Férjem egykor nagyon élénk levelezést folytatott egy régi barátnőjével.
Azt kell mondanom: óriási szerencsém volt, hogy megismerhettem a férjemet. Majdnem tökéletes embernek tartottam! De sajnos, úgy tűnik, hogy a hibátlan férfi nem létezik ebben a világban. Idővel kiderült, hogy egyetlen apró hibája azért mégiscsak akad: túlságosan barátságos, nyitott, kedves volt mindenkivel. Van, aki ezt előnynek számítaná, de
Gábor különösen jól kijött a nőkkel. Sosem titkolt előttem semmit, minden levelezése és beszélgetése nyitott könyv volt. Mégis, volt valami, ami zavart: már évek óta tartotta a kapcsolatot egy volt kolléganőjével. Zsuzsanna már réges-régen férjhez ment, és férjével külföldre költözött, de sosem tűnt el teljesen az életünkből. Még most is, ennyi idő után, az ő neve újra és újra felmerül házunkban.
Amikor Gáborral történik valami szokatlan vagy emlékezetes a munkahelyén vagy utazás közben, azonnal két nőhöz fordul: hozzám, és ahhoz a régi barátnőjéhez. Ha fontos döntés előtt áll, nemcsak velem beszéli meg, hanem vele is egyeztet. Mindent megoszt Zsuzsannával. Néha még azokat a dolgokat is átbeszéli vele, amik igazából csak kettőnkre tartoznának! Ez mindig zavart bennem valamit.
Mégis hangsúlyoznom kell: kiváló férj volt. A házimunkát, kötelességeket fele-fele arányban vállaltuk. Anyagiak terén sem volt panasz, Gábor szépen keresett. Rendszeresen színházba, moziba és étterembe vitt engem. Együtt értünk haza az esti sétákból. Csak azt nem értettem, hogy miért van szüksége egy másik nő barátságára.
Lehet, hogy ostobának hangzik, de valójában lassan kezdtem féltékeny lenni rá. A munkahelyi kolléganőire sosem éreztem ilyen érzést, csak neki, csak érte.
Nem tudtam megérteni, mi hiányzott neki. Minek kellett ez a kapcsolat? Vajon mit adhatott neki Zsuzsanna, amit én nem tudtam megadni? Régen történt mindez, de emléke még ma is bennem él, mint egy megválaszolatlan kérdés.
