Férjem így szólt: Ne vitatkozz!. Nem is vitatkoztam inkább abbahagytam az egyetértést. Na, ekkor kezdődött minden.
Miklós úgy vonult be a konyhába, mintha épp aláírta volna a békeszerződést két ellenséges galaxis között, pedig csak egy vekni kenyeret és egy doboz tejet vett. Tartásán volt valami méltóságteljes, mintha gipszbe öntötték volna. Amióta múlt héten kinevezték ideiglenes osztályvezető-helyettesnek, a férjem már nem járt, hanem magasba emelt fejjel vonult.
Piroska szólalt meg, miközben felmérte a vacsorámat (sütőben sült pisztráng) a legnagyobb ellenőri szigorral.
Ma fáradt vagyok. Stratégiai döntéseket hoztam. Állapodjunk meg: itthon csend legyen, és teljes elfogadás. Nem akarok vitát. Csak azt akarom, hogy mindenben egyetérts. Az agyam pihenni akar végre a környezeti ellenállás helyett.
Egy villával a kezemben dermedtem le. Ez bátor volt. Ez új volt. Tekintettel arra, hogy a lakás az enyém, és a pénzügyi elemzői fizetésem mellett az inflációt sem vesszük észre, a kijelentés olyan volt, mintha egy hörcsög követelne magának külön hálót a kandúrtól.
Vagyis azt szeretnéd, hogy a visszhangod legyek? pontosítottam, érezve, ahogy felébred bennem az a nemes bestia, amit a kollégáim értékelnek, az anyóspajtásom meg tart tőle.
Azt akarom, hogy elismerd a tekintélyemet jelentette ki fennhangon Miklós, miközben igazgatta a vacsorához is felvett nyakkendőt. A férfi: a vektor. A nő: a közeg. Ne görbítsd a vektorom, Piroska.
Néztem őt. A szemében az a zavarhatatlan, szent meggyőződés ragyogott, ami inkább azoknál szokott lenni, akik a Nagykörúton próbálnak átszaladni a tilosban.
Jó, drágám mosolyogtam, miközben levágtam egy darabot a halból. Semmi vita. Csak egyetértés.
Ettől a pillanattól kezdve indult a kedvenc játékom: Óvakodj a kívánságaidtól, mert valóra válhatnak szó szerint.
A balett első felvonása szombaton játszódott le. Miklós céges csapatépítésre, vagy ahogy ő hívta vezetői csúcstalálkozóra készült, én viszont csak irodai plankton-idegsimogatónak neveztem.
Az új, saját maga által választott mustársárga nadrágban pörgött a tükör előtt, amelyek úgy álltak rajta, mintha kengurura szabták volna, aki utódokat vár. Csípő tájékon lógott, lábszárnál feszült, mint a hurka a nejlonban.
Na, mit szólsz? kérdezte, büszkén kidüllesztve a mellkasát. Stílusos? Igazi vezetőhöz méltó?
Általában ilyenkor kedvesen célozgattam volna, hogy ezekben a gatyában inkább cirkuszi animátornak néz ki. De most tartottam a szám.
Feltétlenül, Miklós bólintottam, le se véve a szemem a könyvemről. Igazi vagány húzás. Mindenki látni fogja, ki itt az alfa. Ez a szín meg a szabás… ordít az egyediségedről.
Miklós kivirult.
Látod! Régen egyből azt mondtad volna: vedd le, nevetséges vagy… Okosodsz, Piroska!
Elment, mint a páva. Este aztán idegesen, vörösen, s kollegája farmerjában tért vissza. Kiderült, hogy a Siker kötélhúzásánál a nadrág négyfelé szakadt, olyan hanggal, mintha vitorlát téptek volna ketté.
Miért nem szóltál, hogy kicsi… a stratégiailag kiemelt helyeken?! üvöltötte, miközben a nadrág cafatjait a sarokba hajította.
Drágám, hát mondtad, hogy kiemeli a státuszod. Nem vitatkoztam. Úgy látszik, a státuszod túl nagy lett hozzá.
Az igazi dráma akkor kezdődött, amikor nehéztüzérségként bevonult a színtérre a vektor édesanyja, Pap Irénke. Ellenőrizni jött, s Miklós, az én békességem szárnyán, úgy érezte, most már mindent lehet.
Az asztalnál ültünk. Anyósom, aki anyám púdli frizurával és ügyészi tekintettel rendelkezik, árgus szemekkel méricskélte a nappalim.
