A státusz nélküli feleség
Lilla a hallban lévő tükörhöz lépett, megigazította haját, és újra kritikus szemmel végignézte magát. Az új ruha – sötétkék, elegáns, de letisztult – tökéletesen állt rajta. A kis sarkú cipők, a hozzá passzoló táska. Minden úgy volt, ahogy illik a férje kollégái elé való megjelenéshez.
– Gergő, kész vagyok! – kiáltotta az iroda irányába.
– Mindjárt jövök! – válaszolt a férje, de a telefonbeszélgetés hangjából egyértelmű volt, hogy még nem fejezte be.
Lilla sóhajtott. Megint kések lesznek. Pedig annyira szeretett volna jó benyomást kelteni azokon az embereken, akikkel Gergő az új cégben dolgozott. Három hónapja kapta meg az igazgatóhelyettesi pozíciót, de a céges összejöveteleken még mindig bizonytalannak érezte magát.
– Lillám, figyelj – Gergő végre megjelent a hallban, menet közben gombolta be a zakóját. – Ott lesz Szabó Zoltán és a felesége, emlékszel, meséltem róla? Nagyon befolyásos ember, tőle sok múlik. Próbálj meg a feleségével közös hangot találni.
– Persze, megpróbálom – bólintott Lilla. – És mit csinál? Mivel foglalkozik?
– Hát nem tudom pontosan. Háziasszony, talán. Vagy valami közösségi tevékenység. Jótékonysággal foglalkozik, ilyesmi. Majd beszélgetsz vele, kiderül.
Gergő sietve beszélt, nyilván máson járt az esze. Lilla megértette, hogy részleteket nem kap, és hallgatott.
Az éttermet csendes fény és halk zene fogadta. A nagy asztalnál már ült néhány pár. Gergő azonnal a férfiakhoz csatlakozott, Lillát pedig magára hagyta a feleségek között.
– Ön bizonyára Lilla? – szólított meg egy ötvenes, elegáns ruhába öltözött hölgy. – Szabó Zsuzsa vagyok, Szabó Zoltán felesége. Gergő mesélt Önről.
– Örülök, hogy megismerhetem! – Lilla kezet nyújtott. – És pontosan mit mesélt rólam?
– Hát úgy általában. Hogy milyen csodálatos felesége van, aki mindben támogatja – mosolygott Szabó Zsuzsa, de tekintetében valami vizsgálódó bujkált.
Lilla leült mellé, enyhe feszültséget érezve. A többi nő az asztalnál hasonló korú volt, mint Szabó Zsuzsa, mind drága és ízléses ruhákba öltözött.
– És Ön mivel foglalkozik, Lilla? – kérdezte egy vékony, barna hajú nő, aki Annak mutatkozott be.
– Fordítóként dolgozom – válaszolt Lilla. – Szabadúszóként, főleg műszaki dokumentumokat fordítok.
– Ó, milyen érdekes! – kiáltott fel Szabó Zsuzsa, de hangja nem árult el lelkesedést. – És milyen nyelveken?
– Angolul és németül.
– Értem. És vannak gyerekeik?
– Még nincs – Lilla elpirult. Ez a kérdés mindig kellemetlenül érintette.
– Nem baj, még minden előttük áll! – mondta megértően egy harmadik nő, egy kissé telt alkatú szőke. – Én hármat neveltem fel, mind felnőttek már. A legidősebb Amerikában él, vállalkozó.
A beszélgetés a szokásos mederbe terelődött. A nők a gyerekeikről, unokáikról, drága nyaralásaikról és vásárlásaikról beszélgettek. Lilla hallgatózott, néha beleszólva, és egyre inkább idegennek érezte magát a társaságban.
– És Ön, Lilla, melyik cégnek fordít? – kérdezte hirtelen Anna.
– Különböző megrendelőkkel dolgozom. Magamnak, úgymond.
– Ó, szabadúszó – bólintott Anna. – Az bizonyára kényelmes, otthonról dolgozni. De a bevétel ingadozó lehet, ugye?
– Megfelelő a bevételem – válaszolta Lilla kissé élesebben, mint szerette volna.
– Persze, természetesen – Szabó Zsuzsa mosolygott, de a mosolya üres volt. – Mi a lányokkal alapítottunk egy jótékonysági alapítványt. Segítünk árvaházaknak, ünnepségeket szervezünk. Nagyon megéri! Nem szeretne csatlakozni hozzánk?
– Elgondolkodom rajta – óvatosan válaszolta Lilla.
– Csak időt kell rá szánni, érti? Rendszeresen járni az eseményekre, emberekkel találkozni. Nálunk a lányok szabadok, a férjek jól keresnek, így megtehetjük, hogy közösségi tevékenységgel foglalkozzunk.
Lilla bólintott, tökéletesen értve az utalást. Nem tartozik a körükbe. Nincs ideje jótékonyságra, mert dolgoznia kell. És ez azt jelenti, hogy nem egy igazi, sikeres férj felesége.
– Lillám, hogy vagy? – Gergő odahajolt hozzá, kezét a vállára téve. – Ismerkedtek a hölgyekkel?
– Igen, minden remek – erőltette a mosolyt.
– Nagy Gergő, milyen kedves felesége van! – mondta Szabó Zsuzsa. – Éppen a mi alapítványunkba szeretnénk csábítani.
– Ó, ez remek ötlet! – örült Gergő. – Lilla, ez fantasztikus lehetőség! Pont arról beszélgettél, hogy szeretnél valami hasznosat csinálni.
Lilla meglepődve nézett a férjére. Mikor mondott ilyet? Épp ellenkezőleg, arról panaszkodott, hogy több munkája van, és nincs ideje semmire.
– Azt mondtam, hogy elgondolkodom rajta – ismételte óvatosan.
– Persze, gondolkozzon el rajta, nem kell elsietni – bólintott Szabó Zsuzsa. – Csak vannak havi hozzájárulások. Kis összegek,
