A férjem testvére kérte, hogy kölcsön vegyem a lakásunkat, amíg a felújításait végzik nemet mondtam.
Add ide a heringet a savanyúság alatt kérte Gábor, széles mosollyal és lazítva a nadrág övét. Anyám főz olyan finoman, mint a régi hétfői vacsorák, nem mint a nagymamámé. Neki csak a boltban kapható gombócot lehetne elkészítenie.
Réka, Gábor felesége, a másik oldalon ült, tűzoltó tekintettel vágott a férjére, de hallgatott, csak hangosan csörpölte a villát a tányérra. A anyósunk, Ilona, otthonában szokásos vasárnapi ebéd zajlott: zaj, üvegcsilingelés, a háttérben csendülő tévé és a sült hús fűszeres illata.
Orsolya óvatosan tolta el a saláttálcát, hogy ne érintse Dávidot, a férjemet. Ő csendben ült, a tányérba temetve, és gyanúsan alaposan rágott egy kenyérszeletet. Orsolya ismerte ezt a tekintetet a menekülő, bűntudatos. Általában akkor jön elő, ha elfelejti fizetni az internetet vagy véletlenül a kocsi lökhárítóját megkarcolja.
Egyébként, Dóri, Orsi tette bele magának Gábor egy hatalmas adag salátát, és anélkül, hogy befejezte volna, folytatta. Beszéltünk anyámmal és Rékával, és úgy döntöttünk: nagy felújítást kell csinálnunk. A háromszobás lakásunkban már nem lehet élni, a csövek szivárognak, a vezetékek szikráznak, meg a tapéta még az előző tulajdonostól lóg. Szóval a dolgozók jövő hétfőtől kezdik a munkát.
Szép munka bólintott udvariasan Orsolya, kortyot vett a gyümölcslevesből. A felújítás jó dolog, bár költséges. Gratulálok.
Pontosan! szólt Gábor villával. Nagy terv vagyunk. Falakat bontunk, padlót betemetünk. Gyerekekkel ott nem lehet élni por, szennyeződés, cement. Ezért nálatok maradunk egy időre.
Orsolya félrenyelte a levest, megfulladt, Dávid félelmesen megveregette a hátát, míg csak Gábor ropogós evésének hangja tört meg a csendet.
Elnézést, jól hallottam? törölte meg a száját egy szalvétával, és egyenesen a lányra nézett. Nálunk? Hol? A mi két hálószobás lakásunkban, ahol már most is néha összeütközünk a Dórival?
Nem a tiénk vette le Gábor a fejét, mintha egy zavaró légyre reagálna. Miért kéne szűkítenünk magunkat? Nektek van még egy lakásotok, a nagymama öröksége. Egyes szobás a Rákóczi úton. Üres állapotban áll. Erre megyünk be. Háromnegy hétre, amíg a főbb munkák véget érnek.
Orsolya lassan letette a szalvétát. A Rákóczi úti lakás az ő saját, házasság előtti birtoka volt. Nagymamájától örökölte, majd három éven át minden szabad forintját belefektette: saját kezűleg felújította, hétvégén újságpapírokat szedett le a falról, festett, parkettát csiszolt. Egy héttel ezelőtt végzett a berendezéssel, új kanapét vásárolt, függönyöket húzott ki, és már a bérbeadásra készült, hogy gyorsan törje le a gépjárműhitelét.
Gábor szólalt meg Orsolya jeges hangon a Rákóczi úti lakás már nem üres. Kész a bérbeadásra. Már feladtam a hirdetést, és kedden megtekintéseket terveznek.
Hát töröld le a megtekintéseket! vágott bele Ilona, a mennyországra szánt adalékokat hozzáadva. Az unokatestvér kérdezi. Nem ismeretlenek. Nincs elég pénzed? Nem lehet minden pénzt megkeresni, de a testvér testvér. Hová mennek két gyerekkel, a vasúti pályaudvarra?
Miért a vasúti pályaudvarra? kérdezte Orsolya. Van bérlakásunk, napranapra, havonta is. Az ingatlanpiac hatalmas.
