Eszti szalad a munkahelyére, már megint késik, bármi áron! Ha nem tud áthaladni a turniket a főszerkesztő előtt, később magyarázó levelet kell írnia, hogy miért, miközben az előző hónap legjobb dolgozója, Péter Miklós, hirtelen szinte szégyenbe hozza magát.
Péter Miklós imádja a papírokat. Mindenféle: magyarázó, igazoló, jelentő, gratuláló, bocsánatkérő, illetve egyszerű bevásárlólista is. Honnan jött ez a bürokrácia iránti szenvedély, azt senki sem tudja.
Felesége rendszeresen szólítja meg őt vetítőlistákkal, amik a nadrágzsebkből szöknek, a munkatársak pedig különféle belső jegyzeteket küldenek minden a dolga, Péter Miklós elégedett.
Miért viselitek ezt el? tiltakozik Eszti barátja, Júlia. Júlia egy kávézóból dolgozik a lakásuk mellett, ami két lány között osztozik, és úgy véli, hogy a munka többnyire nem létezik. Istenem! A ti késésetek miatt hamarosan kiirtják az erdőket! Írjátok neki emailben! Ez modern és környezetbarát.
Nem érted, Júli, sóhajt Eszti. Ez a férfi teljesen papírokból van összefűzve. Mindig a zsebeiből szállanak ki, a jegyzetfüzete meg szórik. Valószínűleg ez tetszik neki. Kényelmesen érzi magát. De azért jól fizet, és nem kényszerít minket tavaszi önkéntes takarításra.
Júlia beleélte magát a történetbe. A kávézó tulajdonosa minden áprilisban arra kéri a dolgozókat, hogy lefestékék a kerítést és tisztítsák a falakat. Júlia tüsszög a festéktől, a por is irritálja. Így a szombatnyi takarítás hiánya jó kifogás a főnök makacs igényeire, és ez a téma többé nem felmerül.
Ma, ha Eszti nem szövi át Péter Miklós előtt legalább egy pillanatra, de nem megelőzi őt, akkor magyarázó levelet kell írnia. Mit ír majd?
Ó, rengeteg pontot fog felsorolni
Aludt, mert a felébresztő kikapcsolt, ahogy a ház áramellátása is leállt. Azután Júliával futkároztunk, töröltük a hűtő alatti pocsolyát, rohanva rágták a tegnap este főzött hideg zabpelyhet, megpróbáltunk megmosakodni hála Istennek, a csapvíz még hideg, de folyik. A fürdés után a női smink szempillaspirál, pirosító, szempillaköpeny, rúzs csak ráfér.
Júlia dzsekjét a macska, Incek, egy hideg éjszakai pocsolyában fülkölt, felpattant rá, beletömött, és a macska azzal a lábbal leütötte a dzseket, míg Incek egy hatalmas, puha farok mögé szorult. Incek még soha nem volt ilyen megalázva, és haragszan a balkonnal menekült.
Júlia új dzseket keresett, mert a vasaló nem működött
Mindez órákat vett el. Mikor végre felébredtünk, már hajnal volt.
Eszti végül felöltözteti Júliát, jókívánságokkal búcsúzik, és éppen be tud szállni a menő 2-es villamosra. Ahogy beugrik, egy férfi gondosan megfogja, hogy ne ragadjon be a kapuk, de Eszti úgy néz rá, mintha a keze már elrepült volna a tulajdonosával.
Minden lámpát megugorja, a korlátba ütközik, de megmenekül a tolvajok elől, akik egy ilyen tömegben bármit megtehetnek.
Ha Eszti megmarad késő, elveszíti a jutalmat. A jutalom már meg van tervezve egy rész a tengerre, egy új mikrohullámú sütőre, egy pár cipőre.
A lányok Gumi jutalomnak nevezik. Eszti megérdemli! Egyetlen hiba mindent elrontana.
