Régi idők története ez már, most, mikor az emlékek megfakulnak, s a múlt tanulságai egyre élesebbek. Míg a barátaim már mind lakást vettek Budapesten vagy Szegeden, és szorgosan újítanak fel, az én feleségem minden megtakarításunkat elherdálta abban a reményben, hogy valahogy megduplázzuk a pénzünket.
Körülöttem szinte mindenkinek kedves, okos felesége van én viszont csak egy ostoba lánnyal kötöttem össze az életemet.
A feleségem, Enikő, büszkén újságolta mindenkinek az esküvő után, hogy hamarosan gond nélkül veszünk saját lakást, hiszen a násznép is adott pénzt, és a rokonság is támogat majd. Valójában azonban a szülei azzal fogadtak, hogy mivel ő volt az, aki kitalálta, hogy egy kétkezi ingatlanügynökhöz menjen feleségül huszonévesen, diploma nélkül, hát oldjuk meg mi magunk a lakásgondot. Szinte kinevettek minket, s végül hozzám kellett költöznie, az én szüleim házába.
A régi házban már így is szűkösek voltak a körülmények: az öcsém ott élt állapotos barátnőjével, mindenki egymás hegyén-hátán. Anyámék fél szavakkal éreztették, ideje lenne külön költöznünk, legalább egy albérletbe. De én makacsul tartottam magam ahhoz, hogy inkább spórolok, hitelt veszek majd fel, s egyszer saját házunk lesz. Enikő is tudott minderről, látszólag egyetértett aztán minden félretett forintunkból részvényeket vásárolt.
Minek? Hogy majd meggazdagodunk.
Édesanyám sírva fakadt, amikor megtudta, mibe fektettük a megtakarításainkat. Engem is mély fájdalom hasított át, hiszen ezeknek a részvényeknek az értéke csökkenni kezdett, ráadásul nem könnyű őket eladni. Így vagy veszítünk valamennyit, vagy kockáztatnunk kell, s remélni, hogy egyszer valamikor majd felmegy az árfolyamuk. Addig is, míg minden barátom családot alapít, lakást vesz, addig nekünk csak papírok, üres ígéretek és részvényeink vannak!
Enikő keservesen sírt, elismerte, hogy becsapták, és még azoknak is fizetett, akik megtanították, mibe érdemes befektetni. Bennem pedig egyre gyakrabban merült fel a válás gondolata. Ha az ember szíve nem elég erős ahhoz, hogy együtt nevetve lendüljön túl a bajokon, s csak a keservesen összegyűjtött pénzt siratja, akkor lehet, hogy nincs is igazi szeretet.
Ha visszagondolok, már az elején sem ment jól a házasságunk, de most csak újra és újra beigazolódni látom, hogy hosszú, sötét időszak várt rám, mert buta lányt vettem feleségül. Az idő elszállt, s minden elherdált forinttal egyre távolabb kerültünk attól, amiről álmodtunk.