Láttad az árakat? sikított Réka, eddig csendes. A külvárosban egy kiscsaládos flatért harmincezer forintot kérnek! Nekünk még építőanyag is kell, a csapatot pedig fizetni. A költségvetésünk már a fillérig le van számolva. Nem engedhetjük meg, hogy a lakásunk szálljon!
Orsolya a férje felé fordult. Dávid megszorult, mintha láthatatlanul akarna eltűnni.
Dávid? kérdezte. Tudtad ezt a tervet?
Dávid pirosra vált, és elkerülte a szemkontaktust:
Ó, csak kérdezték Azt mondtam, megvitatjuk. Nem ígértem! Csak tényleg nehéz a helyzet. Gyerekek iskolába, óvodába, a környék kényelmes. Engedjük? Nem ismeretlenek.
Orsolya fejében mindent felrobbant. Már meg is beszélték a hátam mögött. Az ő vagyonát felhasználták, a saját pénzügyi problémáikat az ő költségére helyezték, és csak egy szelet heringkel tálalták elő.
Akkor úgy legyen állította egyenesen a hátát. Nincs más tárgyalás. A lakás bérbeadásra kerül. Szükségem van a pénzre, hogy visszafizessem a gépjárműhitelt. 90000 forintot kérek havonta. Ha te, Gábor, piaci áron bérbe veszed, megtakarítok, de semmi kártyát nem fogok törni.
Gábor megállt a harapásnál, és felháborodottan bámult rá.
Hogy veheted el a pénzt a testvéredtől? Egyáltalán nincs lelkiismereted? Felújítunk! Segítség kell, nem a te jutalmad!
Nekem a hitel a fő ügy mondta Orsolya. A bankom nem érdeklődik a felújításotok iránt.
Orsi! dörzsölte Ilona a kanalat a fazékhoz. Hogyan lehetsz ilyen szégyenlős! Én úgy fogadtam téged lányként, és te? Gábor és Réka két gyerekét, a te unokatestvéredet! Nekik kell a kényelem! S te aggódsz a saját házad miatt. Mi lesz vele? Továbbra is élnek és szállnak.
Ilona, az én házam, ahogyan mondtad, friss dizájnú felújítással, új háztartási gépekkel és fehér kanapéval rendelkezik. Tudom, milyen viselkednek a unokatestvéreitek. Tavaly karácsonykor, amikor nálatok töltöttük, megtört a TV és lerajzolták a folyosó falát. Ki fizette? Senki. Gyerekek. Nem engedem, hogy a gyerekeitek egy olyan lakásba menjenek, amelybe én millió forintot fektettem.
Ó, milliót! kiáltott Gábor felállva. Dávid, hallod? A feleséged fellébb helyezi a szomszédot a saját vérfelénél! Ki vagy te? Mondd neki!
Dávid szomorúan nézett a feleségére.
Ó, talán talán óvatosan lesznek. Réka felügyelni fog. De tényleg nehéz nemet mondani. Anyám szomorú lesz.
Orsolya felállt, felkapta a táskáját.
Nem szeretnék a tetőn aludni, Dávid. De dönteni a saját vagyonomról könnyű. A beszélgetés vége. A lakás nem egy jótékonysági alap. Köszönöm a vacsorát, Ilona. Nagyon finom volt, de már nem vagyok éhes.
Kiment a lakásból, miközben Ilona és Réka felkiáltottak. Dávid egy perccel később utána rohangált, mikor már a liftet hívták.
Ó, várj! Nem lehet ilyen hirtelen! Sajnálják magukat!
Hadd szenvedjenek! Dávid, ülj be az autóba. Vagy maradsz itt, és megvéled, milyen szörnyeteg vagyok.
Az egész út hazafelé némán teltek. Dávid dühös volt, Orsolya dühöngött. Este, mikor a feszültség lecsillapult, a férj még egy próbát tett.
Hallgass, értem, hogy aggódsz a felújítás miatt. De nézzük, írhatszunk szerződést, hogy ha valamit elrontanak, kicserélik.
