Gábor megtagadja, hogy a Balatonra menjen, a megtakarítás miatt, aztán meglátom a anyja fényképét egy üdülőhelyen.
Réka, milyen Balaton? Láttad már az árakat? Megbeszéltük, hogy idén szorítunk a költségvetésen. A nyaraló tetőjét újra kell fedni, a gépkocsi szervizét meg kell végezni, s egyébként is a gazdaság helyzete bizonytalan. Minden fillér számít, s te a tengerrel, a tengerrel Gábor dühösen letesz egy számológépet a konyhapultra, majd a száját összenyomja, mintha a fáradtságát a felesége ésszerűtlensége mutatná.
Réka az ablaknál áll, a forró aszfaltot bámulja, ahol a júliusi perzselő hőség a levegőt olvasztja. Azt akarja, hogy a sós szellő simogassa az arcát, hallja a hullámok zúgását, egyszerűen egy hétig csak feküdjön, gondolatok nélkül a éves beszámolókról, a gulyásról és a folyamatos spórolásról.
Gábor, már három éve nem voltunk sehova suttogja, anélkül, hogy megfordulna. Kimerültem. A szabadságom elég. Már tartottuk félre. Az egyik fiók tetején lévő dobozban ott van a pénz, amit ketten egy szép, de szerény vendégházra fordíthatunk, ötcsillagos szállodára nem, csak egy egyszerű panzióra.
Most nem megy szerényen vágja a férj, miközben lehűlt teát kortyol. A jegyek drágultak, a termékek olcsóbbak már nem. Ha elmegyünk, mindent elkölünk, aztán mi lesz? Télen már csak a kanalat fogjuk a kezünkbe nyalni? Nem, Réka. Idén otthon maradunk. A családi nyaralóba megyünk, van ott egy patak, friss a levegő. Nem lesz ez a tenger? És segítünk anyának, ujját elégnek, fel kell tisztítania az uborkát.
Réka felmérkőzik. Nélküle a Gábor racionális házigazda módja miatt vitatni értelmetlen. Mindig úgy fordítja a helyzetet, hogy úgy érzi magát, mint egy költségvetési szélhámos, csak saját örömeire gondol, míg ő a család terhét viseli.
Rendben enged, és egy mély csalódás járja át. A nyaraló csak nyaraló. De ne számítsd, hogy egész nap a konyhában állok. Pihenni akarok.
Jó, okos voltál melegedik Gábor hangja. Akkor megegyeztünk. A pénz kint marad, meg egy biztosítást is meg kell hosszabbítanunk.
A következő két hét perzselő városi hőségben telik. Réka a munkahelyén dolgozik, mindaddig álmodozva a légkondicionálóról, amit Gábor feleslegesnek tart (Ablakot kinyitok, megvan a szellő, miért kell áramot költeni?), és számolja a napokat a szabadságig. Az elképzelés, hogy két hétig anyja, Ilona Kovács, a szülőanyja, nyaralója mellett legyen, nem örvendeztet, de jobb, mint egy betondobozban élni a lakásban.
Három nappal az indulás előtt a tervek hirtelen megváltoznak. Egy este, miközben Réka kotlettet süti, a konyha hőmérséklete már a kohók fűtőkamrája felé hajlik, Gábor telefonja csörög.
Felveszi a telefont, és az arckifejezése az ellazultból az aggodalmasra vált.
Anyám Mi a hír? Magas a vérnyomás? A doktorok? Rendben, megoldjuk a pénzt, ne aggódj, a legfontosabb az egészség.
Befejezve a beszélgetést, a szomorú arca Rékához fordul.
Réka, baj van. Anyám rosszul van. A vérnyomása ingadozik, a szíve katarzál, a lába fáj. A orvos szerint sürgős kezelést igényel. Nem csak tablettákra, hanem terápiára, nyugalomra, szigorú menetre van szüksége.
Kórházba kell? kérdezi Réka, kikapcsolva a tűzhelyet.
