A nap nyugodtan ereszkedett a mezőket szelő országútra, míg a nyár végi csendet csak a tücskök zenéje töltötte meg. A szürke kis autóban egy család utazott vissza a városba, miután egész nap a vidéken töltötték az időt.
A hátsó ülésen egy fakó szőrű, mézes szemű keverék kutya bámult ki az ablakon. Töpre volt a neve, és nyolc éve volt már a család része. A gyerekekkel nőtt fel, elkísérte őket iskolába, viharos éjszakákon az ágyuk mellett aludt.
De aznap valami más volt. Az autó egy poros útszélen állt meg, távol minden háztól. Az apa, Kovács Gábor, kinyitotta a hátsó ajtót, és intett neki, hogy szálljon ki.
— Gyere, Töpre, sétáljunk egy kicsit!
A kutya engedelmesen leugrott, farkát csóválva, azt hitte, csak játszanak vagy pihennek. Szagolgatta a levegőt, néhány lépést tett, amikor hirtelen hallotta a motor újraindulását.
Megfordult, éppen időben, hogy lássa, ahogy az autó távolodik.
Először futott utána, a füleit hátravetve, a szíve hevesen verve. Nem értette, miért nem állnak meg. Azt hitte, ez is valami játék. De a távolság egyre csak nőtt… míg a kerekek felkavart pora el nem takarta előle az utat. Megállt, lihegve, mereven nézett az irányba, ahová az autó eltűnt.
Órákig ott ült az út szélén. Minden elhaladó kocsira felkelt reménykedve, de soha nem az övék volt. Az ég besötétedett, és az éjszakai hideg behatolt a csontjaiba.
Másnap egy Németh Eszter nevű nő haladt arra, amikor meglátta. Lassan leállt, és kiszállt.
— Szia, szépem… elvesztél? — suttogta.
Töpre habozott. Nem szerette az idegeneket, de az éhség és a fáradtság odavezetette. Eszter egy darab kenyeret és egy palack vizet nyújtott felé. A kutya lassan evett, közben a szemével kereste a nő tekintetét, mintha a szándékait olvasná.
— Gyere, menjünk velem — mondta végül, és kinyitotta a kocsiajtót.
Meglepődve látta, hogy Töpre habozás nélkül beugrik. Talán valahol érezte, hogy senki sem fog visszajönni érte.
Otthon Eszter letörölte egy törülközővel, meleg ételt adott neki, és egy takarót tett a kályha mellé. Az éjszaka mély volt, de néha a kutyán átfutott a lábán egy álmos rángás, mintha még mindig az
