Újra anyám meg a házban lakó társasága jön, most meg egy idegen férfival. Már el van itva Réka a szekrény mögötti sarokba akadt.
Már nem bírom tovább. A téli hó már lepi a utcát. Nyáron kilenc osztályt befejezem, elmegyek Vácba, felveszem a tanári kollégiumot, tanár leszek. A város csak tíz kilométerre van, de kollégiumba fogok költözni. suttogta magában.
Anyja és a vendégek a konyhában helyezkedtek el. A pohárba öntött ital buborékolt, a bódé illata szétterült. Réka nyelvén a nyálcseppek csorgóztak.
Várj csak! hallatszott anyja hangja.
Mi a fenékbe?
Kéne két ember…
Először vagyunk kettőnek, zavartan szólalt meg Mihály, az anyja háztársa.
Az edények csörömpöltek, a sercegés, a fuvallás. Réka mélyebben húzódott be a sarkba. Hirtelen elhallgatott a zaj.
Hallod, Miklós, ő alszik, szólt Mihály.
Már mondtam, jó lány, de nekem valami van vele
De őnek is van lánya
Milyen lány?
Réka, már nagy. Biztosan a szobában rejtőzik.
Hozd ide! kiáltott boldogan Miklós.
Réka, hol vagy? lépett be Mihály a szobába, megpillantva Rékát, és egy fülbemászó vigyorral szólalt meg. Gyere, ülj le velünk!
Nem kell, köszönöm már.
Miért szégyenled? próbálta ölelni Mihályt.
Réka megragadta a szekrényen álló vázát, és a fejére csapta Mihályra. Üvegtörés hangja hallatszott. Kiugrott, és lerohanta a szobát.
Fogd meg őt! kiáltotta Mihály.
De Réka már a bejárati ajtó előtt állt. Nem volt idő cipőt felvenni, csak zokni, rozoga rövidnadrág és póló volt rajta, amikor kirepült a hideg utcára.
A férfiak követték. A falusi utca üres volt, csak a hó ropogott a lábaik alatt. Hátul sikolyok hallatszottak. Egy hatalmas ház mellett, amin keresztül Réka futott, kutya üvöltött, majd valaki kiáltott a kutyára.
Réka a portán kopogni kezdett. Az ajtót egy negyvenéves férfi nyitotta ki.
Segítsen! suttogta Réka, könyörögve a férfinak.
Gyere be! ragadta a kezét, és bezárta az ajtót.
Oszkár, ki van ott? lépett ki a verandáról egy nő.
Itt van, bólintott a házigazda a lányra. Néhány férfi hajtja őt.
Gyorsan be a házba! ragadta Rékát a nő, és behozta a fűtött szobába. Mindenet elmesélsz ott.
Réka, csináld már rendben! szólt Mihály.
Oszkár, ne is nyúlj bele! kiabálta a házasszony. Gyere be, maradj otthon!
Az utcáról kiabálások, a kertből pedig a kutya üvöltése hallatszott.
Fel kell hívni a rendőrséget, vette elő a nő a telefonját.
Polina, ne. Egyedül megoldom. Úgy tűnik, helyiek. mondta a férfi.
Hogy szeretnéd megoldani?
Rendben. Nyugtasd meg a lányt!
A házigazda csomagot vett, a hűtőbe tett egy üveget és egy szelet kolbászt. A kertben simogatta a kutyát, majd kijött a kertbe. Mihály rohanott felé:
Adj vissza Rékát!
Itt, fogd el és menj el!
Mi ez? kinyitotta a csomagot, arcán mosoly, bólintott társának. Menjünk, Miklós!
***
Polina Szabolcsi vagyok, mondta a nő, miközben a tűzhelyre helyezte a teáskannát. Ülj le, meséld el, mi történt.
Rékának hívnak, kezdte Réka, fogát csiklandozva. Ezen az utcán élek, de már a végén.
Te vagy Kira lánya?
Igen.
Bár most költöztünk ide, már hallottunk a anyádról. mondta a nő, majd Rékát a mellkasához bújtja. A lány könnyei elöntötték az arcát.
Jó, ne sírj! szűrte a nő, és óvatosan a karjához szorította. Réka erőteljesen átölelte, és még jobban sírt.
Rendben, most teát iszik, aztán fürdés.
A házigazda belépett:
Minden rendben van.
Mi lesz ezzel a szépséggel? bólintott Polina a lányra, majd hirtelen felnevetett.
Holnap beszélünk róla! Most teát iszunk, aztán fürdetünk.
Akarsz ennivalót? tette Polina a teás csészébe. Láthatom, hogy éhes vagy.
A asztalon szendvicsek, torta maradékok jelentek meg.
Egyél, egyél! mosolygott a házigazda, figyelve, ahogy Réka a tányérra néz.
Nem nyújtottak több kérdést Rékának, és nem akarták felhívni a figyelmet a szégyenére.
Amikor a vacsora véget ért, Polina a fürdőszobába vezette a vendéget:
Mosakodj, vegyél fel egy köntöst!
***
Rékát csak egy dolog foglalta: ne legyen kirevetve a hóba. Milyen szép volt melegedni a fürdőben, miközben kint fagyott a világ. De el kellett menni, a házigazdák várták.
Kijött. A férfi és a feleség a kanapén ültek a nappaliban. Réka bűntudó mosollyal szólt:
Köszönöm!
Szóval, Réka, úgy látom, senki sem fog keresni téged. Nem akarsz hazamenni?
A lány lehorgolt fejével.
Holnap reggel korán kell indulnunk
Értem, Réka fejét még alacsonyabbra hajtotta.
