A férjem szeretője
Mária a kis Suzuki volánjánál ücsörgött, szeme a telefonján lévő navigáción. Megállapíthatta, hogy sikeresen megérkezett, remek, ezt az akadályt kipipálta. Most már csak bátorságot kell merítenie, aztán jöhet a Nagy Terv. Mária mély levegőt vett (kettőt is, hátha az segít), majd kitántorgott az autóból. Olyan ötven méternyi távolságot tett meg, mire eljutott a bejáratig, ahol egy szerény, már-már drámainak ható tábla hirdette: KávéMennyország. Mária csak a szemét forgatta. Na persze, mennyország Hogyne. Hamarosan be kell majd lépnie ebbe a mennyországba, ahol, ha minden igaz, várja őt a férje szeretője is a családi meleg otthon megingathatatlan rombolója. Mária majdnem visszafordult minek is ez az egész, talán inkább visszaül az autóba, keres egy lángosos bódét vagy elvonul Balatonra? Nem, ő ezt nem fogja megtenni! Azért jött, hogy harcoljon, és csak akkor távozhat, ha végére ért a küldetésének.
Lenyomta a kilincset, az ajtó berregve engedett bejáratot, és úgy lépett be a kis kávézóba, mintha éppen Oscar-díjátadóra tartana. Mindjárt szembe találkozik VELE, a férje szeretőjével. Mit is tud erről a nőről? Nem sokat. Csak annyit, hogy a férje a Cicuská-nak hívja, ami önmagában is ironikus, tekintve, hogy a valódi keresztneve Rebeka, és hogy a lány itt pincérként dolgozik a KávéMennyországban.
Mária kinézte magának a legstratégikusabb asztalt az ablaknál, onnan neki jó rálátása is lesz a helyzetre és a szereplőkre. Lassan közeledett is a pincérlány. Mária már a képekről felismerte igen, biztosan ő az. És most egyenesen hozzá tart. Az a néhány másodperc, amíg odaért, olyan lassan telt, hogy Mária képes lett volna komplett pszichológiai tanulmányt írni a fejében kavargó gondolatokból.
Jó napot kívánok! szólalt meg Rebeka, és Mária rögtön elolvasta a névtábláját. Rebeka. Hát nem túl kreatív a férje, hogy a Rebekát Cicuskának becézi. Közben Rebeka mit sem sejtve folytatta:
Hozhatom az itallapot? Aztán ha választott, csak szóljon!
Mária villantotta a legszebb mosolyát, miközben árgus szemekkel figyelte a versenytársát, mint egy tapasztalt szőlőföldi bagoly. Hogy is került szembe férje szeretőjével? Hosszú, kacifántos történet de mindent szépen sorjában.
Már tíz éve voltak házasok Ákossal (vagy, ahogy vidéken mondanák, Ákossal). Boldognak hitte magát, vagy legalábbis majdnem. Volt egy nyolcéves kislányuk, Borbála, akit Ákos teljesen elkényeztetett. Mária nemegyszer megjegyezte, hogy Ákos, tényleg kellett a huszadik Barbie baba is?, mire a férje csak mosolygott és vállat vont. Borcsi is szerette az apját néha úgy tűnt, még jobban is, mint anyát, de Mária nem sértődött meg. Ő pszichológus, pontosan tudja, milyen fontos az apai szeretet egy kislánynak. Mária mindig próbált mindent megbeszélni Ákossal, ezért aztán ritkák is voltak a komolyan vehető veszekedések. Panel lakás részletre, szürke Opel Astra, hétvégi telek Gödöllő mellett egy igazi magyar átlagcsalád.
Erre csap a villám az égből: szerető!
Mária teljesen véletlenül tudta meg. Néhány nappal korábban Ákos épp a zuhany alatt mulatozott, amikor megcsörrent a telefonja.
Biztos apám hallatszott a fürdőből , vedd fel, drágám, ha tudod!
Mária korábban sosem vette fel Ákos hívásait, de most kivételt tett volna, csak hogy beszéljen az apósával. Ahogy a telefonért nyúlt, látta, hogy nem az após hív, hanem egy bizonyos Cicuska a Viberen. Még fényképes profil is volt hozzá: egy csinos fiatalka, akit a férje ölelget! Na, ezt jól megaszalták. Mária csak állt, mint a karó, ámult és bámult. Felvegye? Megszólaljon? Mielőtt bármi történt volna, vége lett a hívásnak.
Mária el akarta kerülni a telefont, mint egy rossz szagú pörköltfőzőt, amikor érkezett egy üzenet. Ránézett a kijelzőre (félig magát okolva). Ákoskám, jövő héten 2/2-ben vagyok, gyere el a KávéMennyországba a műszakom végén, adok neked egy szuper lattét. Szeretlek, hiányzol plusz néhány cuki emoji.
