Miklós hazaért a céges partiból a hajnal előtti órákban. Feleségem, Irén, mélyen aludt, és miközben mellé feküdtem az ágyban, rögtön el is aludtam.
Reggel, amikor Irén felkel a ágyból, a férjem ingén egy piros ajakrúzs nyomát fedezte fel. Eközben a telefonjára egy SMS érkezett: Jó reggelt, kedvesem!. Irén a hír hallatán felkiáltott, hiszen semmilyen meglepetést nem várt a férjétől.
Már tíz éve boldog házasságban élünk, két csodás kislányunk van: öt éves Luca és kilenc éves Zsófia, akik még békésen aludtak a saját szobájukban.
Irén rögtön haragra akart gerjedni, de sikerült visszafognia magát. Bement a fürdőszobába, könnyek közepette rendezte magát.
Legyen egyszerű mondta magának csak idegesítsük meg a férjet. De ebben a helyzetben egy veszekedés is csak a távolságot nyithatja meg. Ha elmenne tőlem, vajon képes lennék-e egyedül a két gyereket nevelni? gondolta.
Megkelt a zuhany alatt, szárítógéppel szárította a haját, elkészítette frizuráját, majd konyhára indult, hogy reggelit főzzön. Miklós csak dél felé ébredt fel.
Jaj, milyen nehéz nyűgözte ki ő.
Hadd készítsek neked kávét? kérdezte Irén mosolyogva.
Irénnek nagy erőfeszítésre volt szüksége, hogy e mosolyt előállítsa. Amikor a kávé kész lett, így szólt férjéhez:
Miklós, remélem, holnap nem maradsz túl sokat a munkában, mert nekem második műszakom van, és Vivát kell felvennem a bölcsődéből.
Természetesen, természetesen nyugtázta Miklós.
Irén fodrászként dolgozik a budapesti belvárosi szalon egyik részlegében. Másnap, a második műszak után, egy doboz csokoládét hozott haza.
Miért, édességre vágytál? kérdezte Miklós.
Egy ügyfelem ajándékozott, ő mindig engem vág, és ezt a kis meglepetést adta nekem.
Miklós a csokoládé dobozát forgatva megjegyezte:
Ezek a csoki nem olcsók! Miért vettél be?
Miklós, miért is aggódsz? Nem is hívott randevúra.
A beszélgetés itt véget ért. Néhány nap múlva Irén egy dús virágcsokorral tért vissza a munkahelyéről.
Ez is ugyanaztól az ügyféltől van? kérdezte Miklós a bejáratnál.
Miklós szólította Irén tegnap munka után későn jöttél haza, de nem kérdeztem, hol voltál és kivel. Ez csak egy csokor.
Amikor a második műszakot befejezve kilépett a szalonból, a kijáratnál meglátta férjét.
Miklós, te elhagytad a kislányokat? aggódott Irén.
Semmi baj, már ágyba fektettem őket. Épp arra gondoltam, hogy autóval meglepkedjek rád.
De itt csak öt perc a gyaloglás, próbálta cáfolni Irén.
Otthon, miközben a kulcsot helyezték a zárba, Miklós így szólt:
Irén, engednéd, hogy mindig a második műszak után találkozzak veled?
Mi ez? Féltéken vagyok rád, vagy mi?
Igen, féltéken vagyok vallotta Miklós. A férfiak nem adnak ilyen ajándékokat csak úgy.
Jó, elfogadom válaszolta Irén. Nagyon kedves a figyelmességed, és őszintén szólva én is féltéken vagyok a túlóráidra. Hirtelen jött valaki az életedbe?
Hidd el, nekem csak te kell, és már nincs több probléma a munkában. Új programokat telepítettek a számítógépekbe, így minden feladatot időben el tudok végezni, nincs több túlóra nyugtatta Miklós feleségét.
Néhány héttel később a kölcsönös bizalom helyreállt a családban. Néha, amikor Irén visszatért a munkából, egy újabb doboz drága csokit terített az asztalra. Miklós, ha egyenetlenül bámulta, csak mosolyogott és így szólt:
De a vevőim szívből ajánlják ezeket a csokoládékat, nem tudok nemet mondani a kedves ajándékokra.
Kedves olvasók, ha szeretnétek több történetet olvasni, írjátok meg a véleményeteket, és ne felejtsétek el a lájkokat! Ezek inspirálnak minket a további írásra.
