Anya, mit mondtál a feleségemnek? Már majdnem el akart költözni!
Csak az igazat mondtam. Próbáld megérteni, nem illik hozzád. Zsófi sokkal jobb lenne neked.
Milyen Zsófi? Mit találtál már ki?
Mindig tudtam, hogy a fiam különleges. Ő az első gyermekem, a legnagyobb kincsem, akit rajongásig szerettem. Amikor felnőtt és megnősült, ezt képtelen voltam elfogadni. El sem akartam hinni, hogy valaki más képes elvenni tőlem. Nehéz volt elengedni, mégis más nő kezébe tettem le a gyermekem jövőjét.
A fiam az egész életem. Mindent is megtennék érte. Egyedül neveltem fel, hiszen az apja folyamatosan dolgozott, vidéken vagy épp külföldön volt kiküldetésben. Ez nagyon nehéz volt, de mindig igyekeztem a helyén lenni: megtanultam biciklit szerelni, focizni, katonásat játszani, hogy mindig ott legyek, amiben örömét leli. Tudom, hogy ezt értékeli. Örökké azon vagyok, hogy boldog és sikeres legyen, mert számomra ő a világ közepe.
De tudtam, hogy a felesége nem szereti igazán. Nem törődik vele, nem főz neki, a mosatlan edényt halmozza a mosogatóban, ruháit szanaszét hagyja, a háztartáshoz sem ért. Egy szóval, sosem lesz belőle igazi családtartó asszony.
Mégis, szerettem volna mellette maradni, gondoskodni róla, ahogy egész életében vigyáztam rá. Hetente mentem a lakásukba, összegyűjtöttem a szennyes ruháját, elvittem haza, kimostam és kivasaltam. Megvolt hozzá saját kulcsom, amit tavaly ő maga adott nekem, hogy néha beugorhassak. Mindig csöndben csináltam, hogy a menye ne vegye észre.
Egyszerűen nem tudom elengedni. Tudom, dolgozik, tanul, nincs ideje a házimunkára, ezért én csinálom helyette. Három év házasság után a feleségtől még a zokni kimosása is meghaladja a képességeit.
A ruhákat speciális gyerekmosószerrel mosom, mivel allergiás a rendes porra, amit ő még csak nem is tud. Mindig teszem, ahogy kell, és a tiszta ruhát visszaviszem, mikor senki nincs otthon. A menye egy kupacban mindent berak a mosógépbe, majd találomra felakasztja, nem törődve anyaggal, színnel. Például a tavaly születésnapjára kötött pulóverem, tele lett bolyhokkal hisz forró vízben kimosta és egyszerű madzagra teregette. Inkább megcsinálom magam, minthogy helyrehozzam, amit elrontott.
De ő nem érti, miért segítek. Azt mondja, ez nem az ő dolga, hogy tanítsam meg a fiam önállóságra. De nem hagyhatom, hogy szennyesben éljen! Szeretem, és ha segíthetek, segítek is neki.
A férjem számtalanszor összeszidott emiatt hogy ennyi energiát pazarolok a nagy fiamra, aki magának választott ilyen feleséget, éljen is vele. De én nem tudok nyugodtan aludni, ha azt gondolom, a fiam háztart, főz és vasal, míg az asszony a kanapén heverészik.
Végül eldöntöttem: utoljára mindent kimosok neki, aztán többet nem zavarom. Kora reggel, amikor dolgozni mentek, elmentem hozzájuk, összeszedtem minden ruhát még néhányat a menyem dolgai közül is, mert már olyan büdös volt, hogy biztosan összekeverte volna a fiam tiszta ruháival. A férjemet elküldtem kártyázni Lajoshoz, mert úgyis unta már otthon.
Kimosom, megszárítom még a takarókat, lepedőket is, szépen kivasalom, nagy batyuban viszem vissza a fiamnak. Szerencsére csak két utcányira lakik, de így is fájt mindkét térdem, lift visz fel a negyedikre de most épp nem működik, mert szerelik. Nem volt választásom, lépcsőztem, kínlódtam felfelé, húztam magam után a batyut, miközben egész úton azon morfondíroztam, hogy a gyermekem bűzben és kupiban él. Sírva cipeltem a szennyest, de úgy éreztem, csak akkor nyugszom meg, ha gondoskodom róla vagy ha végre találna egy rendes, szorgalmas, kedves magyar lányt magának.
Amikor végre odaértem, ahogy szoktam, kulccsal nyitottam ki az ajtót. Letettem a ruhákat, halkan csuktam vissza az ajtót, nehogy a szomszéd kutyája rákezdje a visszhangos ugatást. Meglepetésemre idegen cipőket láttam szanaszét. Gondoltam, biztos ma előbb éltek haza, a menye már megint szétpakolta a folyosót.
