Hol van a sajt? Az a kemény, amit direkt a salátához vettem? kérdezte, miközben zavartan rakosgatta a félig üres befőttesüveget a polcon, és arrébb tette a magányos kefires dobozt.
A férje, aki a konyhaasztalnál ült, vállait felhúzva, bűntudatosan az ablak felé fordította a tekintetét, ahol a szürke őszi eső állhatatosan kopogott az üvegen.
Tudod, Edina szendvicseket készített a gyerekeknek Megéheztek séta után motyogta, olyan halkan, mintha a hangosabb szó összedönthetné az egész lakást. Ilona, ne kezdj már egy darab sajt miatt. Veszek még.
Ilona lassan becsukta a hűtő ajtaját. A hideg már nem csípte a lábát, de belül forrt. Mély levegőt vett, tízig számolt ez volt az utóbbi három hétben bevezetett szokása, de egyre kevesebbet ért.
Gábor, ez a sajt ezerötszáz forint volt mondta teljesen rezzenéstelen hangon, férje felé fordulva. Ünnepi vacsorát akartam tartani, a projekt leadása miatt. Most meg ott üres minden. Megint. Tegnap, amikor eltűnt a sonka, és azelőtt a lazac csomag. Elherdáljuk az összes pénzt, érted?
Gábor megvonaglott, mintha fogfájást kapott volna. Kényelmetlenül és szégyenkezve ült, de az egész életében belenevelt családi kötelességérzet nehezebb volt bármilyen józan gondolatnál.
Dehát vendégek, Ilona. Tudod, náluk építkezés, por, kosz, nem lehet élni. Hamarosan elmennek, csak tarts ki még kicsit.
Ez a hamarosan már huszonkét napja hangzik el a lakásban. Az egész ártatlanul indult: Edina hívott, panaszkodva, hogy a munkások felszedték a padlót a panelben, és véletlenül megsérült egy cső, így lakhatatlanná vált a lakásuk. Edina, Gábor húga, úgy kérte, hogy csak háromnégy napig húzzák meg magukat náluk, míg megszárad a hely és leöntik újra. Ilona persze beleegyezett, hiszen család, és családon segíteni kell.
De a három napból egy hét lett, a hétből kettő, most pedig már az ősz második hónapja telik, és semmi jele, hogy mennének. Ilona és Gábor háromszobás lakása, ahol addig béke és komfort uralkodott, teljesen felborult. Edina és férje, Ákos, elfoglalták a nappalit, két fiuk, tíz és tizenegy éves, felfújható matracon alszanak ott, de valójában az egész lakásban élnek.
Az esték kínszenvedéssé váltak. Ilona munka után csak forró zuhanyra és csendes lusta kora estére vágyott, de helyette a pályaudvar hangulatába csöppent. A tévé bömbölt Ákos szerette jelenléttel nézni a híreket. A fürdő állandóan foglalt volt a gyerekek negyven percig pancsoltak, gondosan elhasználva a drága tusfürdőt és hatalmas pocsolyákat hagyva a padlón, amelyekbe Ilona rendszeresen belelépett zokniban.
A legnagyobb problémát azonban az étkezés jelentette. Ilona jól keresett, Gábor sem panaszkodott, megszokták a minőségi alapanyagokat: jó hús, friss zöldség, gyümölcs, elsőrangú tejtermékek. Becsülettel tervezték a költségvetést, raktak félre nyaralásra és a lakáshitelre, amelyet hamarosan végre lezárhatnak. De ahogy a vendégek beköltöztek, a költségvetés széthullott, végül egyszerűen eltűnt.
Edina, testes, jó étvágyú asszony, párt nem fogott a főzésnél.
Jaj, Iluska, teljesen kimerültem az építkezésen, idegeimre megy minden sóhajtotta, a kanapén fekve, tál szőlővel. Úgyis főzöl, nem lehetne egy fazékkal több leves?
