És hol van a sajt? Az a kemény, amit külön a salátához vettem kérdeztem, miközben zavartan tologattam a félig üres befőttesüveget az uborkával és egy magányos kefíres dobozt a polcon.
A feleségem, Zsuzsanna, ott ült az asztalnál, lehajtott fejjel, mint aki legszívesebben a padlóba bújna, s inkább az ablakon át a szürke őszi esőt figyelte, ahogy az üvegen dobolt.
Tudod, Éva szendvicset csinált a gyerekeknek Éhesek voltak a séta után motyogtam, mintha attól félnék, hogy ha hangosan mondom, az egész lakás bedől. Zsuzsi, miért csinálsz ekkora ügyet egy darab sajtból? Majd veszünk újat.
Zsuzsanna lassan becsukta a hűtő ajtaját. A hideg már nem érte a lábam, de belül forrni kezdett a düh. Mély levegőt vettem tízig számolok, már három hete ez a rutin, de egyre kevésbé segít.
Lajos, az a sajt másfél ezer forint volt mondtam higgadtan, érzelem nélkül, miközben a páromhoz fordultam. Ünnepi vacsorát terveztem a projekt befejezése tiszteletére. Most meg ismét üres a hűtő. Tegnap a sonka tűnt el, előtte való nap a lazac. A fizetésünk a WC-n megy le, érted?
Lajos grimaszolt, mintha fogfájást kapott volna. Kínos volt neki, szégyellte magát, de a családi kötelesség, amit a gyerekkorában belé neveltek, megint felülírt minden józan gondolkodást.
Mégiscsak vendégek, Zsuzsi. Náluk felújítás van, tudod. Por, kosz, nem lehet ott lakni. Mit csináljanak? Kicsit még tarts ki, hamarosan elköltöznek.
Ez a hamarosan már huszonkét napja visszhangzott a lakásban. Az egész egy ártatlan telefonhívással indult: Lajos húga, Éva panaszkodott, hogy a munkások feltörték a padlót a kétszobás lakásukban, és elvágtak egy vízcsövet, emiatt lehetetlen lett ott élni. Éva csak háromnégy napra kérte a családját, amíg a padló megszárad és helyrehozzák. Zsuzsanna, mint mindig, jó szívvel rábólintott család, segíteni kell.
Három napból egy hét lett, abból kettő, most pedig lassan már második hónapja tart az ősz, de vendégeink nem mutatják a távozás jeleit. Abban a háromszobás lakásban, amely régen a nyugalom szigete volt, most káosz van. Éva és férje, József beköltöztek a nappaliba, két fiuk tíz- és tizenegy éves a matracon alszanak, de valójában egész lakást belakták.
Az esték az idegőrlést jelentették Zsuzsannának hazatérve: meleg zuhanyra és csendre vágyott, de az állomás fogadta. A tv bömbölt, mert József szerette a jelenlét élményét. A fürdőszoba folyamatosan foglalt volt a fiúk negyven percig pancsoltak, magas árú tusfürdővel, és mindig ott maradt a víztócsa a földön, épp a lábára.
A legnagyobb konfliktus azonban az étel körül alakult ki. Zsuzsi és Lajos jó fizetéssel, minőségi ételekhez szoktak: rendes hús, friss zöldség-gyümölcs, kiváló tejtermékek. A pénzüket beosztották, nyaralásra és a majdnem lezárt hitelre is félretettek. A vendégek megjelenésével viszont szétesett a költségvetés, előbb repedezett, majd elszakadt.
Éva, a bőbeszédű, a főzéshez elvből nem nyúlt.
Ó, Zsuzsikám, a felújítás annyira kifáraszt, ideges vagyok egész nap mondta, miközben a kanapén feküdt, szőlőt majszolva. Úgyis főzöl, nem mindegy pár kanállal több levest szedni?
Az a pár kanál végül öt literes fazék gulyás lett, ami egy este alatt elfogyott. József, Éva férje, hivatásos sofőr, másnapos és szabadnapos étvágyával egy katonai századot is lepipált volna. A fiúk mindent felfaltak, nem nézték, kinek vették a kaját.
