdett? Nem, csak a következő trükk előtt.
Este a tiszta, csillogó autó újra a virágágyásomon parkolt, előtte a gumiabroncs nyomait hagyva, mint egy friss sebet a szívemben háborús hívás.
Buzgóan, mintha egy forró tea szökőkút volna, visszaszáradtam a lakásba, és majdnem lesodródottam a szomszédos macska előtt, aki a csontot a szájában tartva, halat szopogatott.
Hozd a halat a 43asba! morgottam a macskának, és hirtelen megvilágosodtam.
Az egész ház egész éjszaka kevésbé aludott, mert a macskák a környék minden zugából összehúzódtak a 43as ajtajához, és egy hatalmas koncertet adtak. A háttérben a varázsfüves keverékkel meglocsolt bőrülés illata szállt.
A macskákat elűztük, a zárat megpróbáltam kinyitni, de a kulcs nem illeszkedett. Valami más kezükben volt! Reméltem, hogy a szomszéd csak a kucsogásból csintalanul nyög. Végül egy szerelő jött, kinyitotta a zárat, és a gyanús rozsdás szárított gyufa eltűnt.
Éhes, dühös és bosszúsan újra terveztem a következő ravasz csínyt. Nem hagytam, hogy a gyufa csendben maradjon; a Googleban beütöttem: hol lehet szalámikrém vásárolni.
A reggel békésen indult: a macskák nem kiáltottak, aludtam, egy jó olasz kávét főztem, és majdnem leejtettem a csészét, amikor a bejárati kapu nyílt. Kiállt a tetőn egy férfi, akinek a stílusa a régi bolond Dopert után nézett ki, csak a kék farmer és a zöld póló volt a ruha. Nem is vette le a cipőjét, egyenesen a konyhába lépett, és a kézzelmosó szappanos vízzel kezdi el mosni a kezét.
Ez otthon nem lehetséges? kérdezte.
Közelebb jönnél? válaszoltam, és megszólaltam a saját kezét is, mert valami kártyát akartam megkapni.
Azóta a szomszéd, akit most már csak Sanyi néven emlegetek, a csillagos szivárvány színű zokniját kapta a kocsija ajtajába. Elkapcsoltam egy kis vazelint a kocsikulcsokra, hogy a bandita ne tudjon lemenni.
Miközben Sanyi a mosogatószerrel dörzsölte a kezeit, felcsillant a szeme:
Ez a kávé illik rád? mondta, miközben a saját csészémbe öntötte a főzött italt.
Rendben, megvárom válaszoltam, és elmosolyodtam, hogy már nem haragszik.
Szépen íze van nyögte, majd felvette a csészémet, és nagy szemekkel kortyolt. Talán megbocsátod a kis bajt? kérdezte, miközben a szemei szikráztak.
Talán válaszként csak egy halvány mosoly jutott az ajkamba, de már kezdte feloldódni a feszültség.
Legyen béke mondta, és a kocsi kerekei már nem görcsöltek a gerániáim fölött.
Másnap Sanyi újra felbukkant, de most udvariasan csengte a csengőt.
A szőnyegeden kutyaürülék van mondta, miközben a szemébe nézett. Már elcsúsztam, légy óvatos.
Végül megkapta a már régóta kívánt pultos kávét, és a házban felállt egy új biztonsági kamera rendszer, amit Sanyi is telepített.
A felvételeken láttuk, ahogy László bácsi a 43as ajtajába hátományokat csempész, de háromszor visszanézve csak nyavalyogott: Miért is?!
Beszéljünk mondta Sanyi, és a ház lakói egyetértően bólintottak.
Később a sütivékkel teli tálas asztal körül összegyűltünk, és a nap végén még a macskák is nyugodtan doromboltak a lépcsőn. A házban végre béke volt legalább addig, amíg a következő kártyás trükk be nem jön.
A Gonosz Szomszédasszony
