A Sötétségben Fény
1. fejezet: A Törés
Takarodj innen, hálátlan! ordította az anyja, miközben kilökte Esztert az ajtón.
Eszter majdnem elesett, próbált egyensúlyt találni. Anyja olyan gyűlölettel nézett rá, ami jobban fájt, mint a szavak.
Soha ne gyere vissza! Nem akarlak többé látni! Te szemét! zúdította rá, majd becsapta az ajtót.
Eszter megdermedt a küszöbön, érezte, hogy a szíve millió darabra hullik.
Anya, kérlek, esküszöm, nem én ő próbált magyarázkodni, de már nem volt, aki hallgatta.
A mostohaapja, részeg és undorító, megpróbálta bántalmazni, és mikor Eszter elmondta anyjának, a nő egyszerűen nem hitt neki. Anyja szerint Eszter csak a kapcsolatukba akart beleszólni, mindent tönkretenni. Ezért gondolkodás nélkül kidobta.
2. fejezet: Az Utcán
Egyedül bolyongott a kővel kirakott kis bányászváros utcáin, koldulva. A hideg szél csípte a bőrét, az éhség pedig gyengévé tette. A férfiak piszkos pillantásokkal méregették, főleg a magukban vagy részeg csapatban járók. Tudta, ezek a legveszélyesebbek.
Az órák lassan teltek, az éhség elviselhetetlen társ lett. Eszter láthatatlannak érezte magát, mintha a világ elfelejtette volna. Ahogy közeledett a Mindenszentek, eszébe jutott édesapja. Emlékezett, hogy amíg élt, a ház mindig tele volt őszi virágokkal és gyertyákkal. Idén anyja biztosan nem csinált semmit.
3. fejezet: Az Oltár
A kevés holmival, amit magával kapott, köztük apja fotójával, eldöntötte, hogy magának állít fel egy kis oltárt. Útközben szedett virágokból és koldult élelemből kemény kenyér és egy-két aszalt gyümölcs összerakta a szerény emléket egy magányos fa alatt. Letérdelt apja fotója előtt, és összetörten sírva fakadt.
Apa, ha szeretsz, jöjj értem Vigyél magaddal suttogta rekedten.
A szél simogatta a haját, mintha láthatatlanul valaki simogatná. Kimerülten elaludt az oltár mellett.
4. fejezet: A Megvilágosodás
Hajnalban felébredt. Az éhség nem múlt el, így bár az étel íztelen volt, nem dobhatta el. Megette a maradékot, majd újra nekivágott az utcáknak.
Hirtelen meglátta anyját, aki sírva futott felé. Mielőtt reagálhatott volna, anyja szorosan átölelte.
Bocsáss meg, kérlek, drágám zokogta . Nem hittem neked de múlt éjjel láttam.
Eszter mereven nézett rá, bizalmatlanul. Anyja tört hangon folytatta:
Itthagytam, ahogy mindig iszott lefeküdtem. Aztán sikolyt hallottam Lefutottam, és láttam a levegőben lebeg, a falakhoz csapódik. Mintha bábút rugdosnának! Üvöltött: Ne ölj meg! Bevallom, meg akartam csábítani Esztert! Aztán a földre zuhant. Halott volt, drágám! Halott! zokogta . Aztán hallottam egy hangot nem e világból valót. Azt mondta: Menj, keresd meg a lányod, vagy esküszöm, jövőre én jövök érted, és a pokolba viszlek.
Eszter hideg futott végig a testén, de haragja eloszlat, amikor látta anyját törten, összetörten. Átölelték egymást. Akkor döntött, hogy megbocsát, és újrakezdik.
5. fejezet: Hazatérés
Mielőtt hazamentek volna, Eszter felnézett a felhős égre, könny csorogva az arcán.
Köszönöm, apa suttogta . Tudtam, hogy eljössz értem.
Amikor beléptek, a levegő feszült volt. A mostohaapja árnyéka még mindig a ház sarkait járta. Eszter hidegrázást érzett, de próbálta figyelmen kívül hagyni. Anyja megígérte, nem engedi többé vissza.
Beszélek vele jelentette ki anyja határozottan . Nem engedem, hogy bántson.
Eszter bólintott, de félt. Tudta, anyja gyenge volt, de most másnak tűnt.
6. fejezet: A Leszámolás
Aznap este anyja felkészült a konfliktusra. Eszter távolról figyelte, szíve hevesen vert. A beszélgetés feszült volt, és bár nem hallott mindent, az elhangzott szavakból egyértelmű volt, anyja dühös.
Soha többé nem nyúlsz a lányomhoz kiáltotta anyja . Ha nem hagyod abba, rendőrt hívok!
Eszter megkönnyebbülést érzett, de aggodalom is szorította. Vajon elég lesz? Vajon anyja kitart?
Végül anyja visszajött, megtört, de határozottan.
Vége, Eszter. Többé nem jön.
7. fejezet: Gyógyulás
A napok múlásával, bár a seb nem gyógyult, Eszter és anyja kezdte helyrehozni a kapcsolatukat. Együtt készítették el a Mindenszenteki oltárt, virágokkal és emlékekkel.
Eszter észrevette, hogy még mindig van köztük szeretet. Anyja hibázott, de harcolt érte.
Ezentúl mindent együtt mondta anyja, miközben a virágokat helyezték . Hogy apád mindig velünk legyen.
Eszter mosolygott, és érezte, hogy hosszú idő után újra van remény.
8. fejezet: Új Szokások
Eljött a Mindenszentek, a város életre kelt. Eszter és anyja csatlakoztak az ünnephez, apukájukról mesélve, emlékeket idézve.
A nevetés és a könnyek keveredtek, Eszter erősebbnek érezte magát. Tudta, apja mindig velük lesz, vezetve őket az élet új fejezetében.
9. fejezet: A Fényes Jövő
Idővel Eszter újra álmodozni kezdett. Beiratkozott az iskolába, elhatározva, hogy befejezi a tanulmányait. Anyja, bár még mindig küzdött a démonaival, a legnagyobb támogatójává vált.
Megtanultak kommunikálni, megbízni egymásban. Lassan a házat újra megtöltötte a nevetés és a remény.
10