Rosszabb. Egy kárpátaljai szívszakértő sanációs központba kell mennie, ahol a klíma nem változik hirtelen. Ott lesz a rehabilitáció, fürdők, masszázsok. Ha nem, lehet, hogy stroke-ot kap. Egyszerűen el kell menned, hogy segítselek.
Gábor idegesen kószál a konyhában.
Szóval a nyaraló elmarad. Anyát a sanátóriumba kell küldeni. Már tavasszal kutattam a költségeket, amikor először jelezte a problémát. Nem olcsó. A pálya, a szállás, a kezelések mind fizetősek
Réka felteszi a kérdést.
És mennyibe kerül?
Nos elakad Gábor. Közel mindaz, amit félretettünk. Plusz a jelenlegi fizetésből is lesz kell. De ez az anyám, Réka! Az egészség nem vehető pénzért. Mi fiatalok vagyunk, túlbíráljuk, de neki most segítség kell.
Minden, amit a nyaralóra és a felújításra félretettünk? kérdezi Réka, miközben a gyomrában egy köhögő gúzs szövődik. Szóval 150 ezer forint? Egy két hétre szóló középországbeli szanatórium ennyibe kerül?
Jó szanatórium! töri ki Gábor. Teljes ellátás, minden! Nem sajnálod a pénzt, ami egy beteganyának jár? Nem számítottam, hogy ilyen hidegen szövegesen mondod!
Réka száját harapja. A vád az ő kedvenc fegyvere. Természetesen nem mondhatott nem. Hogyan lehet anyja kezelését elutasítani? Az emberiességnek ez ellen lenne.
Nem sajnálom suttogja. De jó. Menjen. Az egészség fontosabb.
Gábor azonnal átölelte, megcsókolta a fejét.
Köszönöm, drágám. Tudtam, hogy megérted. Holnap megyek hozzá, pénzt viszek, segítek összepakolni. Magam viszem a vasúti állomásra, hogy felülje a vonatot. Valami Törökország alatti szanatóriumot ajánlottak neki, állítólag gyógyító a levegő.
Másnap Gábor kiüríti a titkos tartalékot. Réka szomorúan nézi, ahogyan a dús boríték a táskájába csúszik. Ő marad a városban, egyedül, szabadságban, tenger, nyaraló és pénz nélkül, még a kávéba sem jut.
Gábor későn este visszatér, fáradt, de elégedett a betöltött feladattal.
Elvitte sóhajtja, a kanapéra dőlt. Anyám eleinte ellenállt, sírt, nem akarta a pénzt. Azt mondta: Ti, gyerekek, pihenés nélkül? Végül sikerült rávenni.
Hívott, amikor megérkezik? kérdezi Réka.
Rossz a kapcsolat, válaszolja gyorsan. A szanatórium az erdőben van, nincs jelek. Telefonját kikapcsolják, hogy a sugárzás ne zavarja a szívét. Néha a recepcióhívón keresztül szól, ha van erő. Ne zaklasd, hadd gyógyuljon.
Réka szabadságát otthon tölti, általános takarítást végez, hogy a keze és fejje is foglalkozzon valami hasznosal. A hőség nem enyhül, a város olvad. Gábor dolgozik, este hazaér és mesél, mennyire nehéz ez az időszak, mennyire aggódik anyja miatt.
Hívta? kérdezi minden este Réka.
Hívta bólint Gábor. Már jobb a hangja. A kezeléseket veszi, diétát kap, unalmas, de a levegő friss. Fenyők, csend. Pont, amit az orvos ír.
Egy hét múlva Réka a balkonon ül, laptopja előtt lapozgatja a közösségi oldalakat. Ritkán néz ide, csak a szomorúságtól. Fotók a tengerpartokról, koktélokról, napbarnított testekről. Mindenki a Balatonon, csak én gondolja keserűen.
Hirtelen egy ajánlás jelenik meg: Talán ismer valakit. Egy fotón egy kerek fejfedőben, óriási napszemüvegben áll egy nő. Réka átböngészi, de a fejének egy része megdermed. Valami megismert a személdobozban, a szájban a fúkuszrózsaszín rúzsban.
