– Hát tényleg ostoba vagy, mint a föld! Ki kíváncsa rád meg a gyerekedre? Hogyan gondolod, hogy felneveled? Nem segítek neked, tudod jól! Felneveltelek, most meg még ezt a terhet is hozod! Takarodj a holmiddal, ne lássalak többet!
Zsóka lehajtott fejjel hallgatta a kiabálást. Utolsó reménye, hogy nagynénje legalább addig beengedi, amíg munkát talál, összeomlott.
– Anyu élnék még…
Apját sosem ismerte, anyját pedig tizenöt éve ittatta el egy részeg sofőr a zebrán. Gyámügy már a gyermekotthonra készült helyezni, amikor váratlanul felbukkant egy távoli rokon, anyja harmadunokatestvére. Erzsébet néni magához vette, saját házával és állásával könnyen megoldotta az örökbefogadást.
A város szélén élt, ahol a délvidéki nyarak izzóak, a telek pedig esősek voltak. A lány mindig jól étkezett, tiszta ruhát viselt, megtanulta a munka értékét. A ház udvarán és az állatoknál mindig akadt feladat. Hiányzott anyai szeretet, de kit érdekelt?
Zsóka kitűnő tanuló volt. Elvégezte a gimnáziumot, felvették a szegedi tanítóképző főiskolára. Szálló szép diákévek után visszatért a megszokott városkájába, de most nem örült.
Erzsébet néni végre csöndbe maradt:
– Takarodj, ne lássalak többet!
– Néni, de ha…
– Elmondtam!
A lány csendben fogta a bőröndjét. Vajon gondolta volna, hogy így tér vissza? Megalázva, terhesen. Már a negyedik hónapja, de úgy döntött, bevallja.
Szüksége volt hajlékra. Zsóka bandukolt a perzselő délvidéki nyárban. A kertekben érett almák, körtefák, barackok aranylógtak. A szőlőfürtök nehézkesen lógtak a lugasokról, a kékes-lila szilvák pedig az ágak alatt bújkáltak. A házakból lekvár, sült hús és frissen sült lángos illata csábított. Zsóka bekopogott egy kapunál:
– Asszonyom, kaphatnék vizet?
Piroska, egy ötvenéves erős asszony, felnézett:
– Jöjj csak, kislány.
Egy korsóból merített. Zsóka szomjasan ivott.
– Leülhetek kicsit? Nagyon meleg van.
– Ülj csak. Honnan jössz?
– Most végeztem a főiskolán, tanítónő szeretnék lenni. Nincs hol laknom. Tudna szobát?
Piroska figyelmesen nézett rá:
– Lakj nálam. Olcsón adom, de időben fizess.
A szoba kicsi, de otthonos volt. Gyorsan megegyeztek. Zsóka az oktatási hivatalba sietett.
Elrepültek a napok. Munka, otthon, munka. Piroska jó barátnővé vált. Esténként gyakran teáztak a lugasban.
A terhesség könnyen telt. Zsóka elmesélte történetét.
Másodévesen beleszeretett Attilába, egy jómódú család egyetemi oktatóinak fiába. Szülei nem engedték fővárosba, pályáját előre kitalálták. Okos, kedves fiú, de Zsóka váratlanul teherbe esett. Attila szülei abortuszt követeltek. Attila pénzt hagyott, majd távozott.
Piroska megvigasztalta:
– Nem vagy az első. Jól tetted, hogy megtartottad.
Február végén megszületett Erzsi, egészséges kisfiú.
A kórházban Zsóka találkozott Gábor századossal, aki elvesztette kislánya anyját. A gyermeket Zsóka etette.
Kis Márta sápadt volt, de Zsóka örökbe fogadta.
A kijövetel napján egy gömbökkel díszített autó várt. Gábor átadta a kék és rózsaszín csomagot. Piroska mellett ülve Zsóka útra kelt.
Ki gondolta volna? Az élet néha olyan meglepetéseket tartogat, amire eszünkbe sem jut…