Orsolya keserűen nevetett.
Dávid, hallod magad? Milyen szerződés? A testvéredtől nem várhatsz hóesést. Adott nekem öt ezer forintot, amit két évvel ezelőtt kölcsönkért egy barátjának, még mindig nem visszakapott. Elfelejtettem. Most a felújítás, gépek. Egy hét alatt felragasztják a lakást, majd azt mondják: Mi vagyunk a sajátok, bocs, nincs pénz, minden a cementbe ment. És én maradok egy elpusztult lakással és pénz nélkül. Nem. Kérdés lezárva.
A következő hét hideg háborúként telt. Ilona minden nap hívott, sírt, vagy fenyegető szívrohamból, vagy szégyenbe hozott. Réka üzeneteket írt, hogy a felhúzott moszkvaiak, bár maga már tíz évig élte Moszkvát. Gábor inkább figyelmen kívül hagyta, remélve, hogy a testvér nyomja a szeszélyes feleségét.
Kedden Orsolya egy fiatal párnak mutatta be a lakást. A programozó srácok lelkesedtek a világos belső térért, a gyors internetért és a nagymama szőnyegeinek hiányáért. Azonnal aláírták a szerződést, befizették a kauciót és az első havi díjat. Orsolya felkönnyebbült: A lakás bérbe van adva, emberek élnek benne.
Szerdán este, amikor Orsolya hazaért a munkából, egy furcsa jelenet várt otthon. A bejáróban két nagy, kockás táska állt, a konyhában pedig Dávid és Gábor ültek. Az asztalon egy félig kiürült konyakpalack állt.
Hát megjött a házi kincses mondta Gábor már nyafogva. A testvéremmel ünnepeljük az új élet kezdetét.
Orsolya kérdőre vonta a férjét. Dávid bűnösnek nézett, de a folyadék miatt bátorabbá vált.
Ó, Orsi, beszéltünk kezdte el akadozva. Gábor elmagyarázta a helyzetet. Holnap kezdik a falak bontását. Nincs hova menniük. Átadtam a kulcsokat.
Orsolya szemei elkerekedtek.
Milyen kulcsok? kérdezte halkon.
A te lakásodhoz tartozó tartalék kulcsok, amik a komódban voltak. Ne haragudj, csak hoznak dolgokat, míg pár napra átmennek a szülőanyádhoz, míg azt rendezik. Megmondtam, hogy a bérlőkkel mindent rendezel. Ha visszamondod a szerződést, a kárt kifizetem később.
Gábor csak nyomtatta, mintha egy trónon ülne. Nyert. A testvérét megnyúlt, a feleségének véleményét mellőzve, már a konyhában ünnepelt.
Add vissza a kulcsot mondta Orsolya, nyújtva a kezét.
Nem adom nevetett. Már Réka van. Ő elmegy, hogy a padlókat tisztítsa, a függönyöket felakasztja. A te lakásod túl tiszta, fehér. Gyerekek.
Mit? látta, ahogy a vér a bőrén át száll. Réka már a lakásodban van?
Igen. Már kicsomagoltuk. Dávid segített.
Orsolya lassan a férje felé fordult.
Azt vetted el a tárgyaikat, tudva, hogy már bérbe adtam? Tudva, hogy holnap reggel a bérlők érkeznek?
Ó, a bérlők várnak! próbálta Dávid megfogni a kezét, de Orsolya elvonult. Találnak mást. Ez a testvér! Van családja!
Orsolya késsel a mobilját vette, keze reszketett, de kitartott, és a számot tárcsázta.
Jó napot, rendőrség? Tiltakozom a jogtalan lakásba való behatolás miatt. Igen, van tulajdonjogom, a kulcsokat ellopták. Cím
Gábor hányásra kócolta a konyakot. Dávid felugrott, elborítva a székét.
Mit csinálsz?! kiáltotta. Milyen rendőrség?Végül a bíróság kimondta, hogy a határokat senki sem átlépheti, így Orsolya nyugodtan folytathatta életét a saját otthonában.
