Az öregasszony, Ilona, a napfényes ablakpárkányon öntözte a szobai növényeket, mikor hirtelen beugrott a lányának, Kincsőnek, harmincöt éves árnyékának a szobája.
Anyu, egyedül vagy?
És mi lenne, ha még egy szót is cserélnénk, megkérdeznéd anyát, hogy érzi magát?
Ó, szia, édesanyám, hogy vagy? Olyan szomorú vagyok, a férjem se?
Én úgy vagyok, ahogy a személyi igazolványom mondja tudod, nekem a papír a törvény. A férj megkell, hogy beállítsa a hangot? Nem jön, elindult Istenbe hitet keresni.
Hova ment?
Gondold csak meg, hol jár a férj szombaton?
Ah a zsinagógába
Remélem, a zsinagógában, nem egy nővel a Istenről beszélget felnevetett de mi szél hozott idáig, hogy itt már nem csak Istennek köszönhetően vagy?
Anyu, már nem bírom, elválnék Jánostól!
De János, őszintén szólva, nem a legrosszabb férj a világon! Gondolod, hogy sorba áll majd mindenki mögötted? Na persze, most szétrepülnek a szívek!
Miért is vagy ilyen elragadtatva? Azt hiszed, szeret?
Van az a savas íz a levesben, ha nem szeret? Tudom, milyen lány vagy, de ha egy ilyen feleségetől és egy aranyanyódtól veszed el a lelket, az egész házat a csúcsra viszi!
Anyuka, mint mondják: Alma a fáról gúnyosan elmosolyodott.
S még azt is: A családban nincs hiába a rokon megmutatta a nyelvét, szemöldökét felhúzva és már nem akarta szétcsíptetni a szívét, beszélj már!
Anya, nézzünk csak: ma születésnapra megyünk, ötven ezer forintot szeretnék adni, ő azt mondja: Hűha!
Miért nem igaz? Miért ragyogtatod a szemeket, hogy gazdagok vagyunk? Vedd hat kristályos poharat, és menj!
Ez a bölcsesség! Kinek kell most a te poharaid? Mindegyik már rég a kocsi alá van pakolva!
Nem vagyok bíró, ha tudni akarsz, csak kulturális dolgozó vagyok! Már évekkel ezelőtt kezdtem jegyeket eladni a cirkuszba, és nagyon jól mennek! Ha nem kell nekik a poharak, másoknak osztom, így sokat keresek!
Kincső dühösen nézett anyjára. Belépett egy negyvenéves férfi.
Miért nyíltak a kapuk? Jó napot, anyuka!
Jaj, ki jött! János, örülök, hogy jössz enni! Van egy csodás halam, ujjaidra ragad, csak neked készítettem, ha nem jönnél, a férjemet küldeném, hogy hozza!
És nekem? Kincső sértődően nézett neked még nem is felajánlottad!
Kedvesem, hibáztam, neked is jutni fog, csak annyira felvidultam, hogy megláttam Jánost! Minden szomszédnak mesélem, hogy milyen aranymeny vagyok jobb, mint egy saját fiú! És hallgasd, János, gyere ide: tudni akarod, hogy a te oldaladon állok. A feleséged itt egy őrült fejet varázsolt nekem, de azt mondom, hogy igazad van! Kérsz ebédet a konyhában, vagy hozzam ide?
Köszönöm, anyuka, már reggeliztünk, nem vagyok éhes, de köszönöm a támogatást, mert a feleségemnek semmi sem bizonyítható, csak álljon a saját helyén!
Tudod, János, ő nem is olyan rossz feleség, nekem sokat mesélt rólad, mennyire jó vagy, úgy szeretlek, mint a saját fiát.
(Kincső vizet ivott, és közben megfulladt a szavakban.)
János odalépett, átölelte feleségét:
Na? Nem vártam, azt hittem, panaszkodni fogsz
Ha úgy gondoltad, hogy megbeszélni akarja, hát, nem akart beszélni, de most elárulom a titkot: Dóra valami finomat akar készíteni neked, de nem mondom, mi az, úgy beszélgettünk, mint két háziasszony! És a meglepetésről véletlenül azt mondta, hogy még nem döntöttetek, így azt mondtam, hogy igazad van.
A mamámtól származó monológot Kincső szemei tágra nyíltak a csodálkozástól, majd elmosolyodott:
Anyám, köszönöm, mindent feljegyeztem, ha valamit elfelejtek, felhívom. Itt az idő, menjünk!
Nem, amíg nem adod át Jánosnak a halat, nem engedlek ki!
Csak Jánosnak? Elfelejtetted, hogy én is?
Ó, fejjel sejtelmes, de tudod, hogy ő az első, aztán te mondta anyuka, bocsánatkérő vállvonással.
A vevő elégedetten mosolygott. A szülőanyja egy csíkos törülközőbe becsomagolt halat adott neki, egy vízálló táskában helyezve.
Itt, egészségedre, egyen, és már mindent megettem, különben megsértődöm!
Köszönöm, anyuka, igazi barát vagy, szerencsém van a szülőanyámmal! átkarolta feleségét menjünk, Dóra?
Menj, én utánam jövök, búcsúzom anyától.
János kilépett, Kincső halkan anyjának súgta:
Anyu, te nagy színésznő vagy! A Nemzeti Színház is sír érted! De mit tettél a férjemmel, ha nem hagytad egy cserépben?
Tudod, kedvesem, nem akarom, hogy később könnyekben fulladj a szemed, ezért a férjemmel legközelebb halat eszünk. Menj, és ne feledd: hogy otthon rend legyen, mindig egy kis színésznek kell lenni!