Zsuzsanna levette a zakóját, a szék támlájára akasztotta, és fáradtan masszírozta a halántékát.
Lajos, beléptem ma a bank alkalmazásába mondta nekem, a szemembe nézve. Három hét alatt többet költöttünk el, mint két hónap alatt szoktunk. Nem viccelek. Semmit nem vesznek. Még kenyeret sem.
Náluk most kiadás van, a felújítás kezdtem újra a magam mantráját, de már nem volt hangom hozzá. Józsi mondta, hogy a nyersanyag drágult.
Nálunk is van kiadás vágott vissza Zsuzsi. Nem vállaltam, hogy hat ember ételt egyedül finanszírozom. Láttad Évát akár egyszer is bevásárolni? Akár egy doboz kekszet venni a teához?
Ekkor Éva belépett a konyhába, papucsban csoszogva, Zsuzsi köntösében a sajátja szerinte túl meleg, ez meg könnyű, selymes. Zsuzsanna morogva vette észre a lekvárfoltot az gallérján, de nem szólt.
Ó, Zsuzsi megjött! kiáltotta vidáman Éva, a vízforralóhoz sietve. Már nagyon vártunk! Józsi kérdezi, mi lesz a vacsora? Érezte a fasírt illatát, azt mondja, olvadt ki a darált húsod.
Zsuzsanna hosszú, mozdulatlan pillantással nézett rá. Belül valami átkattant. Az a biztosíték, ami eddig visszatartotta az udvariasságot, kiégett.
Nem lesz fasírt jelentettem be nyugodtan.
Mi az, hogy nem lesz? kérdezte Éva, kezében a bögrével. Akkor mi lesz? Nem ültethetjük a gyerekeket éhesen! Nekik rendszer kell.
A darált húst visszatettem a fagyasztóba. Ma csak natúr hajdinát kapunk vacsorára.
Natúr hajdina? Éva kikerekedett szemekkel nézett. Hús nélkül? Szaftra sem futja? Józsi ezt nem eszi, ő férfi, neki hús kell.
Akkor Józsi elmehet a boltba, vehet húst, főzhet, és ehet mosolygott Zsuzsanna, de mosolyában semmi melegség nem volt. Tudja a Spar címét, ott van a sarkon.
Éva grimaszolt, hangosan a pultra tette a bögrét.
Zsuzsi, mi bajod? Elfáradtál a munkában, értem, de ne rajtunk töltsd ki! Végül is család vagyunk. Lajos, mondj már valamit!
Két tűz közé szorulva úgy éreztem, legszívesebben beszívódnék a linóleum alá.
Zsuzsi, hát Mi lenne, ha főznénk egy kis rántottát? Volt egy csomagunk
Volt bólintott Zsuzsi. Tegnap. Amíg a fiaid ki nem találták, ki tud többet megenni.
Az este feszültségben telt. Zsuzsi hajdinát főzött, kitette az asztalra vajat, sót. Józsi, látva a vacsorát, demonstratívan csak forgatta a villáját, valamit morgott a börtöni adagokról, és visszament a nappaliba sorozatot nézni. Éva cukorral megszórta a kását (Zsuzsi készleteiből), gyorsan megetette a fiúkat, majd sértetten távozott.
Remélem, holnapra észhez térsz, és főzöl valami normálisat.
Zsuzsanna egész éjjel nem aludt. Sötétben feküdt, hallgatta Józsi horkolását és a férjem csendes szuszogását, gondolkodott. Arra, hogy az önzetlenség megbosszulja magát, hogy a határait muszáj védeni, és ha nem teszi, örökre ott maradnak. A felújítás csak ürügy volt három hét alatt Józsi egyszer sem ment megnézni a padlót. Csak kényelmesen éltek: ingyen szállás, ingyen kaja, teljes szolgáltatás.
Másnap Zsuzsi korán kelt, nem főzött reggelit. Megfőzte a kávéját, csöndben megitta, majd munkába ment, a hűtő üresen hagyva az éjszakai maradékokat hordtáskában anyjához vitte, aki a szomszéd utcában lakott.
A nap tömegével telt el, de fejében már érett a terv. Este nem üres kézzel tért haza, de nem volt nála bevásárlószatyor: irattartót hozott.