Piroskám, ezek a függönyök… olyan komorak állapította meg, miközben tömte be a pitémet. És por a karnison! Egy igazi háziasszonynál a por fél ráülni! Miklósnak kényelem kell, nálad itt ez egy iroda.
Miklós magabiztosan helyeselt:
Így van, Piroska. Anyu jól mondja. Túl sokat dolgozol, a lakás elhanyagolt. Lehet, talán csak részállásban dolgozz? Elég a pénz, hisz vezető vagyok!
Ez nevetséges volt. A vezetői pótléka épp a benzinjét és ebédjét fedezte. De emlékeztem: nem vitatkozom.
Teljesen igazatok van, Irénke néni mondtam halkan. És neked is, Miklós. Tényleg túl sok időt töltök munkával. Függöny: az a nő arcéle.
Na ugye! örvendezett az anyósom. Okosodsz, aranyom.
Ezért folytattam úgy döntöttem, elbocsájtom a takarítónőt.
Csend lett. Irénke megállt a rágásban.
Miféle takarítónőt? ráncolta a homlokát Miklós.
Tudod, aki hetente kétszer kitakarítja a lakást, amíg dolgozunk. Hisz mondtad, spóroljunk, hogy tartsuk a gondos gazda státuszt. Anyu pedig azt mondja, a feleség teremti a meleget kézzel. Egyetértek kirúgom a segítséget. Majd hétvégén takarítok magam.
És hétköznap? kérdezte óvatosan a férjem.
Hétköznap drágám, élvezzük az entrópia természetes rendjét. Nem akarod, hogy túlhajtsam magam a meló után, nem igaz?
A következő két hét Miklós számára a háztartási valóság pokla lett. Hazaértem, mosolyogtam, olvastam. A mosogatnivaló gyűlt, a por pedig uralta a bútorlapokat, mint télen a hó. Miklós ingenyei, amik mindig makulátlanra vasaltak voltak, most szomorú, gyűrött szellemekként lógtak.
Piroska! Nincs egy vasalt ingem sem! visított kedden reggel.
Tudom, drágám. Tegnap egész este függönyt válogattam, ahogy anyu tanácsolta. Nem maradt energiám vasalni. De hát vezető vagy, delegáld magadnak a feladatot!
Miklós megragadta a vasalót, megégette az ujját, majd lyukat vasalt az ingujjába, és káromkodva vette fel a pulóverét. Úgy nézett ki, mint aki próbálja legyőzni a rendszert, de az rendszernek inkább tankpáncél burka van.
A tragikomédia fináléja akkor jött, amikor Miklós vállalati vacsorát akart tartani nálunk. Jönni készült maga a főnök, Varga Lajos és még két fontos kolléga.
Piroska, ez az esélyem járkált idegesen a konyhában. Meg kell mutatnom, hogy biztonságos a hátterem. Hogy az igazi családfő vagyok. Az asztal legyen gazdag, de hagyományos! Semmi ilyen sushi vagy carpaccio. Az urak húst akarnak! Te pedig csak tálalj, mosolyogj, s ne szólj bele a férfibeszélgetésbe. A logisztikához senkit sem érdekel a véleményed. Megértetted?
Megértettem feleltem szelíden. Gazdagon, hagyományosan, csendben.
Vegyél fel valami nőieset is.
Ahogy kívánod, drágám.
Estére alaposan készülődtem. Felvettem a virágos, fodros köpenyt ajándék Irénke nénitől, amit csak farsangra tartottam a fejemen pedig valami fészek és bábeli torony közti kontyot kreáltam.
Az asztalra tettem egy adag hideg kocsonyát (délután vettem a boltban, remegett, mint Miklós a főnök előtt), egy halom főtt krumplit és egy hatalmas, zsíros sült sertéscombot úgy, ahogy van. Nem volt finomkodás, sem szalvéta, csak hagyományosan, ahogy rendelte.
Jöttek a vendégek. Varga Lajos, szemüveges értelmiségi, értetlenül nézte a köpenyemet, de szó nélkül hagyta. Miklós vörösebb lett, mint a bordó tapéta.
Tessék asztalhoz fáradni, kedves vendégek! daloltam, mint egy falusi násznagy.
Vacsora közben Miklós igyekezett társasági beszélgetést kezdeményezni, de a levegő tele volt feszültséggel. Valami ostobaságot beszélt folyamoptimalizálásról munkaóra-újraelosztással, olyan szavakat használva, amelyeket nem értett egészen.
