A fiú felébredt édesanyja sóhajára

A kisfiú felébred az anyja nyögésére
A kisfiú felébred az anyja nyögésére.
Odasétált az ágyához:
Anya, fáj valamid?
Mátéka, hozzál vizet, kérlek!
Azonnal, rohant ki a konyhába.
Egy perc múlva visszatért egy teli bögrével:
Tessék, anya, igyál!
Kopogás hallatszott az ajtón.
Fiam, nyisd ki!
Biztos, hogy Nénó néni jött át.
Belépett a szomszéd, egy nagy bögrét tartva a kezében.
Hogy vagy, Marika?
megfogta a homlokát.
Te lázas vagy.
Forró tejet hoztam vajjal.
Már bevettem a gyógyszert.
Neked kórházba kell menned.
Ott jobb a kezelés.
Rendesen kellene enned is, de üres a hűtő.
Nénó néni, már minden pénzem elköltöttem gyógyszerre, a beteg szemében könnyek csillogtak.
Semmi sem segít.
Feküdj be a kórházba.
De ki vigyázna Mátéra?
És ki vigyáz rá, ha meghalsz?
Alig harminc vagy, nincs férjed, nincs pénzed, megsimogatta a beteg fejét.
Na, ne sírj!
Nénó néni, mit tegyek?
Felhívom az orvost, a szomszéd elővette a mobilját.
Felhívta, mindent megtudott.
Azt mondták, ma jönnek.
Megyek, ha megérkeznek, hozzátok Mátét.
A szomszéd kilépett az előszobába, a kisfiú követte:
Nénó néni, anya ugye nem fog meghalni?
Nem tudom, fiam.
Istentől kell kérni segítséget, de anyád nem hisz benne.
És az Isten bácsi segít?
remény csillogott a kisfiú szemében.
El kell menni a templomba, gyertyát gyújtani és kérni tőle, akkor segít.
Na, megyek.
***
Máté bámulatosan visszament anyjához:
Mátéka, biztos éhes vagy, de nincs semmink.
Hozz két poharat!
Amikor hozta, anyja tejet töltött beléjük:
Igyál!
Megitta, de még jobban megéhezett.
Marika ezt rögtön észrevette.
Nagy nehezen felállt, levette az asztalról a pénztárcáját:
Tessék ötven forint.
Menj, vegyél két pogácsát, és útközben edd meg, én addig főzök valamit.
Menj!
Kikísérte fiát az ajtóig, ő pedig a falnak támaszkodva indult a konyhába.
A hűtőben csak olcsó hal konzerv, egy kis margarin, az ablakban pár krumpli és egy hagyma.
Levest kell főznöm
Megszédült, leült a sámlira kimerülten:
Mi történik velem?
Egyáltalán nincs erőm.
Már elment a szabadság fele.
Elfogyott a pénzem.
Ha nem tudok dolgozni, hogy készítem fel Mátét az iskolára?
Hiszen egy hónap múlva első osztályba megy.
Nincs rokon, aki segítene.
És legfőképpen ez a betegség.
Már rég a rendelőbe kellett volna menni.
Most, ha bent tartanak, Máté egyedül marad?
Nagy nehezen felállt, krumplit kezdett pucolni.
***
Nagyon éhes volt, de Máté gondolatai máshol jártak:
Anyu tegnap egész nap nem kelt fel az ágyból.
Mi van, ha tényleg meghal?
Nénó néni azt mondta, Istentől kell segítséget kérni, megállt, és a templom felé indult.
***
Már fél éve, hogy hazatértem a háborúból.
Csoda, hogy életben maradtam.
Legalább már magamtól tudok járni, bár bottal.
Sok sebre már nem figyelek.
És a hegek az arcomon?
Mindegy, úgysem akar hozzám menni egy nő sem, ilyen gondolatokkal ment Nikos a templom irányába.
Gyertyát gyújtok a srácokért.
Ma egy éve, hogy meghaltak, én meg csodával határos módon éltem túl.
Húsz éve ment el katonának, most civillé lett, de fájó érzés, hogy senkinek nem kell.
Elég nagy a nyugdíja, tisztességesen élhet belőle, a szerződéses pénz a bankban még bőven kitart.
De mire kell ez, ha egyedül van?
A templom előtt kéregetők álltak.
Nikos elővett néhány százforintos bankjegyet, kiosztotta nekik, és azt mondta:
Imádkozzatok a meghalt barátaimért, Róbertért és Attiláért!