Otthon nyomasztó volt a levegő. Éva az előszobában várt, kezeit csípőre téve.
Elhiszed, Zsuzsi, reggel üres volt a hűtő! Még tojás sincs! A gyerekek száraz müzlit ettek tej nélkül! Ez már hallatlan!
Józsi a nappaliból kidugta a fejét, a hasát vakarta az agyonnyúlt trikó alatt.
Igen, háziasszonyka, már azt sem tudod, hol a bolt? Éhen haltunk egész nap. Bevásároltál?
Zsuzsi nyugodtan levette a cipőjét, bement a konyhába, az irattartót az asztalra tette.
Mindenki jöjjön a konyhába. Fontos beszédem van.
Na végre örvendezett Józsi. Megvitathatjuk, mit eszünk. Jöhetne egy steak, vagy legalább grillcsirke.
Mindenki leült az asztalhoz (a gyerekek tablettel a szobába), Zsuzsi nyitotta az irattartót.
Nos kezdte az üzleti tárgyalásokon megszokott határozott hangján , már huszonhárom napja éltek itt. Egyetlen egyszer sem vásároltatok, nem fizettetek rezsit, nem segítettetek a takarításban.
Na, kezdődik forgatta a szemét Éva. Minden falatot számolni fogsz? Mi mégiscsak család vagyunk!
Pont ezért tűrtem három hétig mondta Zsuzsi, és elővette a kinyomtatott táblázatot. Auditot csináltam a költségekről. Itt mutatott az oszlopra a szokásos havi költésünk ennivalóra. Itt pedig az elmúlt három hété. Négyszeresére nőtt.
Józsi közelebb hajolt, hunyorogva.
Milyenek ezek a papírok? Te most tényleg blokkokat őrizgetsz? ironizált. Zsuzsi, ez már nevetséges. Lajos, hogy bírod ezt?
Lajos csak vörösödött, de nem szólt. Zsuzsi sem hagyott időt neki.
Ez nem nevetséges, Józsi, ez könyvelés. Minden benne van: hús, hal, sajt, joghurt a gyerekeknek, gyümölcs, zöldség, háztartási termékek az általatok elhasznált mennyiségben. Villany, víz is a mérő nem hazudik.
És akkor mi van? Éva hangja éles lett.
Az van tette le Zsuzsi az asztalra az utalási információkat , hogy a vendégház bezár. Kiszámláztam nektek a három hét szállást, étkezést. Itt van az összeg, alul.
Éva felkapta a lapot, végignézte, majd felsóhajtott. A lap kiesett a kezéből.
Megőrültél?! Ötvenezer forint?! Enni? Mit gondolsz, étteremben voltunk?
Szinte igen bólintott Zsuzsi. Csak prémium húsokat, drága kolbászt, lazacot ettetek, én főztem még így is családi ár. A takarítás és főzés díja nincs benne, azt leszámolom, mint családi kedvezmény.
Nem fizetek! ordított Józsi, felpattant. Ez pimaszság! Lajos, hogy hagyhatod, hogy a feleséged lehúzza a húgodat!?
Lajos felemelte a fejét. Ránézett mérges sógorára, a testvérére, majd a fáradt, de határozott Zsuzsannára. Eszébe jutott: tegnap sírt a fürdőben, hogy senki ne hallja. Eszébe jutott az üres pénztárca fizetés előtt.
Mit mondjak? kérdezte halkan.
Hogy bolond! visította Éva. Mi vendégek vagyunk! Hol hallottad, hogy pénzt kérnek a vendégektől?
Vendég, Éva, tortával jön, teázik, aztán haza megy mondta Lajos hirtelen, határozottan. Vagy meghívásra, pár napra jön. Ti itt éltek hónapja, a mi költségünkön, és még panaszkodtok a natúr hajdinára.
Csönd lett. Éva úgy nézett a testvérére, mintha két feje nőtt volna.
Ki akartok rakni minket? suttogta tragikus hangon.
