A Duna Tower modern irodaházának felső emeletein ritkán zajlanak ilyen szenvedélyes jelenetek. Attila akinek nevét remegéssel ejtik a versenytársak most saját irodájában áll, arca a haragtól kipirul.
Attila nagy lendülettel hajítja a nehéz tölgyfaasztalra a finom ezüst hold-medált. Mellette a titkárnője, Gyöngyvér, összerezzen.
Megmagyaráznád, miért van anyám halott medálja a táskád mélyén? Attila hangja jeges megvetéssel remeg.
Gyöngyvér hátralép, szemében azonnal gyűlnek a könnyek. Remegő kézzel a blúza gallérjához nyúl, előhúzza a vékony ezüstláncot, rajta pontosan ugyanaz a félhold medál.
Én nem loptam semmit! mondja zokogó hangon, ökölbe szorítva az ékszert. Az árvaház vezetője adta ez az egyetlen emlékem a szüleimtől!
Ebben a pillanatban kivágódnak az iroda ajtói. Belép Márta, Attila felesége, kezében egy rakás pénzügyi jelentéssel. A síró Gyöngyvér nyakában lévő hold-medál láttán megtorpan. Az arcából azonnal kifut a vér.
Honnan van ez nálad? súgja Márta, hangja elcsuklik.
Az asszony ujjai elgyengülnek, a papírok szétrepülnek a padlón, mint lehulló hólapátok. Márta Gyöngyvérre néz, arcán egyszerre rémület és remény villan.
Az iroda légköre nyomasztóan némává válik. Attila hol a sápadt feleségére, hol a síró titkárnőre pillant.
Márta? Mi folyik itt? kérdezi, dühét egyre növekvő aggodalom váltja fel.
Márta bizonytalan léptekkel közelít, tekintetét nem veszi le a két medálról, melyek immár egymás mellett fekszenek az asztalon, tökéletesen illeszkednek össze.
Attila hangja remeg. Emlékszel arra a télre huszonöt évvel ezelőtt? Genf kórház? Azt mondták, hogy a lányunk nem élte túl a szülést.
Attila arca eltorzul a rég eltemetett fájdalom miatt.
Miért hozod ezt most fel? Ez volt életünk legnagyobb tragédiája.
Hazudtak nekünk! kiált fel Márta, kezébe temetve arcát. Apám azt mondta, veszélyben volt az üzleted, egy nem megfelelő házasság gyermeke mindent tönkretenne. Aláíratta velem a papírokat, amikor lázálomban feküdtem. Azt ígérte, jó helyre kerül a baba. De még volt erőm elrejteni a medál másik felét a pólyában. Reméltem, egyszer majd
Gyöngyvér mozdulatlanná dermed, könnyeit abbahagyja. Most nem rideg főnökét látja Mártában, hanem egy összetört anyát.
Azt akarja mondani Gyöngyvér hangja alig hallható. Hogy nem vagyok véletlen utcagyerek?
Márta odalép hozzá, remegő ujjával végigsimít az arcán.
A medál belső oldalán kell legyen egy gravírozás egy A betű, apád emlékére.
Gyöngyvér óvatosan megfordítja a félholdat. Az elhalványult ezüstön tisztán látszik egy vékony, kecses A.
Attila erőtlenül rogy le bőr irodaszékébe. Minden vagyon, minden forint semmi jelentőséggel nem bír a hirtelen rájuk szakadó igazság mellett. Egyetlen lányát gyanúsította meg lopással, akit huszonöt éve halottnak hitt.
Feláll, Gyöngyvérhez lép, és könnyeit már nem rejtegetve öleli magához először bátortalanul, aztán olyan erővel, mintha félne, hogy ismét elveszíti.
Bocsáss meg nekem suttogja. Bocsáss meg a buta apádnak.
Aznap este a Duna Tower sötétségbe borult irodájában, egy család számára huszonöt év sötétség után végre felragyogott a hajnal. Egy meg nem történt lopás feltárta a titkot, ami új értelmet adott az életüknek.