Na, ettől már tényleg elejtette a telefont. Itt aztán szinte lehetetlen melléfogni: fiatal cicuska, ölelgetés, hívás, üzenet, emoji. Kész, ennyi volt, pontot tehet a házasság végére, gondolta. Meddig tart már vajon ez az egész? Komoly, vagy csak kis pesti kaland? Mindegy, neki így is sokk volt.
Ahogy Ákos kijött fürdeni, megkérdezte, beszélt-e az apjával. Mária kis kreált fejfájásos sztorival lerázta, hogy nem ért oda a telefonig. Aztán szólt, hogy leugrik a patikába. Nyilván nem a gyógyszertárba ment leült egy közeli játszótérre és fejben újrapörgette az egész házasságát. Mikor repedt meg a fazék? Hol rontották el? De végtére is, szembe kell nézni az igazsággal. Nem az a típus, aki struccot játszik és úgy tesz, mintha minden oké lenne, miközben folyik be a Balaton a csónak alján.
Azért ordibálni sem szokott, inkább nyugodtan megbeszélni a dolgokat, illően, ahogy egy szakképzett pszichológushoz illik. Első ötlete az volt, hogy jól megkérdezi Ákost a Cicuskáról, de ahhoz el kéne magyaráznia, hogy olvasta az üzenetet azt meg ugye mégsem Kell egy jobb terv.
Ekkor eszébe jutott: tudja, hol dolgozik a szerető, látta a fotót, ismeri a beosztását. Mi lenne, ha személyesen színre lépne? Felméri az ellenséget, vagy legalább beszél vele?
A következő napok Mária számára olyanok voltak, mint amikor magyar kisvárosban borkóstolóra invitálnak csak épp meg se tud mozdulni az idegtől, éjszaka nem aludt, evett, mint egy verébra, úgy tett, mindha minden rendben lenne. Borcsi próbált segíteni, Ákos is furcsállta a viselkedését, de Mária a munkahelyi fáradtságra fogta. Aztán végül, amikor már nagyon elege lett, határozottan eldöntötte: na most! Megnézi magának ezt a Cicuskát!
***
Lesz egy lattém, és valami desszertet is kérek. Mit ajánlana? kérdezte Mária.
Finom a mézes krémesünk! ajánlotta Rebeka.
Jó, akkor legyen mézes krémes.
Amikor Rebeka meghozta a rendelést, Mária alig nyúlt hozzá. A latte csak fogalmazzunk úgy: ivólé, a krémes pedig a menzán is jobb szokott lenni. Ugyan ki jár ilyenkor, reggel tizenegykor kávézóba? De épp ez volt a lényeg lesz idő beszélgetni. Tíz perc sem telt el, már ott is volt Rebeka, és aggódva érdeklődött:
Alig evett a desszertből. Valami gond van vele? Hozzam inkább mást?
Nem, nem a krémes a hibás. Csak nincs étvágyam, sokat gondolkodom mostanában mindenfélén.
Elnézést, nem akarom zavarni
Nem zavart meg, Rebeka. Épp azon gondolkodom, hogy mi legyen. Megegyem még a desszertet, vagy inkább beadjam a válókeresetet? Ön mit tenne a helyemben? Mária szúrósan a pincérnőre nézett.
Rebeka kissé megrémült. Nyilvánvalóan azt gondolhatta, hogy egy pszichopatával van dolga.
Nekem még nem kellett ilyesmiről döntenem
És ha mégis? Egy pillanatig képzelje el, hogy megtudja: a férje megcsalja!
Rebeka nem felelt, csak nézett döbbenten Máriára. Utóbbi végül témát váltott.
Régóta dolgozik itt?
Körülbelül egy éve válaszolta Rebeka óvatosan.
Egyetemista?
Igen, mondta, és látszott rajta a bizalmatlanság.
És mit tanul?
Kulturális menedzsmentet kreatív szakon.
Biztos jó a fantáziája, nem?
Nem egészen értem mire gondol
Például el tudná játszani egy megcsalt feleség vagy szerető szerepét? Hogy átérezze, milyen a helyükben lenni?
Rebeka csak hallgatott, de láthatóan feszélyezte a dolog. Mária hirtelen rájött, hogy nem volt értelme eljönni. Megnézte Rebekát, nagy ügy! Mit tegyen? Kitépje a haját? Ráöntse a langyos lattét? Attól jobban érezné magát? Biztosan nem. Mária fáradtan sóhajtott fel.