Miklós, elnézést szólt közbe udvariasan Varga Lajos , de ha úgy osztjuk át a folyamatokat, ahogy mondod, elveszítjük a kínai szerződést. Ön hogy látja ezt, Piroska? Úgy hallottam, ön vezető elemző a HungaroFináncnál?
Ez volt az igazság pillanata. Miklós dermedten nézett rám. Tekintete szikrákat szórt: Hallgass!
Szélesen mosolyogva néztem rá.
Jaj, Lajos bácsi, ugyan már! legyintettem csilingelve a karkötőimmel. Honnan is érteném? Nálunk a családban Miklós a bölcs. Ő a vektor! Én csak a háttér vagyok. Az én dolgom a krumpli, meg hogy hallgassak. A férjem úgyis azt mondja, hogy egy nőnek kárt tesz a bőrén, ha komolyan belefolyik ezekbe a dolgokba.
Varga Lajos majdnem félrenyelte a krumplit. A kollégák összenéztek.
Miklós halálsápadt lett, izzadságcsepp csorgott le a homlokán.
De tényleg folytattam belelendülve , Miklós azt mondja, a döntései milliós forintnyereséget jelentenek. Hova is mérhetném magam az én szerény riportjaimmal? Amúgy Miklós, áruld már el Lajos bácsinak, hogy javasoltad lecserélni a szoftvert hogy is hívtad? Excel a felhőben?
Ez volt a kegyelemdöfés. Az Exceles ötlet Miklós legnagyobb bakija volt, amin egész iroda csak nevetett, itthon meg zseniális áttörésként adta el.
Miklós? Varga Lajos levette szemüvegét, úgy nézett rá, mint ritka, de hasznavehetetlen bogárra. Valóban ezt javasolta?
Én ez csak hipotézis volt dadogta Miklós, arcán látszott: vesztésre áll. Piroska nem értette jól
Hát hogy-hogy nem értettem, drágám? kerekedett el a szemem. Tegnap órákon át magyaráztad, hogy a főnökség maradi, te meg jövőkutató vagy. Nem vitatkoztam, csak helyeseltem!
Miklós megrándult, kiborított egy szósszal teli tálkát, mire a zsíros pirospaprikás cucc elindult a terítőn, fenyegetően közeledve a nadrágjához. Úgy festett, mint a Titanic kapitánya, aki maga vezette rá hajóját a jéghegyre.
A vendégek húsz perc múlva távoztak, sürgős dolgokra hivatkozva. Varga Lajos kézfogással búcsúzott:
Piroska, ha megunja a krumplifőzést, a stratégiámhoz pont ilyen fej kell, mint az öné.
Miklós remegett, ahogy becsukódott utánuk az ajtó.
Te teljesen leégetted! Kicsináltál! Idiótát csináltál belőlem!
Én? kérdeztem ártatlanul, levéve a nevetséges köpenyt. Miklós, egész este pontosan azt tettem, amit kérted: nem vitatkoztam, nem mondtam el a véleményem, csak háttér voltam. Ha ebben a háttérben idiótának tűntél, akkor talán nem a háttérrel van a baj, hanem a főalak formájával.
Szóra nyitotta a száját, de felemeltem a kezem.
Most pedig, drágám, figyelj, és ne vitatkozz! Az agyam pihenni szeretne a butaságodtól. A dolgaid már össze vannak pakolva, a bőrönd a folyosón. A vektorod most anyád lakásába mutat Zuglóban. Ott a függönyök is megfelelnek, és vitatkozni se kell majd veled.
Ezt nem mered Én a férjed vagyok!
Addig voltál férj, amíg társ voltál. De amint úr akartál lenni, elfelejtetted, hogy a trón a lakásomon áll.
Az ablakból néztem, ahogy bepakolja a táskáját a taxiba. Nem voltam szomorú. Furcsa könnyedség áradt szét bennem. A lakást betöltötte a szabadság illata, és egy kis sült sertés szag, ami gyors szellőztetéssel hamar elillan.
Jegyezd meg, lányok: ne vitatkozz olyan férfival, aki okosabbnak hiszi magát nálad. Lépj inkább félre, és hagyd, hadd ütközzön teljes lendülettel a valóságba. Egy lehulló korona zaja a legszebb muzsika egy nőnek.
