Bence erősen becsapta a kaput, beengedve a sötét elárkolt előtérbe a korai esti hideg ködöt. Belépve a lakásba, nem hallatszott a szokásos zörgés, topogás vagy vidám köszönés, amely általában betöltötte a teret. Ehelyett csak egy halk zárcsattanás, majd alig hallható lépések a bejárati szőnyegen.
Viktória, aki a konyhában állt, érezte a szorongást. Megfagyott a merőkanál a kezében, hallgatva a szokatlan, nyomasztó csendet. Hiányoztak a megszokott hangok: a csizmák tompa kopogása, a kabát levetésekor hallható susogás, a vidám fecsegés, vagy akár a gyermek lélegzete a szabad levegő után.
Bence, te vagy az? kérdezte próbálva elrejteni az aggodalmat. Megcsináltam a kedvenc heringes salátádat, a krumpli már majdnem kész. Gyere, vedd le magad!
Válasz helyett csak a nyomasztó csend, olyan sűrű, hogy a fülében csengtek a hangok.
Bencikém? kezdett remegni Viktória hangja.
Az anya szívében a baj előérzete kelt életre. Minden másodpercért kapálva, gyorsan megtörölte kezét és a bejárati folyosó felé indult.
Amint megjelent a folyosón, mintha jéghideg vízzel öntötték volna le. Bence mozdulatlanul állt a szoba közepén, mintha a padlóba gyökerezett volna. A kabátját nem vette le róla csöpögött a víz, egy pocsolyát képezve a padlón. A vállai lehanyatlottak, a feje lehajtva, a tekintete egy pontba meredt, de csak ürességet látott.
Fiam, mi történt? kérdezte Viktória, megragadva a fagyos kabátujját és magához fordítva. Verekedtél? Bántottak valaki? Ellopták valamid?
A fiú hatalmas erőfeszítéssel felemelte a szemét. Benne néma, univerzális fájdalom, félelem és tehetetlenség bolyongott. Viktória érezte, hogy eláll a lélegzete egy sebesült kiskutya állt előtte, aki védelemre vágyott, de nem tudta elmondani a fájdalmát.
Anyu Anyukám a hangja rekedt suttogásban elakadt, az ajka remegett a keserű könnyektől. Ott
Mondd el! Veled vagyok, ne félj! majdnem kiabálta, megragadva a fiú vállát.
Ott egy kutya A kukatárolóban a ház alatt. Sebesült és nem tud felállni. Segíteni akartam, de morogni kezdett. Kint dermesztő hideg van, a szemét ráhullik a könnyek kicsordultak Bence szeméből, égetve az arcát.
Viktória megkönnyebbülten sóhajtott: a fiú nem sérült meg fizikailag, de a lelki állapota miatt azonnal visszatért az aggodalom.
Hol van az a tároló? kérdezte, gyors megoldást keresve.
A Dió utcán, az iskola felé vezető úton. Gyerünk, most azonnal! Megfagy!
Kértél segítséget felnőttektől?
Kértem lehajtotta a fejét. Mindenki visszautasított. Azt mondták: Nem a dolgod, Kijön magától. Senki senki sem akart segíteni.
Viktória a fiú gyászolt arcára nézett. Már sötét és hideg volt, az út távoli.
Figyelj rám, Bence. Már éjszaka van, hideg van. Ved