Visszacsap a profil: Lívia Szép. Réka összeráncolja a homlokát. Nem ismer semmilyen Líviát. Kattint.
Ez a barátnője a szülőanyjának, a nagynénijének, akivel Ilona már iskolai padon ült. Egymásra találtak. Az utolsó poszt három órával ezelőtt. Helymeghatározás: Adria, üdülőváros. Réka megnyitja a képet.
Egy türkiz medence és pálma mögött két nő ül egy asztalnál, színes koktélokkal, egy tál óriási garnélával.
Az egyik nő Lívia, a másik
Réka közelíti a képet. Szíve egy pillanatra összeszorul a gyomrában.
A másik nő egy élénk leopárdmintás fürdőruhába öltözött, félátlátszó paréóval, kacagva dől hátra. A nyakán egy ismerős aranylánc csillog, amelyre egy nagy medál van, amit Gábor és Réka adtak neki tavaly az évfordulóra.
Ez Ilona Kovács, a “beteg” szülőanya, aki most egy csendes erdőben Törökországban kellene, hogy szárnyaljon, de itt a Balaton partján pihen, szökőstökélő kebabokkal.
Réka kézét remegni kezdi. Lent egy fotó: A banáni úton! Szuper élmény! Ilona egy felfújható csónakon ül a tenger közepén.
Egy napja régebbi: Estei séták. Élő zene, kolbász a pálinkával. Ilona egy szép ruhában táncol egy férfival.
Két nappal ezelőtt: Megérkeztünk! Luxus szoba, kilátás a tengerre! Köszönjük a kedveseknek a ajándékot!
A felirat: Köszönjük kedves gyerekeknek.
Réka szeme sötétbe borul. A gyerekek azt jelentik, hogy az ajándékot adták. Egyik gyerek sem tudott erről, miközben a pénzt a gyógyulásra költötték, a másik pedig hazudott.
Öt percig csendben ül, átgondolva a látottakat. Gábor szavait hallgatja: Nincs pénz, Szánta vagyok, Anyám beteg.
Érezte magát bolondnak, hiszékenynek, hiszékenynek.
Képernyőképeket készít, egy mappába menti, aztán a konyhába megy, vizet tölti a pohárba. A pohár a fogaira csapódik. A düh, hideg és kiszámítható, elnyomja a haragot.
Gábor egy órán belül visszaérkezik. Réka nem akar veszekedést a küszöbnél, csak csendben marad.
Szia, drágám. Hogy telt a nap?
Fáradt vagyok sóhajt Gábor, miközben levetkőzi a cipőit. A hőség már megfullad. Az irodában a légkondicionáló eltört, majdnem égünk. Van valami valami?
Persze. Mindent az asztalon hagytam.
Vacsoráznak. Gábor gőzölgő pörköltet egyen, miközben a beszállítókkal vitatkozik. Réka bólint, adalékot ad.
És az anyám? kérdezi hirtelen, szemmel nézve. Ma reggel hívták?
Gábor egy pillanatra elakad, de folytatja.
Délelőtt hívta, csak egy percig. Rossz a kapcsolat, folyton megszakad. A kezelések nehezek, fárad. Az orvos fekvőrendelést írt elő, főleg olvas, unalmas, de friss a levegő. Fenyők, csend. Pont, amit a doktor ír.
Szegény sóhajt Réka, szalvétát szorítva a kezében, fehér ujjai elfehérednek. Fekvő, azt jelenti, hogy a rengeteg erdőben. És ott a szél?
Igen, mondja, felhős, hűvös, de neki a forróság tiltott, a vérnyomás miatt.
Értem. Gábor, gondoltam… Mi lenne, ha hétvégén odajárnánk? Hoznánk némi háztartVégül Réka megvásárolta a saját jegyét, elhagyta a hazugságokkal teli otthont, és a Balatonra vett egy szálláshelyet, ahol végre békét és szabadságot talált.
