Piroskának régi, kissé különc szokása volt. Minden évben, a szilveszteri ünnep előestéjén elment egy jövendőbeléhez. Mivel nagyvárosban lakott, új jövendőbelét könnyű volt megtalálni.
Az ügy lényege, hogy Piroska magányos volt. Bármennyire is próbálkozott, hogy megismerkedjen egy nemes fiatalemberrel, hiába. Kiderült, hogy a nemes fiúk már régóta elmaradtak a piacról
Ebben az évben megtalálod a sorsod! kihangsúlyozta a vak jövendőbelé, miközben csillogó kristályt bámult.
Hol? Hol fogja találkozni? kérdezte türelmetlenül Piroska. Évre évre ugyanazt hallom. Az évek múlnak, de a sorsom még mindig távol van.
Azt mondták, hogy te vagy a legerősebb jövendőbelé. Azt követem, hogy pontos helyet mondj! Különben negatív véleményt írok rólad fenyegette a lány.
A jövendőbelé összekrötte a szemöldökét. Tudta, hogy egy megszállott személyről van szó, és nem szabad könnyen elengedni. Ha most nem hazudik, a lány egész este ott fog ülni, elzárva a sorban állókat, akik a saját sorsukat akarják megtudni.
A vonaton fogod! mondta, miközben a szemét becsukta. Látom őt: magas, szőke, rendkívül jóképű, mesebeli herceg
Hű! örvendezett a lány. Melyik vonaton, mikor?
A szilveszteri időszakban! nevetett tovább a jövendőbelé. Menj a pályaudvarra. A szíved mutatja majd, melyik irányba vegyél jegyet
Köszönöm! mosolygott a boldog Piroska.
Piroska kilépett a jövendőbelé szalonjából, taxival indult a pályaudvar felé. A jegypénztár ablakánál egyre kevésbé érezte a lelkesedést. Zavarodottan bámulta az időpontokat, nem tudta, melyik vonatra vegye a jegyet
Hú! szólalt meg a pénztáros, türelmetlen hangon. Mondja!
Budapest december harmincadik napra. Kocsis kocsiban, mormolta Piroska.
Már elképzelte, ahogy egy kényelmes kocsiban ül, teát iszik, és hirtelen kinyílik az ajtó, s belép a férje, a megérzése szerint a jegyében várt vőlegény
Hazatérve Piroska gyorsan összekészítette az útra szükséges cuccait, mert késő este indult a vonat
Nem gondolt a utazás következményeire, sem arra, hogy mit fog tenni szilveszter éjszakáján egy ismeretlen városban. Csak azt akarta, hogy a jövendőbelé jóslata minél előbb valóra váljon.
Mert kegyetlenül fájt, ha senki sem tartja fontosnak, főleg a ünnepek körül. Mindenki családdal töltötte a szilvesztert, ajándékokat cserélt. Senki más, csak ő
Néhány óra múlva Piroska már a kocsiban ült, egy csésze tea mellett. Minden úgy alakult, ahogy elképzelte. Már csak arra várt, hogy a megnyíló kocsiba belépjen a herceg.
Jó egész napot! köszönt egy idős hölgy, a nagy poggyászt a kocsiba helyezve. Hol a szabad hely?
Itt bámult Piroska, egyenesen a szemben lévő polcra mutatva. Nem tévedtél? Ez a ti kocsitok?
Nem, kedvesem, nem tévedtem, mosolygott a nagynénő, és leült a szabad ülésre.
Elnézést, hadd menjek át, szavazta Piroska. Rájött, mennyire buta döntést hozott. Engedjék ki! Megváltoztattam a terveimet!
Várj egy kicsit, elrejtem a táskát, mondta az idős hölgy, hogy értse, mi folyik.
Így már indul a vonat, sóhajtott a lány nehezen. Most mi lesz?
Miért akartál hirtelen kifelé menni? Valamit elfelejtettél? kérdezte a nő.
Piroska figyelmen kívül hagyta a kérdést, és az ablak felé fordult. Tudta, hogy a hölgynek nincs felelőssége, és saját maga hozta magára a bajt.
Ekközben Ilona, a nagynénő, a táskájából friss házi pogácsát vett elő, és felajánlotta a társaságának.
Megyek a lányomhoz vendégségbe, magyarázta Ilona. Most sietek haza, a férjem és a vőlegénye érkezik vendégségbe. Együtt fogjuk ünnepelni az új évet.
Szerencsét… De úgy tűnik, én a pályaudvaron fogom megtölteni a szilvesztert, szomorúan jegyezte meg Piroska.
Szóval a lány elmesélte Ilonának a teljes történetét.
Hülye vagy! Miért is futsz ezekhez a szélhámosokhoz? szidta az idős hölgy. Megtalálod a sorsodat. Nem kell sietned. Mindennek megvan a maga ideje
Másnap Piroska a város új peronján állt, ahol először járt. Kedvesen segített a társaságának kiszállni a kocsiból, majd állt, tanácstalanul, mit tegyen tovább.
Köszönöm, Piroska! Boldog Új Évet! köszönt Ilona.
Én is! mosolygott szomorúan Piroska.
Az asszony nem tudta, hogyan vigasztalja a kudarcos leányt. Értette, hogy a pályaudvaron új év kezdése nem a legideálisabb.
Piroska, gyere hozzám! hirtelen felajánlotta. Díszítsük a karácsonyfát, tegyünk asztalt
De ez kényelmetlen, habozott a lány.
Szerintem a pályaudvaron ülni kényelmesebb? nevetett Ilona. Gyere, ez végleges!
Piroska végül elfogadta a meghívást. Ilona helyesen látta a helyzetet: kint hó lepte be az utcákat, felesleges volt a pályaudvaron kószálni.
Sándor már otthon van, mosolygott a nő.
Sándor a szobából látta, ahogy anyja taxival érkezik. Már a lift mellett állt, hogy leveszze anyja nehéz táskáját.
Szia, Sándor, kedvesem. Nem vagyok egyedül, vendéggel jöttem: egy régi barátom lánya, Piroska, pislogott Ilona.
Remek! válaszolta a fiú. Gyere be, csak legyen helyed!
Piroska szemei a magas, szőke, jóképű férfira ragadtak, és elpirult. Pont ezt a képet látta a vonatban. Úgy tűnt, a sors ismét egy tréfás játékba keverte.
Hol van Lilla? kérdezte a nő.
Anya, Lilla már nincs, és többé nem jön vissza. Nem akarok erről beszélni. Rendben? ráncolta Sándor a homlokát.
Rendben szorult a hangja a nőnek.
Este mindenki az asztal körül ült, és búcsúzta az óévet.
Piroska, maradsz még hosszabb ideig? mosolygott Sándor, a salátát tálalva.
Nem. Reggel elmegyek, szomorúan válaszolta a lány.
Nem akarta olyan gyorsan elhagyni a meleg otthont. Úgy érezte, mintha már egész életében ismerné Ilonát és Sándort.
Nem értem, miért sietsz! sértődött az idős hölgy. Piroska, maradj egy kicsit tovább.
Valóban, Piroska, maradj velünk. Van egy szép jégpályánk, és holnap este elmehetünk. Ne rohansz el, kért Sándor.
Meggyőztél, mosolygott Piroska. Szívesen maradok.
Az új év jött, és már négyen voltak: Ilona, Sándor, Piroska és a kis Artúr
Te is hiszel a szilveszteri csodákban?
A történet tanulsága: a sors nem mindig a várt vonaton érkezik, de ha nyitott szívvel és türelemmel várunk, a legváratlanabb helyen találhatunk igazi otthont.