Ám az egy fazék végül egy öt literes bogrács gulyáslevest jelentett, ami egy este alatt eltűnt. Ákos, Edina férje, kamionos, éjjel-nappal dolgozik, szabadnapjain pedig olyan étvágyat mutatott, amely kiverte volna a biztosítékot. A fiúk, akik folyton nőttek, mindent bepusziltak, nem törődve semmivel.
Ilona levette a zakót, a széktámlára akasztotta, és fáradtan masszírozta a halántékát.
Gábor, ma megnéztem az online bankot mondta szemébe nézve. Az elmúlt három hét alatt elköltöttünk annyit, amennyit normálisan két hónap alatt szoktam. Nem viccelek. Egyetlen fillért sem tettek hozzá. Még kenyeret se.
Dehát most nekik is kiadás, építkezés vette fel újra Gábor az ismételt mondókáját, de már bizonytalanul. Ákos mondta, nagyon drága lettek az alapanyagok.
Nekünk is kiadás, vágta rá Ilona. Nem vállaltam, hogy egyedül etetek hat embert felnőttként. Láttad Edina hozott-e egyáltalán csomagot? Vett-e valaha süteményt, teához?
Ekkor édességre vágyva, Edina belépett a konyhába, Ilona köntösében a sajátja túl meleg volt, a másik légies és selymes. Ilona fogát csikorgatta, de csendben maradt, észrevette a lekvárfoltot a galléron.
Ó, Ilus, te vagy! kiáltott Edina, a vízforraló felé indult Már nagyon vártunk téged. Olyan éhesek vagyunk, Ákos kérdi, mi lesz vacsora? Megérezte a fasírt illatát, látta, hogy darált hús volt a pultodon.
Ilona hosszasan nézett rá.
Valami átkapcsolt benne. Az a biztosíték, amely eddig tartotta benne a jómodort, kiégett.
Fasírt nem lesz mondta higgadtan.
Hogyhogy nem lesz? hitetlenkedett Edina, a bögrével a kezében. Akkor mi lesz? Nem maradhatunk éhesen, a gyereknek rend kell.
Visszatettem a hús a fagyasztóba. Vacsora: üres hajdina.
Üres? Edina szeme kerek lett. Hús nélkül? Mártás nélkül? Ákos ezt nem eszi meg, férfiembernek hús kell.
Akkor menjen boltba, vegyen húst, főzze meg. Ilona kedvesen mosolygott, de nem volt öröm a szemében. Az Aldi ott van a szomszédban.
Edina duzzogva letette a bögrét az asztalra, ajkai összeszorultak.
Mi van veled, Ilona? Ideges vagy munka után, értem. De miért családon töltöd ki? Gábor, szólj már!
Gábor, két tűz között, olyan lett, mint aki szeretne eltűnni.
Ilona hát főzzünk inkább gombócot? Volt egy csomag
Volt bólintott Ilona. Tegnap. A fiúk versengtek, ki eszik többet.
Az este feszült csendben zajlott. Ilona hajdinát főzött, kitette az asztalra vajat, sót. Ákos demonstratívan turkált a tányérban, morgott valamit a börtöntáplálékról és elvonult sorozatot nézni. Edina cukros hajdinát adott a fiainak (Ilona készleteiből), majd távozott, odaszólt:
Remélem, holnap főzöl valami normálisat.
Ilona egész éjszaka éberen feküdt. A sötétben hallgatta Ákos horkolását, Gábor szuszogását, és gondolkodott. Arra jutott, hogy a jóságot mindig megbüntetik, és a határokat védeni kell. Ha most nem tesz valamit, örökre maradnak. Az építkezés csak ürügy három hét alatt Ákos egyszer sem ment megnézni a lakásukat. Csak kényelem volt. Ingyen lakás, élelem, minden.
Kora reggel Ilona felkelt. Nem főzött reggelit. Megfőzte magának a kávét, csendben megitta, elment dolgozni, a hűtőt üresen hagyta éjjel csomagolta el a maradék élelmet a hűtőtáskába, és átvitte anyjához a szomszéd utcába.
