Hát, őszintén szólva, egy kicsit neheztelek az anyámra. A helyzet az, hogy amikor apu talált magának egy másikat, anyu büszkén elviharzott. Egyáltalán nem küzdött a mi érdekeinkért. Pedig szerintem, ha ő csalta meg a másikat, akkor anyának ki kellett volna harcolnia a lakást, a pénzt. Ehelyett egy panel szállón tengődtünk, elég nyomorúságos körülmények között. Előfordult, hogy krumplit kellett kuncsorogni a szomszédoktól, mert egyszerűen nem volt mit enni.
Anyu egyébként is túl puha jellem volt egész életében. Mindig mindenkinek engedett, soha nem védte a saját érdekeit. Ezt sosem értettem. Tizenkét éves voltam, amikor meghalt a nagymama, és a nagynéni begyűjtötte a házát, anyu meg meg se szólalt, pedig nekünk sehol sem volt egy fedél a fejünk felett.
Így hát tizenöt évesen szívesen léptem le otthonról, és elmentem egy másik városba szakközépbe. Aztán egyetemre kerültem, és már a második évben egy csoporttársammal nyitottunk egy számítógép-javító szervízt. Szerencsénk volt, mert mi voltunk az elsők. Azóta eltelt tíz év, van két műhelyünk és három üzletünk. Bár a feleségemmel albérletben laktunk, először anyunak vettem egy lakást. Az én drága Piroskám nagyon megsértődött.
– Hogy tehetted ezt? Anyádnak egy egész élete volt, hogy összekaparjon egy garzonra.
– Ő nem ilyen, még egy cipőre sem bírt összespórolni.
– Hát ez a mi gondunk?
– Lehet, hogy nem, de ő az anyám.
Illusztrációs kép. A kép nem a leírt helyzet dokumentációja.
Idővel azért vettem egy kis házikót is. Született két gyerekünk. Kezdett rendbe jönni az élet. De anyut azért mindig támogattam. Még egy kártyát is csináltattam neki, amire havonta utalgattam ötvenezer forintot.
Aztán egyszer feltűnt, hogy a pénz nagyon gyorsan elfogy a kártyáról. Elmentem hát anyuhoz, és láttam, hogy egy falat ennivaló sincs nála.
– Hova lett a pénz? Mire költötted?
– Tudod, milyen árak vannak most. Meg a gyógyszerek, a rezsik.
Ha tetszett ez a kis történet, találsz még megható és életszagú meséket a linken: https://t.me/+Wi4_EbzXw7Q5M2Zi
Nem hittem neki. Elhatároztam, hogy követem a nyomát. Amikor legközelebb utaltam, anyu rögtön felvette az egészet. Odamentem hozzá, hogy megnézzem, mit vett. De a hűtő megint kongott az ürességtől.
– Anya, mit vettél?
– Fiam, érted, itt van ez a helyzet. Az unokaöcsédnek gondjai vannak, a hugom folyton panaszkodik, segítséget kér, és nem tudok nemet mondani.
– Anya, kihasználnak téged! Peti maga mesélte, hogy házat épít. Nem akarok lenni a szponzora, amíg neked nincs mit enned.
Dühösen hazamentem, és elmeséltem mindent a feleségemnek. Ő akkor tanácsot adott.
– Eleget tettél anyádért. Több fillért ne adj neki. Ha kell valami – vegyél élelmet, hozd el neki, vagy a szükséges gyógyszert.
Másnap elvettem anyu kártyáját. megsértődött, azt mondta, nekem sok a pénzem, és nem szabad elutasítani a családot. De ezzel nem értek egyet.
Szerintetek jól döntöttem, vagy nem?
Több hasonló életre szóló sztori itt: https://t.me/+xOpeSMR55r5hZTIyAztán anyu mégiscsak talált egy nyugdíjas nénit, aki adott neki egy kis krumplit, és én rájöttem, hogy a szív néha butább, mint a fej.