Kérem a számlát.
Mire Rebeka visszament, Mária már el is tűnt. Csak pénzt hagyott az asztalon, korrekt borravalóval.
Rebeka kinézett az ablakon, és valami furcsa szomorúság áradt belőle.
***
A kávézóban Mária meghozta a döntését: megtartják az évfordulót, ahogyan tervezték. Nem venné el Borcsitól a boldogságot a kislány lelkesen készült, óriási színes molinót rajzolt a szülőknek. Megtartják a családi vacsorát, aztán mindenről beszél Ákossal.
Eljött az évforduló estéje. Mária, Ákos és Borcsi a kedvenc éttermükben ültek, zajlott a buli. Tíz év, hát ez már valami! Műanyag vagy ólom esküvő? Inkább üveg, mert mindjárt darabokra törik a házasságom, én meg csak mosolygok hozzá, gondolta Mária. Már majdnem hazaindultak, amikor Ákos pimaszul kacsintott Borcsira:
Hát milyen ünnep az torta nélkül?
Borcsi lelkesen tapsikolt:
Akkor nekem a legnagyobb szelet jár!
Ákos intett valakinek, és ekkor tálcán érkezett a torta ki más hozta volna, mint maga Rebeka! Mária majd lefordult a székről. Ez most valami szívatás?
Rebeka letette a tortát, Ákos barátságosan rávillant egy mosolyt, majd felesége felé fordult:
Boldog évfordulót, drágám! Ez a torta neked szól.
Közben egy bohóc magához csalogatta Borcsit játszani, el is tűnt.
Mária lesokkolva ült, beszélni sem tudott, mire Ákos megszólalt:
Tudom, hogy már ismered Rebekát.
Az említett illedelmesen biccentett.
A mi szerelmünk mindent kibír, akármilyen próbát mondta Ákos galambszelíden. Köszönöm, hogy te vagy nekem!
Aztán közelebb hajolt volna Máriához, de az hátrébb húzta magát.
Most ezt mégis hogy gondolod? kérdezte végül Mária.
Ez csak poén volt, Mári! Tudom, nem a legjobb, de szóval, rendeltem egy különleges programot egy cégtől, akik extrém meglepetést szerveznek évfordulókra. Írtak ehhez egy szkriptet, és színészt kerestek a szerető szerepére. De te annyira higgadt, türelmes és bölcs maradtál végig, hogy csodálom!
Várj vagyis sosem volt szeretőd?!
Nem! vigyorgatta el magát Ákos.
És Rebeka ő meg színész?
Még csak tanulok szólalt meg végre Cicuskám. Kávézói munkával tartom fenn magam, és időnként besegítek ilyen meglepetésbulikban. Maga nagyon kedvesen viselkedett, Mária, nem is olyan, mint sok feleség. Egyik kávéval öntött le, másik leüvöltötte a fejemet. Maga becsületesen beszélgetett, sőt, borravalót is adott.
Nem találok szavakat. Mária ide-oda nézett férje és Rebeka között. Ákos, szerinted ez poénos? Elég volt már? Mégis miért tetted ezt velem?!
Rebeka menekült volna, de Mária leintette. Ákos most először látta dühösnek a feleségét mindig nyugodt, most viszont borított mindent.
Gondolod, ez hiányzott az évfordulóra? Unatkoztál vagy mi?!
Csak akartam egy kis fűszert a kapcsolatunkba Tudom, ostoba ötlet volt. Bocsáss meg.
Mária legszívesebben sírt volna, de inkább cselekedett. Felkapta a tortát, és rákente Ákos fejére.
Na tessék, itt a fűszer, töltelékestül mondta fanyarul. Ákos próbálta levakarni magáról a krémet, kevés sikerrel.
Megőrültél?!
Dehogy, csak feldobtam a kapcsolatot! énekelte Mária, és elindult kifelé.
Mi ütött beléd?! Nem is csaltalak meg!
Mária megállt, visszafordult, és azt mondta:
Jobban jártam volna, ha megtetted volna!
Aztán odament Borcsihoz, kézen fogta, elindultak kifelé a hűvös esti levegőre. Mária hirtelen felnevetett.
Anya, mi bajod van? Mi volt vicces?
Semmi, kicsim, csak eszembe jutott egy jó vicc.
Elmeséled?
Persze, de előbb le kell ülnünk beszélgetni. El kell mondanom valamit: egy ideig külön fogunk lakni apával
Örökre? nézett rá rémülten Borcsi.
Nem tudom, mondta őszintén Mária. Majd az idő eldönti. Velem maradsz?
Borcsi bólintott, és együtt sétáltak tovább az esti pesti utcán.