Eszti bátran tartja magát, hogy ne veszítse el a villamost, megpróbálja előzni. A sebesség már nem hozna eredményt, de a küzdelem illúziója felmelegít.
Egy férfi, aki pont Eszti előtt áll, a korlátot szorítja, ujja a kabátja gombjában megakad, és mutatja az óráját. A karórán sok mutató és több számlap van.
Eszti ijedten bámulja a órát és a perceket, próbál elfordulni, de a szemét visszatereli őket.
Késnek? kérdezi a fiatalember kedvesen. Ma elég nyugodt nap
Igen, válaszol Eszti, közelebb húzva a táskája a saját, már izzadt oldalához.
Tudod, mit mondanak? Ahol várnak, nem lehet elkésni mosolyog a fiú.
Eszti felhúzza az ajkát, de most nem a megfelelő pillanat a bókolásra a mikrohullámú sütő és a tenger a tét.
A nevem Károly, mondja a fiatalember, szünetel, hogy Eszti válaszoljon.
És övém? kérdezi.
Eszter Varga vagyok. Engedjen elmenni, Károly! szövi Károlyt oldalra egy nagy, szép mellkasú nő, könnyű köpenyt és csipkés kesztyűt viselve. Illata friss parfüm, ajkaival vörös, mintha céklával festették volna.
A nő véletlenül megérintette Károly ujját a céklás ajkaival.
Elnézést! dadogta Eszter Varga. Most vihar van!
Ebben a pillanatban Eszti felismeri: a főnök felesége. Senki sem látta, még a fotók sem lógnak Péter Miklós irodájában, de a hangját a hangos kapcsolat gombon mindenki hallotta
Látottam a lapot reggel, Péter! Ez semmit sem ér! A mamutokról szóló cikk már nem jó! Egy járókelő a szemetet dozta a szemétdobozba, egy hajléktalan
A feleség tovább beszél, nem szégyenül meg, színesen mesél, a beosztott, aki szemtanúja a szigorú bánásmódnak, sötétben elbújik.
Mi van? kérdezik kollégái.
A mamutok nem passzolnak, Szürke, Olívia nem szereti! szúrja a riportere.
Egy szúrás a fiatal, szerencsétlen Szürke orrába, majd Péter Miklós szigorú hangja, hogy mindenki a konferenciaterembe menjen
Olívia Varga soha nem jön be a szerkesztőségbe, de szellemét mindenhol érezni lehet.
Ki ő, hogy kritizáljon minket? tiltakoznak a konyhaképviselők. Szegény! Betéti péksütit majszol, forró teát iszik, miközben már telefonál és kérdez, miért is! kiabálnak.
Olívia a villamosba néz, átpróbálja a megállókat, lehúz egy csoport fiatalembert, akik a telefonjukba merülve csak morcosan mosolyognak, leül mellé, és mellé helyezi Péter Miklóst.
Elnézést, csak felelősködik a férfi, térdén tartva a táskáját.
Mint egy iskolás! gondolja Eszti, amikor először meglátja a híres Megère arcát. A lányok irigykednek.
Mit akarsz mondani? Add ide a táskádat! húzza ki Olívia, kattint a zárra, és bedobja a kezébe. Van, van A kulcsok? Péter, hol vannak a kulcsok? Ha maradok a bejáratnál, míg a GUMI jár a GUM-ban? Kívül vagyok!
Eszti és a fiú, aki órát visel, figyelik, ahogy a festék rácsapodik, vagy a szégyen vagy a zavartság arca Péter arcára hullik.
Semmi, csak beszéljünk, mondja a fiú. Nem baj. Menjünk haza, én anyához járok.
Micsoda anyuka? Péter, mi a háromadik szombat? kérdezi Olívia, szigorúan, mint egy tanuló.
Ma szerda válaszolja Miklós.
Már nem kérnek meg téged! harsog Olívia. Elmegyek!
Miklós, idegesen, rohan a menzához, és harapja a pitét, amit Olívia szigorúan tiltott, iszik teát, nem kever cukrot, aztán felhívja a szabályszegőket, és magyarázó levelet kér.