A nap munkahelyen telt, de a fejében már összeállt a terv. Este hazaért, nem üres kézzel, de nem is élelmiszerrel. Egy mappát vitt magával.
Otthon feszültség fogadta. Edina a folyosón várt, karját csípőre tette.
Ilona, el sem hiszed, reggelre a hűtő üres! Még tojás sincs! A gyerekeknek száraztésztát kellett majszolni tej nélkül! Ez már túlzás!
Ákos kidugta fejét a nappaliból, hasát vakarva.
Te, Ilona, teljesen elengedted ezt a háztartást. Éhezünk egész nap. Voltál boltban?
Ilona nyugodtan levette a cipőt, bement a konyhába, letette a mappát az asztalra, hangosan szólt:
Mindenki a konyhába. Beszélni kell.
Na végre örült Ákos, kezeit dörzsölte. Megbeszélhetjük a menüt. Steak kellene, vagy grillcsirke
Mindenki leült, akár Gábor is (a gyerekeket kiküldtek, tabletet kaptak), Ilona nyitotta a mappát.
Na, figyeljetek kezdte kemény hangon, amit az irodában a legnehezebb ügyfeleknél szokott használni. Huszonhárom napja laktok nálunk. Ezalatt semmit nem vettetek, nem fizettetek rezsit, takarítani sem segítettetek.
Ó, kezdődik szemét forgatta Edina. Most filézni fogsz? Család vagyunk!
Pont azért tűrtem három hétig Ilona kirakta a nyomtatott táblázatot. Készítettem egy költségvetést. Itt van, a számoszlopra bökött átlagos havi kiadásunk. Itt meg az utolsó három hét. Négy és félszeres lett.
Ákos odahajult, hunyorogva.
Ezek mik? Nyugtákat gyűjtöttél? vigyorgott. Ilona, ez elég kicsinyes. Gábor, te kibírod vele?
Gábor elvörösödött, hallgatott. Ilona folytatta:
Ez nem kicsinyes, Ákos, ez könyvelés. Minden benne van: hús, hal, sajtok, joghurtok, gyümölcs, zöldség, tisztítószerek, energia, víz a mérőóra nem hazudik.
Hova akarod ezt kifuttatni? Edina hangja éles lett.
Arra Ilona a mappára tette a bankszámla-számot tartalmazó lapot hogy az ingyen panzió bezár. Számlát kaptok az eltöltött három hétért. Az összeg az alján.
Edina felkapta a lapot, elolvasta, elsápadt. A papír kiesett a kezéből.
Megőrültél?! Ötvenezer?! Eledelért?! Étteremben sem ennyit költünk!
Majdnem mondta Ilona. Csak prémium húsokat, kolbászokat, halkat ettetek, főzni mindig én és még így is barátságos. Nem számoltam a főző és takarítási díjamat, családi kedvezmény.
Nem fizetek! kiabált Ákos, felpattant. Ez pofátlanság! Gábor, szólj már, a feleséged a testvéredet forgatja ki!
Gábor felnézett. Ránézett Ákos vörös arcára, Edina dühös grimaszára, majd a fáradt, de nyugodt feleségére. Eszébe jutott, amikor Ilona tegnap sírt a fürdőben, hogy senki ne hallja, illetve a kiürült pénztárca fizetés előtt.
Mit mondjak? suttogta.
Hogy megőrült! visította Edina. Ez vendégfogadás? Hol szednek pénzt a vendégtől?
A vendég, Edina, tortát hoz, teát iszik és este hazamegy mondta most Gábor határozottan. Vagy pár napra jön meghívásra. Ti itt éltek egy hónapja, egyedül a mi pénzünkből, még a hajdinát is keveslitek.
A konyhában csend lett. Edina úgy nézett, mintha Gábor másik fejet növesztett volna.
Ki akartok dobni minket? suttogta tragikusan.
