A bátyám azt mondta, hogy anyánk kezet emelt a feleségére, és rögtön éreztem, hogy itt valami nagyon bűzlik, de nem a halászlé a Dunán.
A nyaralásunk közben anyu hívott, teljes idegállapotban, könnyeinek patakja elöntötte a telefonvonalat. Már vártam, mikor mondja, hogy a világ összes baja az ő vállát nyomja, de amíg ő szipogott, én bontottam a vonalat, és inkább ráírtam a bátyámra. Na, ő nem finomkodott: szárazon odavágta, hogy kérdezem csak meg magam tőle, hiszen úgyis tudom, mit tett. Sőt, hozzátette, hogy anyu most aztán megkapta, amit érdemelt. Fejvakarva néztünk össze a férjemmel, majd ránézve a negyvenezres repülőjegyre, fanyar mosollyal úgy döntöttünk, feladjuk a balatoni hekket, és visszazötyögünk Budapestre.
Amikor hazaértünk, anyu még mindig egy idegroham volt, ahogy illik. Adtam neki egy jó deci macskagyökeret, hátha megnyugszik, aztán lassan, mint a Mátyás-templom harangjai, kibuggyant belőle a történet. Kiderült, hogy miközben hazajött a munkahelyéről persze panaszkodva a BKV-ra megállt az ajtóban, mert a menyét, Klárát, tele lila foltokkal látta. Ráadásul Klára még terhes is volt, hát hogy ne ijedjen meg egy magyar anya? Odasietett hozzá, átölelte, próbálta megnyugtatni, de persze pont ekkor lépett be bátyám, Zsolt, aki látta, hogy Klára üvölt, vádaskodik, hogy anyu bántalmazta. No, ezen még a Rákóczi téri kofák is dobtak volna egy hátast!
Anyu csak meredt rájuk, mint aki leszakadt a villamoson, és egy kukkot sem értett, mi történik. Zsolt persze rögtön elhitte a történetet, és ki is penderítette anyánkat a lakásból. Később vitte Klárát a kórházba, de sajnos elveszett a baba. Onnantól Zsolt úgy kerülte anyánkat, mint meggyes pitét a diétázó, és hallani se akart magyarázatot. De én ösztönösen éreztem, hogy valami nincs rendben, és hittem anyu szavainak. Szerencsére az igazság váratlan helyről, Klára barátnőjétől, Katitól pattant ki.
Kiderült, hogy az egész nem volt több mint egy pitvaros családi konspiráció. Klára ügyesen beszervezte a férjét, hogy kirakassa a mamát, ráadásul a baba elvesztése sem volt véletlen, maga gondoskodott róla. Mikor Zsolt végre megtudta, hogy Klára csak fondorlatos trükkjei miatt zavarta el anyánkat, olyan mérges lett, mint egy leárazásról lemaradt nyugdíjas, és egyből kirakta Klárát a lakásból. Anyuhoz pedig úgy ment bocsánatot kérni, mintha legalábbis a Parlamentbe készülne alázattal.
A magyar anya szíve mindig megbocsátó hát anyu is tárt karokkal fogadta vissza bátyámat, még akkor is, ha időnként azért csendben, a vaskos Zsolnay váza takarásában szemrehányóan megrázta a fejét.