Amint a levelek az asztalra kerülnek, Péter felolvassa feleségének, szép szavakkal színesíti, majd Olíviával együtt dönt, hogy senkit ne bocsát el.
Ha Péter megpróbálna elmenni, talán elvált volna, de már megtanulta, hogyan kell élni, mit felvenni, mit enni, hogyan dolgozni mindent Olívia irányít.
Péter, ez a férfi szép, nem? kérdezi Olívia hirtelen, miközben Eszti a jutalmát nyomja.
Igen, megkapta a jutalmat válaszol a szerkesztő, miközben Eszti a táskáját a korlátra helyezi.
Károly segít Eszti felugrani a villamosba, majd felhúzza Pétert, aki már a járda szélére esett, és egy puszit küld a szélbe.
Olívia szigorúan ujját mutatja felé, majd elfordul.
Közben én a felén, mondja Károly, mutatva a jobb oldalra a magas épület felé.
Nekem a balra, mondja Eszti, mutatva a szűk sikátlon.
Péter Miklós botorkál a járdán, tudja, hogy most búcsúzik.
Viszlát! mosolyog Károly. Micsoda nő! Micsoda bulldózer! megjegyzi, miközben Eszti kezet nyújt.
Ne hallgassátok, Eszti, mondja Péter halkan. És legyen, amit láttunk, csak köztünk. Ne ítéljetek, ne gúnyoljatok. Mindenki úgy él, ahogyan tud
Eszti elmeséli, hogy a villamos alatt az áram leállt, Júlia dzsekije, a macska, a pocsolya a hűtő alatt. A főszerkesztő hallgatja, mosolyog, élvezi a könnyed beszélgetést, a fiatal nevetést és a macskákat.
Péter gyerekkorában mindig macskák éltek a házban, de Olívia sosem tűrte, megtiltotta őket.
Ne szóljunk Inceknek, sóhajt Péter. Ő csak a helyzetből próbál kihozni magát, szegény
Eszti folytatja, a főszerkesztő könnyebben lélegzik, vállai ellazulnak, arcát felderítik, és még egy kávéval és egy kis pogácsával jutnak ki a nap végére.
A feleség hív, érdeklődik, miért költi a pénzt a kávézóban, de Péter elrejtőzik a telefonját a zsebében.
Akkor menjetek előre, én utána jövök mondja Péter. Szép napot!
Estére Olívia, fáradt, minden illatot magában hordó, hazatér, és rájön, mennyire hiányzik. Szereti férjét, bűnözőül.
Eszti, a májay titkairól szóló cikkekkel, kimerülten hagyja el a szerkesztőséget. Ítélő, de fáradt.
Eszti! Vártam téged szól felé egy ismeretlen férfi. Nem tudom, milyen virágot szeretsz, ezért vettem neked egy színes csokrot, amit Te sózéknek nevezel.
Eszti elfogadja a csokrot, mosolyog.
Hadd kísérje el? Egy kicsit tolakodó vagyok, de egy villamossal való csók után talán jogom van tréfálkozik a férfi.
Olívia először felidegesedik, majd úgy dönt, hogy a virágok és a férfi maradnak nála.
Estére a két fiatal sétál az utcán, nevetnek, nézik a színesen felvillanó kirakatokat, örülnek, hogy még van remény, és a szerelmük talán más lesz, mint Péter Miklósé.
Nem, ő egy nagyszerű ember, a főnököd! biztosítja a férfi. Tudod, ahogy mondják, a férfit a nő teszi. Talán nélküle nem állna a talajon.
Eszti vállat von.
Mindenkinek megvan a maga módja
Szereti a macskákat mondja csendben Olívia.
Akkor jó ember, bólint a férfi. Isten áldja meg egészségben.
És együtt futnak a villamos felé, nevetve egyszerűen, mert minden rendben van.
