Mai nap naplóbejegyzésem:
Milyen unalmas a fiad semmi jó nem lesz belőle!
Zsófia megmerevedett az ajtóban, alig nem ejtette el a süteményt a kezéből. Anyja elégedetlenül nézett rá, mintha valami vétket követett volna el.
Anyu, miről beszélsz? tette le Zsófia a tortát az asztalra. Minek hozod ide Mátét?
Azért, mert már hetedikes, és még mindig egy sima iskolába jár! emelte fel a hangját anyja. Semmi speciális képzés, semmi mélyített program. Hogy fog felvételizni egy rendes egyetemre? Hogy fog elérni valamit?
Zsófia beharapta az ajkát. A beszélgetés a szokásos forgatókönyv szerint alakult, és az igazságtalanság érzése lángra lobbant a mellében.
Anyu, Máté jól tanul. Ötös a legtöbb tárgyból. Magántanárhoz jár matekra, és programozó szeretne lenni, mint Apu.
Pontosan! csapott össze anyja a kezét. Programozás! Ül a gép előtt, mint a te Józsid. Átlagos munka, átlagos fizetés. És te? Tanár vagy! Magántanár! Filléreket keresel. Egyáltalán jól étkeztek a gyereketekkel?
Zsófia ökölbe szorította a kezét. Anyja szavai mélyen fájtak. Igen, nem voltak gazdagok Józsival, kellett a pénzt számolgatni. De a fiuk, Máté, boldogan nőtt fel.
Nekünk minden rendben van. És Máté boldog.
Boldog! hümmögött szkeptikusan anyja, és az ablakhoz ment. De a Gábor fiáról beszéljünk! Benjámin az angol tagozatba jár. Angolul már első osztály óta folyékonyan beszél. Gábor és Kati mindent beleölnek a gyerekbe, nem sajnálják rá a pénzt.
Zsófia hallgatott. A bátyja mindig is a kedvenc volt. Kinyitotta a kis vállalkozását, nagyobb lakást vett, a felesége, Kati, nem dolgozott, otthon maradt a fiával. És anyja mindig megmutatta, hogy a bátyja és családja milyen tökéletes.
Benjámin olyan tehetséges fiú! folytatta anyja melegebb hangon. Gábor azt mondja, külföldre küldik nyári táborba. Tizenhárom évesen! Ez a gondoskodás a jövőről, ez a perspektíva. Nem ez a ti átlagos iskolátok.
Zsófia közelebb lépett anyjához. A válla feszült volt, arca rideg.
Anyu, értem, hogy szeretnéd, ha az unokáid sikeresek lennének. De Máté nem rosszabb Benjáminnál. Csak más az útjuk.
Más az út! fordult hirtelen anyja. Az egyik felfelé vezet a sikerhez. A másik a középszerűségbe és szegénységbe. Ezt akarod a fiadnak? Hogy nyomorogjon?
Zsófia belül összeszorult.
Anyu, nem vagyunk szegények. A keretünkön belül élünk. És Máté jó ember lesz. Okos, kedves, szorgalmas.
Szorgalmas! legyintett anyja. Ez kevés a mai világban, Zsófi. Kellnek az ismeretségek, a pénz, a presztízs. De Máténak mi van? Egy sima iskola és egy tanár anyja, aki alig jön ki a hónap végén.
Zsófia elfordult. Előtte állt a gyümölcsökkel díszített torta, amit szeretettel sütött. Most már feleslegesnek tűnt
Anyu, nem akarok veszekedni. Úgy neveljük a fiunkat, ahogy helyesnek látjuk. És ő boldog.
A jövője a fontos! lépett közelebb anyja. Te tönkreteszed a saját felelőtlenségeddel. Gábor megérti. Mindent megtesz, hogy Benjámin valaki legyen. Te csak sodródsz az árral.
Zsófia megrázta a fejét. Hiába volt a vita. Anyja makacskodott, és semmi sem változtatott a véleményén.
Rendben, anyu. Ebédeljünk már. Józsi és Máté hamarosan itt lesznek.
Ahogy sejtette, az ebéd feszült légkörben telt el. Anyja arról beszélt, milyen remekül tanul Benjámin, milyen büszke rá Gábor. Máté csendben evett, anyjára pillantva. Zsófia mosolygott rá, próbálva jelezni, hogy minden rendben van.
Aznap este Zsófia rájött: anyjával ritkábban kell találkoznia. Túl fájdalmas volt a folyamatos összehasonlítások hallgatása. Felhívta anyját és Gábor családját ünnepekkor, de többé nem szervezett családi összejöveteleket. Anyja megbántódott, de Zsófia kitartott. Meg kellett védenie a fiát a mérgező légkörtől.
Eltelt pár év. Máté nőtt, tanult, a programozás iránt lelkesedett. Zsófia alkalmanként hallott anyjától a bátyjáról. Benjámin kitüntetéssel érettségizett. Felvette
