Amikor Gábor átadta Rékának a kulcsot a saját lakásához, Réka azonnal rájött: végre beléphet a saját menedékébe. Semmilyen Oscarvárakozású Leonardo DiCaprio nem érezte úgy, mint Réka, amikor a saját Gábort várta és még egy kis bérházat is kapott mellé.
A 35es, kissé kimerült nő egyre gyakrabban dobta tekintetét az utcán barangoló macskákra, aztán a Minden a kézimunka kedvelőinek kirakatára.
Aztán megjelent ő egy magányos férfi, aki ifjúkorát karriernek, egészséges étkezésnek, edzőteremnek és mindenféle önkeresésnek szentelte, s közben még gyermek nélküli maradt. Réka már húsz éves korától álmodott erről a kulcsról, és valahol a felhők között végre eljött a nap, amikor nem csupán viccelődött.
Ez az év utolsó üzleti útja, és most már teljesen a tiéd vagyok mondta Gábor, miközben a ragyogó kulcsot nyújtotta át. Ne aggódj a szekrényed miatt, általában csak alvásra jövök haza tette hozzá, majd egy hétvégére elrepült egy másik időzónába.
Réka gyorsan bevette a fogkefét, a krémet, és elrohant, hogy megnézze, mi is az a szekrény. Már a bejáratnál gondok adódtak: Gábor előre figyelmeztette, hogy a zár néha beragadhat, de Réka sosem gondolta volna, hogy ennyire makacs lesz.
Negyven percig küzdött a bejárattal: tolta, húzta, a kulcsot a végéig bedugta, csak egy apró részletet engedett be, de a kapu makacsul nem akart kinyílni az újnak. Réka egy kicsit szorongós, az iskolában tanult trükkökre emlékezve próbált hangosabban kiabálni, mire a szomszéd ajtaja kinyílt.
Miért törsz be egy idegen lakásba? kérdezte egy aggodalmaskodó női hang.
Nem török, nálam van a kulcs válaszolta Réka, izzadt homlokát törölve.
És ki vagy te? Nem láttalak már korábban folytatta a szomszéd, mintha nem érintkezne a saját dolgával.
Én vagyok az ő barátnője! kiáltotta Réka, miközben a falakon át nézett, de csak egy résen keresztül érkezett a válasz.
Tényleg? kuncogott a nő.
Csak egy kis probléma van? kérdezte Réka.
Nem, semmi válaszolta a szomszéd. Csak azt tudja, hogy ő soha nem hozott senkit ide (most már Réka még jobban szereti Gábort), de ez a helyzet már most olyan
Milyen? kérdezte Réka tanácstalanul.
Ez nem az én dolgom. Bocsánat zárta be a szomszéd az ajtót.
Mivel már nem maradt más útja, Réka a kulcsot a zárba dugta, minden erejével, mint egy kiskutya, aki a szabadba vágyik. Végül a zár úgy nyílt, mintha csak egy szellő múlt volna át.
Gábor belső világa szinte szó szerint előcsillant Rékának, és lelkét fagyott szikra érte. Persze, egy egyedülálló fiatal férfi gyakran aszkétikus, de ez most már igazi otthoni meleg lett.
Szegény lelked már rég elfelejtette, mi a kényelem mondta Réka, miközben a szerény lakást nézte, amit most magáénak kell majd tekintenie.
Ugyanakkor örült is: a szomszéd nem hazudott, a női kéz soha nem nyúlt ehhez a falhoz, ehhez a padlóhoz, ehhez a konyhához, ezekhez a szürke ablakokhoz. Réka itt volt az első.
Nem bírta kibírni, beugrott a legközelebbi szupermarketbe, hogy szépen díszítsen: szép függöny, fürdőszobai szőnyeg, konyhai törölköző, szappan, illatosító, kézműves krémek, praktikus kozmetikai tárolók.
Az apró részletek hozzáadása egy másik ember lakásához nem jelent illetéktelenséget nyugtatta meg magát Réka, miközben a második kosarat a első mellé csattogtatta.
A zár már nem állt útba. Valójában már csak egy kapuőr volt, aki elfelejtette felvenni a sisakját a meccs előtt. Réka, megtörve, konyhakésekkel próbálta kicsit kirángatni a régimódi zárat, majd reggel újra a boltba sietett, hogy újat vegyen. A késeket is cserélni kellett, sőt villákat, evőeszközöket, asztalterítőt, vágódeszkákat, forró edény alátéteket, sőt még függönyöket is.
Vasárnap délben Gábor felhívta, hogy még két napig tartózkodni kell az üzleti úton.
Örülök, ha egy kis meleggel és otthonossággal töltöd meg a lakásomat mosolygott a telefonban, amikor Réka megjegyezte, hogy már néhány változtatást eszközölt a berendezésben.
Egyébként a kényelem már a teherautókon is beérkezett, és a részletes terv szerint elrendezte mindent. Évekkel felhalmozódott ez a vágy a magányos nőben, most pedig, hogy keze csupán a levegőben lóg, már nem tudta megállni.
Az egyetlen maradandó dolog a régi lakásban egy pók a szellőző környékén volt. Réka ki akarta űzni, de amikor meglátta a nyolc szemét, mely a hirtelen változásokra reagálva féltékeny, úgy döntött, hogy jobb, ha a pók nyugodtan marad, mint szimbóluma a tisztaságnak.