Egyedül maradsz. Ne nyisd ki az ajtót senkinek! A kertünk Jack sem engedi be senkit. Érted?
Igen! kiáltotta, dühben.
Főzz egy jó létrákat, ha eljövünk, mosolyogva javasolta Oszkár Román. Tudod?
Tudok, rohanóan válaszolt Réka, még mindig attól félelemben, hogy kiűzik. Jól főzök, és tudom, hogyan kell tisztán tartani a házat.
Ha nem bonyolult, takaríts le lent is, bólintott Polina Szabolcsi.
***
Reggel a házigazdákkal együtt ébredt. Csendben feküdt az ágyban, félve, hogy kiűzik. Egy zajos autó járt a kertben, aztán minden elcsendesedett.
Felállt, megmosott. A konyhában forró víz öntött a csészébe, az asztalon kenyér, kolbász, sajt. A dolgozóasztalon sertésbordák sorakoztak.
Reggelizett, letörölte az asztalt, kitörölte a padlót.
A folyosón egy porszívó állt. Bekapcsolta, és porszívózott.
Éppen leállította a gépet
Mit jelent ez? hallatszott valaki a hát mögül.
Félrevett egy kb. tizennyolc éves, barna szemű, jóképű fiú.
Mert takarítok, mormolta Réka. Ki vagy te?
Nos, a fiú fejét rázta, és elővett egy telefont:
Anyu, otthon vagyok. Ki ez itt?
Fiam, hadd legyen egy kis étkezés nálunk.
Miért engem?
Megkapta a telefont vissza a zsebébe, alaposan megfigyelte Rékát felülről lefelé, majd a konyhába indult.
Szeretnél teát készíteni? kérdezte a lány.
Már megoldom.
***
Réka befejezte a porszívózást, port törölve, minden zajra figyelve a konyhában. A fiú reggelizett, aztán a fürdőszobába ment. Kifakult, dezodorált.
Hé, házigazda, hozd még az egyik üveget! hallatszott ki a járólapról.
Mi ez most? lépett a fiú az ablakhoz.
Ne nyissátok ki nekik! kiáltotta Réka ijedten.
A fiú kíváncsian nézett rá, mosolygott, és kifelé indult. Réka a nyíláshoz rohant. A kerítés mögött a házban lakó társaság és barátaik kiabáltak, ez Rékát ijesztette.
Ekkor a ház tulajdonosának fia megjelenett. Mindketten felcsúsztak a hóba, mintha egyszerre estek volna.
A fiú lehajolt, valamit mondott, majd felálltak, fejüket lehajtva, a falú szél felé indultak.
***
A fiú visszatért, tekintete Rékán ragadt. Lépett felé:
Megijedtél?
Réka nem tudta kontrollálni magát, és a fiú mellé süppedve sírt.
Hogy hívsz? kérdezte hirtelen.
Réka.
Én vagyok Róbert. Ne sírj, már nem jönnek vissza.
Róbert felmenve a szobájába eltűnt, míg Réka borsólevest főzött. Leült az asztalhoz, és elgondolkodott.
Természetesen maradni akart itt, a kedves emberekkel, de tudta, hogy átlépte a határokat.
A házigazdák visszatértek. Polina Szabolcsi bólintott, elismerve a rendet. Oszkár Román méltóan megdicsérte a levest.
Talán haza kell mennem, mondta Réka keserűen. Köszönöm mindent!
Maradj még pár napot! mondta Polina.
Köszönöm, Polina! Már indulok, ismételte a lány.
Lépett az ajtó felé, és megdermedt. Az elmúlt napokban ismeretlen köntölt, ismeretlen papucsban járt a házban.
Gyerünk! húzta a házasszony a vállát, a nappaliba vitte.
Kinyitott egy szekrényt, sokáig nézett a ruhákra. Kivett egy farmernadrágot, egy pulóvert, egy meleg sportdzseket.
Vedd fel! Közösen vagyunk majd magasságban.
Nem, nem kell
Nem mehetsz meztelen hazafelé. Öltözz, öltözz! Nem fogom szegényen hagyni.
Felöltötte, titokban a tükörbe nézett. Soha nem volt ilyen szép ruhája.
A folyosón a házasszony ráparancsolta, hogy tegyen fel egy sapkát és téli csizmát.
Réka, jó étvágyat!
Köszönöm, Polina!
***
Az élet visszatért a régi kerékre. Az anyja egy farmon kezdett dolgozni. A házban lakó társ eltűnt a barátjával.
Tavasszal Réka otthon tanulta a leckéit. Valaki kopogtatott a kerítésen. Réka kinézett az ablakba, és nem hitte a szemét Jack, a kutya, a kerítés mellett állt, Róbert bólintott, mintha csak azt mondaná: Gyere ki!
Ő nem hagyta ki a lehetőséget, csak repült ki.
Szia! mosolygott Róbert.
Üdv!
Anyád hívtál fel.
***
Most belépett abba a házba, ahol a legboldogabb napját töltötte.
Szia, Réka! üdvözölte a házasszony, és átölelte.
Üdvözlöm, Polina Szabolcsi!
Gyere be! Igyunk teát!
A házasszony leült Rékát, teát öntött, magát is leültette.
Van egy kérdésem. A férjemmel egy hónapra Törökországba megyünk, a fiam otthon nincs sokat. Nem tudnád-e vigyázni a házra? Jack-et etetni, a macskát is, virágokat öntözni. Sok a virág.
TermészetRéka bólintott, átölelte Polinát, és elhatározta, hogy a jövőben a ház minden sarkában otthonra talál.