Beljebb lépve a szobában, a hálószoba előtt megpillantottam egy férfinadrágot a földön. Felvettem, gondoltam, elfelejtettem kimosni, legalább kivasalom helyben. Meghallottam valami furcsa hangot, felnéztem és megláttam a fiamat egy másik nővel az ágyban. A felesége szőke, az új lány pedig barna hajú.
Megdermedtem, de a fiam észrevett és rám szólt:
Anya, menj ki innen! Nem igaz, hogy sehol nincs nyugtunk! Szégyenlősen becsuktam az ajtót mögöttem, majd mondtam:
Gyere ki, beszélnünk kell.
Néhány perc múlva kijött a konyhába a fürdőköpenyében, amit én vettem neki.
Anyu, mit keresel itt? Hogy jutottál be?
Hát kisfiam, tavaly adtad oda a kulcsot, hogy néha bejöhessek.
De anya, a vendégek érkezését szóvá szokták tenni!
Csak a ruhát jöttem kitisztítani, szóltam is előre.
Azt hittem, holnap jössz. csattant rá ingerülten.
Kis szünet után rákérdeztem:
Ez a barna hajú lány új barátnőd?
Nem, anya, nem a feleségem, ő más. felelte lesütött szemmel.
Megcsalod a feleséged?
Gondolom, most ezt elítéled.
Nem baj, kisfiam, te döntésed, én mindig a te pártodon leszek.
Tudod, anya, ez a Zsófi nekem jobban tetszik. Orsi (a felesége) csak a karrierjével törődik, a lakásra nem vigyáz, a házat elhanyagolja. Zsófi bejött, főzött, kitakarított, kedves, gondoskodó, látszik rajta, hogy tud bánni a férjével. De mégis Orsival maradok, ez talán csak kaland mondta elkomorulva.
Mindegy, ahogy döntesz, én szeretni foglak. Megmostam a ruháidat a kedvenc tisztítószereddel. Itt van minden, innentől nem zavarlak, főleg ha ilyen gondoskodó lányod lesz, mint Zsófi. mondtam, majd halkan kiléptem a lakásból.
Szívemben öröm volt: végre talán megtalálta a hozzá illő lányt. A konyha rendben, a padló tiszta, meleg étel volt a tűzhelyen. Látszott, Zsófi tényleg törődik vele. Biztos voltam benne, hogy a fiam szakított Orsival, mert magától is rájött, mi a rendes, és mi a rendetlenség.
Eltelt egy hét, megnyugodtam, hogy a fiam jó kezekben van. Egy nap vásárolni mentem a sarki CBA-ba, ahol összefutottam Orsival. A kosarában volt avokádó, valami furcsa zöld gyümölcs, rozskenyér, hajdina, kefír. Oda is léptem hozzá:
Orsi, diétázol?
Jó napot, Jutka néni. Igen, a fiával közösen kezdjük a diétát. Nyáron Balira akarunk menni, jól szeretnénk kinézni a képeken vágta rá gőgösen.
Hogyhogy? Hisz ti már szakítottatok.
Mi, ezt ki mondta?
Hát már másik nő, Zsófi van vele.
Milyen Zsófi? Ez lehetetlen, mi össze sem veszünk!
Hát, én láttam, hogy Zsófi nálatok volt, együtt voltak, takarított, főzött gondoltam, rég elmondta már neked. Így legalább te is kereshetsz magadnak egy rendes férfit, akivel zabkását ehetsz!
Milyen konyha, milyen Zsófi? Hát maga teljesen megőrült? Telebeszéli a fia fejét, még valami Zsófit is odacipel? Hagyjanak már élni! Orsi otthagyta a kosarát és kisietett az üzletből. Azt hittem, csak hisztis, de még jobban meglepődtem, amikor rájöttem, hogy a fiam végül sem Zsófit, sem mást nem választott, visszament a feleségéhez.
Egy idő múlva felhívott a fiam:
Szia, anyu. Mit mondtál Orsinak? Majdnem összepakolt és elment!
Csak az igazat. Nem illik hozzád, Zsófi sokkal jobb lenne.
Milyen Zsófi? Megint mit találtál ki?
Úgy tudtam, már vele vagy. Azt hittem, szakítottatok.
Senkivel nem szakítottam. Zsófi sincs! Mostantól ne hívogass, zárcsere lesz nálunk. Felejts el, mintha nem is léteznék számodra!
