A fényes, tágas szülőcsarnok a budapesti Szent István Kórházban lüktetett a lélegzetbefogó izgalomtól. A levegőben a boldogság keveredett egy cseppnyi feszültséggel. Körülöttük a rokonok sikítottak örömtől: izgatott férfiak óriási rózsa- és tulipáncsokorokkal, frissen nagypapák és nagymamák, valamint rengeteg ismerős és barát. A hangok kavalkádját a ragályos nevetés szaggatta meg. Mindenki lélegzetét visszatartva várta, hogy megcsodálja a család új tagjait.
Nálunk fiú született! Első! suttogta egy virítékes, újszülött nagymama a mellette álló fiatal nőnek. A szemében a boldogság könnycseppjei csillantak, és szorosan szorította a felhőszínű lufi paklit.
Nálunk lányka! Kettőt egyszerre, elképzelitek? kiáltotta büszkén a másik. Ő szinte egy rózsaszín csomagolópapírral volt körülvéve.
Már van idősebb lányuk, most már három testvér! fűzte hozzá egy harmadik, mintha egy meséből származó varázslatot idézne.
Ó, ikrek! Micsoda ritkaság! Szívből gratulálok!
A zűrzavar közepén senki sem vette észre a kicsi Rékát, aki hiábavalóan próbálta kinyitni a nehéz ajtót. Kézbeszédében már a csomagok nyomát hordozta: mindegyik tele volt a már-már megtelt táskákkal.
Ez mi gyerek?! kérdezte Gábor, a fiatal férfi, aki unokaöccsét hozta el a nővére szüléséről. Nem akarta elhinni, hogy a nő jobbkezén, a test és az alkar közé szorítva, egy apró, takaróba burkolt csomó feküdik.
Hogyan? Hol vannak a rokonok? Hol a barátok? Hogy lehet, hogy ebben a hatalmas városban nincs senki, aki egy fiatal anyát ilyen védtelen kisbaba mellett támogasson? járta fejét a gondolat Gábornak. Családja évekkel ezelőtt alaposan felkészült a nővére gyermekének születésére, hiszen ez egy igazi ünnep, egy nagy esemény! Gábor nem gondolt másra.
Sietve közelítette meg az ismeretlen nőt, szélesre tárta a masszív ajtót, tartotta, amíg áthaladt, és maga is gyorsan követte.
Hadd vigyem a csomagjait a taxiba! ajánlotta a fiatalember.
Köszönöm, de nincs rá szükség, mosolygott a nő, szemében szomorúság és kétség árnyéka. Gondosan berendezte a babát a karjába, majd a buszmegálló felé indult.
Már a buszon is mennie kell újszülötttel? gondolta Gábor, miközben már el akart menni, hogy saját autójával felajánlja a szállítást. De rokonai hívták, a nővérét és unokaöccsét kellett elengednie. Elfeledve minden mást, sietett vissza a családjához.
Réka mindig is a példamutató lány volt. Anyja késői életében szült, apja pedig soha nem jelent meg csak egy rövid nyári szerelmi kaland árnyéka maradt. Egy szűk, szegény házban éltek a falu szélén, csak ketten. Már kora óta segítette anyját a házimunkában, kitűnően tanult az iskolában, mindig engedelmes volt. Egyszerűen és szerényen éltek: anyja a helyi boltban pénzt keresett, de a jövedelme csak néhány ezer forint volt hónapról hónapra. Amikor anyja nyugdíjba vonult, a család anyagi helyzete még szűkebb lett.
Réka arról álmodott, hogy minél hamarabb felnő, befejezze a tanulmányait, megtalálja a jó fizetésű állást, és végre ne legyen többé éhség. Nem akarta, hogy a maradék pénzből csak egy csomag kölességet vagy egy darab húst vásárolhassanak. Lelkesen vágott bele a céljába.
Minden szabad percét a tanulásnak szentelte, miközben kortársai randevúkra, moziba vagy táncórára mentek. Réka a tankönyvekkel maradt, és minden alkalommal visszautasította a szomszéd, Fodor, egy jóképű parasztember, meghívását.
Jöjj ki egyet a szabadban! buzdította anyja. A nap ragyog! Most már majdnem elkövültél! Mindig csak a könyvekkel vagy!
A felvételi közeleg. A legmagasabb pontot kell elérnem! Ez az egyetlen esélyünk! válaszolta Réka.
Fodor, aki már az első osztálytól titokban szerelmes volt Rékába, továbbra is várt, de a lány nem vette észre sem egy falusi fiú sejtét sem. Réka kitartó munkája meghozta gyümölcsét: ragyogóan teljesítette a vizsgákat, és beiratkoztatta magát a városi, neves pedagógiai egyetemre. Az öröm határtalan volt, míg anyja már aggódott:
Hol fogsz lakni? Mit fogsz csinálni? Nem tudok anyagilag segíteni, a fizetésem alig éri el a 100000 forintot havonta!
Ne aggódj! nyugtatta Réka. Már találtam egy esti álláslehetőséget, a hirdetéseket nézem. A kollégiumi szobámat már lefoglalták, egy kis szobát kapok!
A kollégiumban egy másik falusi lány osztotta meg a szobát. Szomszédja gyakran kínált neki otthonról hozott ételt, míg Réka segített a dolgozatokban és a referenciákban.
Munkát is talált: bár nem takarítóként, hanem pincérnőként a közeli kocsmában. Nem volt nehéz: ételrendeléseket szállított, kedvesen mosolygott a vendégeknek.
Ebben a kocsmában találkozott Mátéval, a gyakori vendéggel. Máté a közelben dolgozó bankban volt gazdasági elemző, jóképű, vonzó, a hétvégéket barátaival töltötte, sokat nevetett, élénk beszélgetéseket folytatott. Réka szíve megdobogott a pofáján megjelenő aranycsontvágyakra, amelyeket csak akkor láthatott, amikor mosolyogott. Egyik este a tekintetük összefutott; Réka elfordította a tekintetét, Máté pedig innentől különös figyelmet szentelt neki.
Végül elkezdtek járni. Máté gondoskodó, figyelmes, intelligens, vidám. Két évvel a diplomája után nagy banknál dolgozott, karrierje gyorsan szárnyalt.
Réka gyorsan kapott ajánlatot, hogy költözzön Máté tágas, két szobás lakásába, közel a munkahelyéhez. A meglepetés azonban az lett, amikor kiderült, hogy terhes.
Épp most akartam megkérdezni, hogy szeretnél házasságot? És most ilyen hír mosolygott Máté. Siessünk, hogy a násznapra még karcsú menyasszony legyVégül Réka úgy döntött, hogy a saját útját járja, Mátétól függetlenül, alig várva, hogy a már úttörő útra lépő Alenkával együtt építsék fel közös, boldog életüket.
