A boldogság receptje…
Egész lépcsőház figyelte, ahogy a második emeletre új lakók költöznek. Ez egy gyári művezető családja volt, természetesen a városi gyár, ami mindenki számára fontos volt ebben a pici magyar városkában.
De hát ezek meg miért pont ebbe a régi bérházba költöztek? kérdezgette barátnőit Katalin néni, aki már régóta nyugdíjas volt, Náluk ilyen kapcsolatokkal, biztosan lehetne egy szép új panellakásuk is, nem?
Ugyan már, anyu, ne magadból indulj ki! A régi téglaépület sokkal jobb, tágas szobák, hatalmas előszoba, magas plafon! Az erkély is akkora, mint egy fél szoba világosította fel édesanyját Liliána, a harmincas éveiben járó, mindig kicsit túl sminkelt lány, akit a szomszédok csak Lilinek hívtak. Ráadásul rögtön szereltek nekik vonalas telefont is, ami azért nem mindenkinek van a házban három telefon kilenc lakásra!
Neked mindig csak a telefon kell mordult rá Katalin néni, már minden szomszéd tőled szenved! Eszedbe ne jusson ezekhez is átugrani! Komoly emberek, tele elfoglaltsággal
Á, hagyd már, nem olyan komolyak! Fiatalok, egy lányuk van, az is csak kilenc éves, a neve is igazi magyar: Panka! próbált magyarázkodni Lili, kicsit duzzogva. Sőt, szinte egyidősek velem, vagy max. öt évvel idősebbek.
Az új szomszédok tényleg kedvesek és udvariasak voltak. Lídia könyvtárosként dolgozott a helyi iskolában, Imre pedig már tíz éve dolgozott a gyárban.
Erről mind Lili számolt be esténként, amikor az udvaron üldögélt a szomszéd nénikkel.
Na, honnan tudsz te már mindent? hüledezett néha a többi asszony, Ez a lány igazi ügyész!
Á, én csak náluk szoktam telefonálni. Ők bezzeg mindig beengednek, ellentétben bizonyos emberekkel célzott rá, hogy más lakók néha nem nyitottak neki ajtót, pontosan tudva, hogy Lili minimum fél órát cseveg a barátnőivel minden érdemi cél nélkül.
Így esett, hogy Lili sűrűn megfordult náluk, hívta innen a kolléganőket, barátnőket, elüldögélt a telefon mellett, időnként új ruhában, máskor otthoni köntösben, világosan kimutatva barátsági szándékait.
Egy alkalommal látta is, hogy Imre látványosan becsukta a tévészoba ajtaját, amint Lili belépett telefonálni. Ez aztán folyton megismétlődött. Lilinek Lídia mindig csak bólintott, köszönetet mormogott, és kérte, hogy csukja be maga után az ajtót.
Nem tudom utánad becsukni, lisztes a kezem, mutatta Lídia, meg egyébként is magától kattan, francia zár
Tyű, már megint mit sütsz? Megint túrós bukta? Nálatok állandóan illatozik valami Én bezzeg semmit nem tudok sütni mondta Lili.
Igen, reggelre lesznek túrós batyuk, reggel nincs rá idő, most készítem elő mosolygott Lídia, visszafordult a tésztához.
Lili elégedetlenül húzta el a száját, mert érezte, hogy nem igazán örülnek neki.
Figyelj csak, Lídia, tudom, hogy nehezen mondasz nemet, jegyezte meg Imre egy este, de mindig Lilinek foglalt a telefonunk, a haverjaim sem tudnak elérni Ez így nem mehet!
Én is észrevettem, hogy Lili már túl otthonosan járkál át hozzánk, és fél órákat társalog, mint ha otthon lenne sóhajtott Lídia.
Este aztán Lili kipingáltan, elegánsban ismét leült a telefon mellé csevegni.
Hamarosan befejezed, Lili? Hívást várunk, szólt be neki tíz perc után Lídia.
Lili bólintott, letette a kagylót, aztán diadalmasan előkapott a zsebéből egy csokit.
Ma édességgel jöttem! Mit szólnátok egy teához, ismerkedés alkalmából?
A konyhába vonult, letette a csokit.
Ne haragudj, ezt inkább visszavinnéd? Panka meglátja, és rögvest elcsábul, de neki sajnos nem szabad édesség, allergiás rá. Úgyhogy ma sem lesz nagy teázás. Bocsánat, nem ellened, csoki nálunk tabu.
Tessék? Miféle tabu? pirult el Lili, pedig csak hálás akartam lenni!
Igazán nem szükséges, és a gyakori telefonálások sem. Csak akkor gyere át, ha orvost vagy tűzoltót kell hívni, vagy tényleg vészhelyzet van. Ezt komolyan mondom. Férjemet is munkahelyről keresik esténként, Pankát pedig zavarja a beszéd éppen tanulási idő van. Nincs harag, ugye? préselte ki magából Lídia.
Lili visszacsúsztatta a csokit, szó nélkül elsomfordált. Fel sem fogta, miért bánnak vele így, anyjának pedig ezzel magyarázta:
Szerintem Lídia csak féltékeny rám, mert fiatalabb és csinosabb vagyok Egyszerűen csak barátkozni akartam velük, de még teára sem hívtak, pedig vittem csokit is.