Bement a templomba, vett gyertyákat, meggyújtotta őket, és elkezdte mondani a pap által tanított imát:
Könyörögj, Urunk Istenünk
Keresztet vetett, a szavakat mondta, közben a barátai elevenen jelentek meg előtte.
Mikor végzett az imával, csak állt és visszagondolt a nehéz életére.
A kisfiú, pici és sovány, mellé állt egy olcsó gyertyával a kezében.
Körbenézett, nem tudta, mit kell csinálni.
Egy idős asszony odalépett hozzá:
Na, segítek neked!
Megragyogatta a gyertyát, elhelyezte.
Így keresztet veszel!
mutatta, hogyan kell.
És mondd el Istennek, miért jöttél.
Máté sokáig nézte az ikont, majd megszólalt:
Segíts, Isten bácsi!
Anya beteg.
Senkim nincs rajta kívül.
Tedd, hogy meggyógyuljon.
Nincs pénzünk gyógyszerre.
Mindjárt iskolába megyek, de még táskám sincs
Nikos, ledermedve nézte a kisfiút.
Minden saját gondja, amely eddig olyan hatalmasnak tűnt, semmivé lett.
Legszívesebben kiáltott volna:
Emberek, tényleg nincs senki, aki segítene ennek a kisfiúnak gyógyszert venni az anyjának, vagy táskát venni neki?
A kisfiú csak nézte az ikont és csodát várt.
Gyere velem, kisfiú!
mondta határozottan Nikos.
Hová?
rémülten nézett a fiú a férfira, a botjára.
Megnézzük, milyen gyógyszer kell az anyádnak, és elmegyünk a patikába.
Komolyan mondja?
Isten bácsi nyitotta meg nekem a fülem, hogy halljam a kívánságod.
Tényleg?
boldogan nézett az ikonra.
Gyerünk!
mosolygott a férfi.
Hogy hívnak?
Máté.
Engem hívj Nikos bácsinak!
***
A lakásban anya és szomszéd beszélgettek:
Nénó néni, rengeteg gyógyszert írt fel, mind drága.
Honnan vegyek ennyi pénzt?
Ötszáz forintom maradt.
A kisfiú határozottan kinyitotta az ajtót.
Elhallgatott minden.
A szomszéd félszegen súgta, a férfit bámulva:
Marika, nézd!
Marika is kibámult, és szintén megrémült.
Anya, milyen gyógyszerek kellenek?
Nikos bácsival elmegyünk a patikába és megvesszük.
Ki maga?
csodálkozott Marika.
Minden rendben lesz, mosolygott a férfi.
Mutassa a recepteket!
De csak ötszáz forintom van
Majd Mátéval találunk pénzt, a férfi a kisfiú vállára tette a kezét.
Anya, add a recepteket!
Marika átadta őket.
Valahogy érezte, hogy ennek a ijesztő arcú embernek nagyon jószívű lelke van.
Marika, mit csinálsz?
magához tért a szomszéd, amikor a férfi a kisfiúval elment.
Egyáltalán nem ismered.
Nénó néni, érzem, hogy jó ember!
Na, jól van, Marika, megyek!
***
Marika ült és várta fiát, aki a férfival elment.
Még a betegségéről is megfeledkezett.
Az ajtó kinyílt, elsőnek fia rohant be, arca ragyogott:
Anya, hoztunk gyógyszert neked és csokikat is teához!
A férfi megjelent az ajtóban, és ő is olyan boldogan mosolygott, hogy arca már nem is volt annyira félelmetes.
Nagyon köszönöm!
hajolt meg kicsit Marika.
Fáradjon beljebb, fáradjon!
A férfi nehezen vette le cipőjét, látszott, hogy ideges.
A konyhába ment.
Üljön le, mondta a gazdaasszony.
A férfi leült, forgatta a fejét, hova tehetné a botját.
Hadd segítsek, odatette úgy, hogy ott legyen a közelében.
Elnézést, de nincs nagyon mivel kínálnom!
Anya, Nikos bácsival mindent vettünk, és a fiú elkezdte kirakni a vásárlást.
Jaj, miért vettetek ennyi mindent!
sóhajtott Marika, gondolatban megjegyezte, hogy a fele felesleges édesség.
Egy csomag drága tealevelet is észrevett.
Mindjárt felteszem a teát.
Sietett főzni teát.