Nem akarjuk szólt Ilona. De a feltételek változnak. Ha maradnátok: az étel költsége közösen, rezsi megosztva, főzés felváltva. Egyik nap én, másik Edina. Ez tisztességes. A számlát rábökött hét végéig rendezzétek.
Menjünk! Ákos csapta a széket. Gyere, Edina! Ilyen rokonok nem kellenek. Fulladjatok meg a sonkátokkal!
Hová menjünk? Az építkezés még tart! Edina nyafogott.
Anyához! vágta rá Ákos. Szűkebb, de legalább nincs hiszti. Én ide többet nem jövök!
A pakolás pontosan egy óráig tartott. Ez volt a leghangosabb óra a házban. Edina hangosan csapkodta a szekrényeket, Ákos mormogva káromkodott, a fiúk nyafogtak a mesék miatt.
Ilona nem szólt bele. Teát kortyolt a konyhában, tudta: ha most segítené vagy mentegetné magát, minden újra indulna. Gábor szó nélkül segített a bőröndökkel.
Végül, amikor az ajtó becsukódott, és Edina utoljára kiabált soha többé nem jövök és hogy élhetnek ilyenek, a lakásban áldott, sűrű csend lett.
Gábor visszajött, leült Ilona elé, arcát kezeibe temetette.
Te jó ég, szégyellem magam mondta rekedten. Anyám úgyis hívogatni fog, átkoz
Hívhat Ilona átnyúlt, tenyerét Gáboréra tette. Nem tettünk semmi rosszat. Megvédtük a saját terünket. Láttad a nyakunkon ültek.
Láttam sóhajtott. Csak hát család.
A család tisztel. Ez parazitizmus volt. Ma beszéltem anyáddal.
Gábor meglepődött.
Miért?
Egészségről kérdeztem. Kiderült, Edináék nem építenek.
Nem építenek? ledöbbent Gábor.
Nem. A lakásukat bérbe adták két hónapra egy építésvezetőnek. Szerettek volna extrát keresni, míg jó testvérnél kényelmesen laknak. Anyád elszólta magát, azt hitte, tudjuk.
Gábor arca sápadtról vörösre váltotta. Szemében a felismerés.
Kiadták? Vagyis pénzt kaptak, nálunk laktak, a mi élelmünkön, és
És hajdinát is kevesellték fejezte be Ilona. Még mindig szégyelled?
Gábor egy percig elhallgatott. Majd odament a hűtőhöz, kinyitotta, nézte az üres polcokat, és elnevette magát.
Már nem. Ilona, bocsáss meg. Hülye voltam.
Voltál bólintott, felállva. De javítottad. Ez a lényeg. Menjünk boltba? Veszek sajtot. Meg bort.
Meg húst mondta Gábor magabiztosan. Csak magunknak.
Egy hét múlva Edina hívott. Nem Ilonát, hanem Gábort. Ilona hallotta, Gábor kihangosított, miközben mosogatott.
Gábor, kicsit túltoltuk, szólalt meg Edina édes hangon. Anyánál kicsi a hely, gyerekek nem tudnak tanulni, Ákosnak kényelmetlen Gondoltuk, visszatérhetnénk? Hozunk is ennivalót. Krumpli és tészta.
Gábor elzárta vizet, meg törölte a kezét, Ilonára pillantva, aki mosolyogva ingatta fejét, határozottan válaszolt:
Nem, Edina. Maradjatok anyánál. Mi nálunk javítás lesz. Morális. Nincs hely.
Kinyomta a hívást, és először hónapok óta érezte magát igazi gazdának a saját otthonában. A számlát nem fizették ki, de a béke és csend sokkal többet ért ötvenezer forintnál. Ez az életleckéért fizetett ár volt, amit mindketten megtanultak: néha csak úgy védheted meg a családot, ha idejében becsukod az ajtót.
Ha tetszett a történet, nyomj egy lájkot, iratkozz fel és írd meg a véleményed!