Buta vagy, makacs is legyintett Katalin néni, talán jól is van ez így. Más családjába ne tolakodjál, főleg nem ilyen ürügyekkel. Nekik nem kellenek a hosszas csevegéseid! Észrevették, hát finoman kitessékeltek. Ne sértődj meg, inkább keresd meg a te párodat, alakíts családot, aztán majd hozzád jönnek át mások csevegni.
Utolsó kísérletként Lili blokkal a kezében állított be, hogy elkérje Lídia túrós batyu receptjét.
Kérlek, diktáld le a recepted, itt az ideje, hogy én is megtanuljak valamit kérte.
Miért, anyukádtól nem kérted? A mi generációnk mindent tud! lepődött meg Lídia. Ráadásul én csak érzésből dolgozom, nincs pontos recept, a kezem már emlékszik. Sietek is, mennem kell hát kérdezd anyától!
Lili ismét elvörösödött, hazasomfordált. Persze tudta ő, hogy anyja konyhaszekrényének mélyén ott lapul a zsíros, gyűrött receptes füzet, legapróbb betűkkel teleírva. Tele salátákkal, gombócokkal, levesekkel, akár még halászlé-variációval is és buktáknak meg külön kis szentélye van.
Sütni viszont Lilinek nem fűlt hozzá a foga, anyja pedig már régóta nem sütött, fogyókúrázott, vérnyomás miatt.
Mégis, Lili elővette a füzetet, unottan átlapozta és megtalálta pontosan azt a batyureceptet. Anyja csak kapkodta a fejét.
Te most komolyan sütni akarsz valamit? döbbent rá Katalin néni.
Na, miért lep meg ennyire? csukta le Lili a füzetet, kihajtva a megfelelő oldalt.
Ne mondd, hogy a Sanyival újra összejött valami? Azt hittem, ti már végleg lezártátok, mint mindig eddig
Nem zártuk le semmit! húzta fel az orrát Lili, ha nagyon akarom, úgyis újra körülöttem fog legyeskedni.
Akkor akard is! Elkelne már nálad ez a férj-dolog. Mit néztél ki a receptesben, segítsek?
Nem kell, csak mentálisan készülök rá felelte a lány.
Néhány nap múlva, mikor Katalin néni hazatért a sétából, orrát hirtelen meleg sütillat ütötte meg.
Hát ilyen sincs! Sült tészta illata a lakásban? csapta össze a kezét. Te jó ég, tényleg szerelmes vagy, máshogy ezt nem csinálnád!
Anyu, ne kiabálj már le a lépcsőházat, inkább gyere, kóstold meg! vigyorgott Lili. És nem is bukta, hanem túrós batyu. Igazi magyar.
Az asztalon már várt a pöttyös teáskanna, két bögre és egy tál, amin aranyló, napraforgó-színű sütemények illatoztak.
Látod, nem felejtettél el mindent bólogatott anyja, úgy is örülök neked. Különösen, hogy ennyi év után újra megsütötted!
Anyu, most mondd meg igazán! Olyan lett, vagy csak vigasztalsz?
Kóstold meg magad, most már nő vagy! mondta Katalin néni. Lili eszébe jutott az apja, aki régen ugyanezt mondta: “Ez már ehető!” Ez volt a legnagyobb dicséret.
Jövő héten meghívom Sanyit teára és batyura. Mit gondolsz, szeretni fogja?
De mennyire! Apádat is ezekkel fogtam meg, rajongott a túrós batyuért és értem is! nevetett Katalin néni. Csak süss, hívd át, én akkor majd elmegyek a szomszédba sorozatot nézni. Végre valami hasznos!
Sanyi aztán sűrűn járt Lilihez. Kevesebbet veszekedtek, anyja is megszokta a fiút, hallgatta a nevetésüket a konyhából, ahol néha Sanyi is segített.
Amikor Lili bejelentette, hogy Sanyival beadta a házassági papírokat az okmányirodába, Katalin néni bizony el is érzékenyült: végre!
Lili legalább öt kilót leadott, hogy elférjen majd az esküvői ruhába. Sanyi csak panaszkodott:
Most akkor sose lesz már túrós batyu? Lili, legalább az esküvőre süss majd pitét is!
Az otthoni lakodalomra hárman sütöttek: Lili, Katalin néni és a testvére, Ilona néni. Két napig főztek-sütöttek, pedig csak húsz meghívott volt, főleg rokonság.
Az ifjú pár külön szoba került a közös háromszobás lakásban. Egy év sem telt el, minden lakásban lett telefon. Lili, immár boldog asszonyként, már nem ült a telefonon fél órákat gyorsan lerendezte a dolgot.
Ritus, mennem kell, éppen kel meg a tészta, Sanyi mindjárt hazajön! Puszi!
Már a konyhába sietett, ahol melegen, puha párnaként nőtt a tészta a tálban. Lili pocakosan készült szülési szabadságra, de fiatal feleségként sem tudott leállni: sütött-főzött, hogy kedvében járjon a férjének. Meg hát magának sem illett megtagadni a túrós batyut házi túróval, igazi magyaros finomság! Ráadásul Sanyi teljesen odavolt érte, el sem cserélte volna semmi más édességért. Boldogság? Igen, ezt hívják annak!