Nem kiteszünk vette át a szót Zsuzsi , de innentől megváltoznak a feltételek. Ha maradni akartok, minden költséget felesbe, rezsi arányosan, főzés felváltva. Egy nap én, egy nap Éva. Ez korrekt. A számlát az ujjával csettintve hét végéig kell rendezni.
Hagyjuk! Józsi megrúgta a széket. Gyerünk, Éva. Ilyen rokonok nem kellenek. Fojtsatok meg a kolbászotokkal!
Hova menjünk? Lakásunkban felújítás! sírt Éva.
Anyámhoz megyünk! üvöltött Józsi. Szűkösen, de legalább nem kerülünk le! Soha többé nem jövünk ide!
Az összepakolás pontosan egy órát tartott a valaha legzajosabb órát a lakás történetében. Éva csapkodott az ajtókkal, Józsi káromkodott (próbált halk lenni, nem sikerült), a fiúk sírtak a rajzfilmek megszakítása miatt.
Zsuzsanna csendben ült, az elhűlt teát kortyolgatta. Tudta: ha segít vagy magyaráz, minden kezdődik elölről. Lajos csendben és komoran cipelte a táskákat.
Végül becsukódott az ajtó, elvágták Éva visítását többé lábam ide nem teszem és hogy bírja föld az ilyeneket és a lakásban sűrű, áldott csönd lett.
Lajos visszajött a konyhába, leült velem szemben, arcát a kezébe temette.
Istenem, mennyire kínos mondta. Anyám most fog hívni, átkozni
Hadd hívjon Zsuzsanna átnyúlt az asztalon, megfogta a kezét. Lajos, nem tettünk semmi rosszat. Csak megvédtük az otthont. Láttad nyakunkra ültek.
Láttam sóhajtott. Csak család volt.
A családnak tisztelet jár. Ez parazitizmus volt. Tudod, ma felhívtam anyádat.
Lajos csodálkozva nézett.
Miért?
Egészség felől érdeklődtem. Kiderült, Éváéknál nincs felújítás.
Nincs? hökkent meg Lajos.
Nincs. Két hónapra kiadták a lakásukat építő brigádnak, akik Pestre dolgozni jöttek. Így akartak keresni, és addig éltek a jó testvérnél. Anyád elszólta magát, azt hitte, tudjuk.
Lajos arca elfehéredett, majd elvörösödött. A felismerés megrázta.
Kiadták? Tehát pénzt kaptak a lakásért, itt laktak, nálunk ettek, még panaszkodtak is
Meg a hajdinára is fejezte be Zsuzsanna. Még mindig szégyelled magad?
Lajos egy percig hallgatott, majd felállt, kinyitotta a hűtőt, beletúrt az üres polcokba, és nevetés tört ki belőle.
Nem. Már nem. Zsuzsi, bocsáss meg. Idióta voltam.
Voltál szólt Zsuzsanna, felkelve. De változtál. Ez a lényeg. Menjünk boltba? Vegyünk sajtot. Meg bort.
Meg húst jelentette ki Lajos. Csak kettőnknek.
Egy hét múlva Éva hívott. Nem Zsuzsannát, hanem Lajost. Zsuzsi hallotta, mert kihangosította mosogatás közben.
…Lajcsikám, túlzásba vittük, szólt a testvéri hang. Anyunál szűk, a gyerekek nem tudnak tanulni, Józsi nem tud aludni Arra gondoltunk, visszajöhetnénk? Hoztunk is ennivalót. Egy zacskó krumplit, tésztát.
Lajos elzárta a vizet, megtörölte a kezét, Zsuzsannára nézett, aki mosolygott, fejét csóválva.
Nem, Éva. Anyunál maradjatok. Nálunk felújítás lesz. Lelki. Nincs hely.
Letette és először hónapok óta igazi tulajdonosként érezte magát. A számlát, amit Zsuzsi adott, persze sosem fizették ki, de a nyugalom és csönd sokkal többet ért, mint ötvenezer forint. Ez volt az ára annak a leckének, amit mindketten megtanultunk: néha, hogy megóvd a családod, időben be kell csukni az ajtót a rokonok előtt.
Tetszett a történet? Nyomj rá kedvelést, iratkozz fel, és írd meg a véleményed!
