A diákok csúfolódtak az új tanárnővel, könnyekre akarták bírni – de néhány perc múlva váratlan fordulat következett be

A 10. “B” osztályban régóta nem volt állandó irodalomtanár. Az egyik babázni ment, a másik pedig egy hónap után feladta. Amikor megjelent Kis Anna fiatal, nyugodt, rendezett , a diákok egymásra néztek:
“Na, megint egy újabb… Nem tart itt sokáig.”
Az első óra rögtön a próbára tétellel kezdődött.
Rendben, nyissátok ki a füzeteket… kezdte a tanárnő.
De hát mi nem hoztuk! kiáltotta valaki a hátsó sorbol. Nevetés.
Előbb talán mutatkozzon be, aztán taníthat! mondta egy másik diák fanyar mosollyal.
Rendben. Kis Anna vagyok válaszolta nyugodtan. És én…
Anna Rettegős! vágott közbe egy lány hangosan.
Olyan illata van, mint a nagymamám fiókjából, és a szemüvege meg olyan, mint a mesékben! A nevetés csak fokozódott.
Valaki elkezdte játszani a telefonján a szamár ordítást. Az egész osztály felröhögött. Miközben a tanárnő a táblánál magyarázott, egy diák papírsiklót hajított a hátába.
A tanárnő megfordult.
Talán sírva fog elszaladni, mint az előző? suttogta egy diák, de úgy, hogy biztosan hallja.
Valaki hangosan ásított, majd színpadiasan leejtette a könyvét. A többiek is bekapcsolódtak könyvek hullottak, székek nyikorogtak, és már valaki nyíltan TikTokozott a tabletjén.
És akkor Kis Anna váratlanul leült az asztal szélére, és halkan, mintha csak egy hétköznapi dolgot mondana, így szólt… Az egész osztály elnémult.
Tudjátok, én nem mindig voltam tanárnő. Pont egy éve egy tinédzser rákosztályon dolgoztam. Ott is olyanok voltak, mint ti. Némelyikük csak arra vágyott, hogy megérhesse az érettségit. Minden számított nekik: a könyvek, a versek, akár csak egy beszélgetés.
Egy fiú, 17 éves. Szarkómája volt. Együtt olvastuk a “Toldi”-t, mert ő már nem tudott beszélni.
Az osztály hangulata lassan megváltozott.
A könyvet még akkor is fogta, amikor az ujjai már nem engedelmeskedtek. Azt mondta nekem: “Kár, hogy előtte nem szerettem az irodalmat. Most mindent odaadnék, ha csak… egy sima órán ülhetnék. Infúzió nélkül.”
Az osztályban egyre csendebb lett.
Egy másik lány a szomszéd ágyról folytatta a tanárnő arra vágyott, hogy iskolába járhasson. Csak ülhetne egy igazi osztályteremben. Ti, srácok… ti mind az ő álmukban éltek, de úgy viselkedtek, mintha az élet tartozna nektek valamivel.
Nem fogok könyörögni nektek, és nem is sajnáltatni magam. Tudom, mi az értéke ennek. Ha ti is meg akarjátok érteni… folytassátok csak.
Felállt, elrendezte a füzeteket az asztalon, megigazította a szemüvegét, és kinyitotta a naplót. Az óra hátralevő részében senki nem szólt egy szót sem.
Attól a naptól kezdve senki nem nevezte máshogy, és soha többé nem csúfolódtak rajta.