Gábor lakása most úgy nézett ki, mintha nyolc éve már házasságban lenne, majd csalódna, s végül megint boldog lenne, csak ellenkezőleg.
Réka nem csak a lakásban, hanem az egész társasházban is jelezte, hogy ő az új házigazda, és minden kérdést most már neki irányítsanak. Nincs még jegygyűrű a kezén, de ez csak technikai kérdés.
A szomszédok eleinte gyanakodtak, aztán csak vállat rontottak: Akkor, ha mondod, mi vagyunk mi. A ti dolgotok, a miénk nem érdekel.
***
A nap, amikor Gábor hazaér, Réka egy igazi házi vacsorát készített, belepakolta a friss csirkecombot egy szép, de már kissé kopott csomagba, megillatta a sarokban lévő illatokat, és a fények elhomályosítása után várta a vendéget.
Gábor még mindig nem jött. Réka már érezte, hogy a csomag szorítja a karjait, mintha a sportteremben edzett hat hónapos izmai lennének. Ekkor betoppant a kulcs a zárba.
Új zár, csak toltd be, nincs szükség húzni! válaszolta Réka kissé félénken, de kissé melankólikusan. Nem félt a kritizálástól, úgy gondolta, hogy már mindent megcsinált a lakással, ezért mindent megbocsátanak neki.
Épp amikor a kapu kinyílt, egy hirtelen SMS jutott Gábortól: Hol vagy? Otthon vagyok. A lakás még mindig ugyanúgy néz ki, barátaim azt mondták, hogy mindenhol kozmetikumok vannak. Réka csak később olvasta el az üzenetet.
Eközben öt teljesen idegen lépett be: két fiatalember, két tinédzser, és egy sokáig már szépülő nagypapa, aki, mikor meglátta Rékát, azonnal felállt, és a haját fésülte.
Hát ez valami, bácsi, meg itt várunk. Miért kellett a szanatórium, ha otthon ennyi minden van? szólalt meg az egyik fiatalember, és egyből egy csapásra történt, mintha a felesége volna általa elkapva.
Réka a küszöbön állt, két tele poharral a kezében, és nem tudott lépni. Szájából szavak akartak kiláldozni, de a szorongás megállította.
A sarokban egy boldog pók szuszogott.
Elnézést, ki vagyok? suttogta Réka.
A helyi bérház tulajdonosa. És te, a klinikáról jöttél, hogy kötözést végezz? válaszolt a nagypapa, tekintve a Réka által viselt ápolói egyenruhát.
Igen, Ádám Matyi vagyok, itt a nyugalom és a béke uralkodik szólalt meg az egyik fiatalember felesége, miközben Rékát a hátára nézte. Ez már más dolog, mint egy temető. De te, kislány, hogy hívnak? Nem túl régóta vagy itt, Ádám Matyi?.
Éréka mondta Réka tétován.
Aha! Szép név, Ádám Matyi! Igazán jó ízlésed van az emberek kiválasztásában! nevetett a nagypapa, csillogó szemekkel.
Hol van Gábor? suttogta Réka, miközben mindkét poharat leöntötte.
Én vagyok Gábor! kiáltotta boldogan egy nyolcéves kisfiú.
Várj, még kicsi vagy ahhoz, hogy Gábor legyél mondta az anyja, és elvitte a gyerekeket a szülőautóba.
Elnézést, úgy tűnik, rossz lakásba tévedtem kezdett összeállni Réka, miközben a zárra gondolt: Buzkó, 18., 26os szám?.
Nem, ez Bukoviny, 18. korrigálta a nagypapa, miközben már a csomagját készítette.
Na, akkor sóhajtott Réka, elrontottam. Jöjjetek be, én csak telefonálni megyek.
Megkapta a telefonját, és a fürdőszobába rohanva, felhúzta a függönyt, lecsikázta a szőnyeget, és egy gyors SMSet küldött Gábornak:
Gábor, hamarosan jövök, csak a boltban ragadtam.
Rendben, várok. Ha tudod, hozd a piros bort válaszolta Gábor hangüzenetben.
A piros bort már a szívében hordozta, de először a szőnyeg és a függöny alatti kicsi tárgyakat pakolta össze, miközben a vendégek a konyhába mentek. Amikor végre kibújt a fürdőből, csomagolta a cuccait, és kiugrott a lakásból.
***
Majd majdmesélem, de most mondta Réka, miközben egy fiatalember kinyitotta a kaput.
Köprös ködben lépkedve, áthaladt mellette anélkül, hogy egymásra néztek volna. Először a fürdőszobában cserélte le a függönyt, elvitte a szőnyeget, aztán a nappaliba ment, leült a kanapéra, és addig aludt, amíg a stressz és a piros bor elpárolgott belőle.
Reggel Réka felébredt, és egy ismeretlen fiatalember állt előtte, aki magyarázatot kért.
Mi ez a cím?…
Bútor, 18.
Barátaim, ha tetszik a sztori, írjatok kommentet, nyomjatok likeot, és a következő mesét is szívesen olvassátok!