Úgy érezte, mintha a betegség is eltűnt, vagy legalábbis nem akart betegnek tűnni a férfi előtt.
És mintha kitalálta volna a gondolatait, a férfi kérdezte:
Marika, nem esik nehezére, ilyen sápadt?
Semmi baj Mindjárt beveszem a gyógyszert.
Köszönöm szépen!
***
Illatos teát itták édességekkel, a kisfiút figyelve, aki élénken beszélt valamiről.
Néha egymásra néztek.
Érezni lehetett, hogy mindhármuknak jó együtt lenni.
De minden jó véget ér egyszer.
Nagyon köszönöm, Nikos felállt, bottal elindult.
Megyek, gyógyuljon meg!
Nagyon hálás vagyok, Marika is felállt.
Nem tudom, hogyan háláljam meg!
A férfi elindult az előszobába, anya és fia kísérték.
Nikos bácsi, jön még?
Persze!
Ha anya meggyógyul, hármasban megyünk táskát venni.
***
A férfi elment.
Marika leszedte az asztalt, elmosogatott.
Fiam, nézz tévét, én picit lefekszem.
Ledőlt és mélyen elaludt.
***
Eltelt két hét.
A betegség már rég elmúlt, a drága gyógyszerek használtak.
Marika az utolsó napokban dolgozott is, hónap végén mindig nagy hajrá van, behívták szabadságról.
Örült, hiszen fizettek.
Már augusztus van, fizetésből készítenie kell Mátét az iskolára.
Szombaton felkeltek, reggeliztek.
Máté, öltözz, megyünk boltba!
Megnézzük, mi kell az iskolába!
Kaptál pénzt?
Még nem, de jövő hétre lesz.
Ezer forintot kölcsön kértem, útközben veszünk valamit enni is.
Készült, amikor csörgött a kaputelefon.
Ki az?
kérdezte Marika.
Marika, Nikos vagyok
Még mondani akart valamit, de a nő már lenyomta az ajtónyitót.
Anya, ki az?
a gyerek kilépett a szobából.
Nikos bácsi!
Marika nem tudta palástolni örömét.
Hurrá!
Belépett, ismét a botjára támaszkodva, de mennyire megváltozott.
Drága nadrágban és ingben, divatos frizurával.
Nikos bácsi, vártam magát, odaszaladt hozzá Máté.
Megígértem, ragyogó szemekkel nézett rá.
Szervusz, Marika!
Szia, Nikos!
A magázásból tegezés lett, és mindketten örültek ennek.
Már készültök?
Gyerünk!
Hová?
Marika még nem tért magához.
Hiszen Máté mindjárt iskolába megy.
Nikos, de nekem
Máténak megígértem, és a szót tartani kell.
***
Marika mindig a legolcsóbb dolgokat kereste, akármelyik boltba ment.
Hiszen nincs fölösleges pénze, nincs rokona, férje se.
Ha csak azt az egy főiskolás fiút nem számítjuk, aki eltűnt.
Most egy férfi van mellette, aki örömmel nézi a fiát.
Mindent megvásárol neki az iskolába, nem nézve az árakat, csak az ő véleményét kérdezi.
Megpakolva, taxival mentek haza.
A nő szaladt a konyhába.
Marika, állította meg a férfi.
Gyerünk, sétáljunk együtt!
Ebédeljünk valahol.
Anya, menjünk!
szaladt hozzá Máté.
***
Azon az éjszakán Marika sokáig nem tudott elaludni.
Újra és újra eszébe jutott a nap minden pillanata.
Előtte voltak a férfi szemei, tele szeretettel.
Hideg ész és forró szív beszélgettek:
Ő csúnya és sántít mondta az ész.
Normális, jószívű és szeretettel néz rám válaszolt a szív.
Legalább tizenöt évvel idősebb.
És?
Mátéval Mintha apa lenne neki.
Találsz te még fiatal, szép embert.
Nem kell szép és karcsú, már volt ilyen.
Nekem jóság és megbízhatóság kell.
Nem ezt álmodtad férjnek.
Most igen!
Gyorsan változnak a vágyaid?
Egyszerűen megtaláltam azt Szeretem őt!
***
Az esküvőjük abban a templomban volt, ahol Nikos és Máté három hónapja találkoztak.
Nikos és Marika az oltár előtt álltak, bottal már nem, és Máté végig figyelte a szent képét, akivel három hónapja beszélt.
Majd mélyen mondta:
Köszönöm, Isten bácsi!