2023. október 12. Nappali naplóbejegyzés
Ma reggel a lányom, Lujza, a szobám bejáratán állt, egy hatalmas vászontáskával szorítva magához.
Anyu, betudok jönni? Beszélnünk kell mondta, miközben a lábait nyugtalanul csóválta.
Megkértem, hogy cserélje le a cipőjét óvatosan, mert most most takarítottam a parkettát. A férjem most a kanapén ül, újságot lapoz jelezte a hangom.
A lakásban a sült krumpli és a húsgombóc illata szállt, hiszen Ferenc, a legkisebb testvér, a vasúti útvonaltól tér vissza, és anyám mindig az ő kedvencét készíti elő.
Lujza leült a kanapéra, egy laza nyári ruha alá elrejtve a már jócskán felfelé kiugró pocakját.
Megint duzzadnak a lábaid? kérdezte István, a férjem, letéve az újságot. Talán el kéne menned orvoshoz?
Minden rendben, apa. Ez csak az első alkalom válaszoltam, miközben a párnákat a háttámlához igazítottam. Most azt akartam megvitatni veletek elindult a szó, de hirtelen elhallgattam, ahogy a gondolataim egy ötletbe fonódtak.
Milyen ötletre gondolsz? kérdezte Katalin, anyánk, egy forró teáscsészét nyújtva Lujzának.
Az a, hogy a mi otthonunkat átalakítsuk szopogatta a teát Lujza, majd folytatta: Tudjátok, nektek és Ferencnek elég hely van itt, nem igaz? Egyik szobában ő, a másikban ti. Ha eladnánk a két szobás lakást, venhetnétek egy egy szobás otthont
És a különbözetet neked adjuk vissza? dörzsölte a hangot Ferenc, aki a bejárati nyílásnál állt, még a szállítmányozó vállalkozásának logójával díszített dzsekiből. Látom, nem vesztegeted az időt, lányom.
Ferenc, már visszatértél? kérdezte anyukám, felhúzva az ingát. Most melegítek neked egy csésze teát
Később söprés nélkül intett Ferenc, tekintete Lujzán maradt. Előbb hallgassuk meg az ötleteidet.
Fütty, miért indulsz azonnal? nyűgözte Lujza. Én csak arról beszélek, hogy egy egy szobás lakás nekünk is jó lenne
Kinek lenne kényelmesebb? vágott be Ferenc, a szobába vésve, és széttönkrette a nehéz bőröndöt a sarokba. Nekünk, a szülőknek, egy egy szobás lakás? Vagy neked a mi pénzünkkel?
Fiu, ne kiabálj így próbálta megnyugtatni István. Beszéljünk nyugodtan.
Mit is kellene megbeszélni? vette körül Ferenc a szobát, járkálva. Öt évvel ezelőtt eladtuk a nyaralót, most pedig ezt is? Kíváncsi vagyok, megveve már a legidősebb lányunknak is egy lakást? Menjetek hozzá költözni! kiáltotta.
Már harmadik gyerekem lesz! emelte a hangját Lujza. Nőnünk kell! A háromszobás már túl szűk!
Mit tegyek én? fordult Ferenc Lujzához. Harmincéves vagyok, még mindig nincs saját sarok, mert a családi pénz a te nagy háromszobásodba ment!
Pontosan szippantotta Lujza. Mert végre valamit elértem. A férjem rendes, van vállalkozása, gyerekei vannak, saját otthona
Rendesen? nevetett Ferenc. Az a férfád, Pál, leállítja egymás után a boltokat. Mindenki tudja, hogy Pál adósságokba fulladt.
Lujza arca elhomályosodott.
Mit beszélsz? kérdezte Ferenc.
Ne vedd komolyan, Lujza. Én országos szállító vagyok, a környék minden pontján. Hallottam a pletykákat: a közeli Győrben már két bolt bezárult, itt még három küzd. A beszállítók nem adnak nekünk árut, mert a régi számlákat nem fizették ki. Ezért van szükséged a szülői pénzre?
A szoba nehéz csendjébe borult. Katalin ijedten nézett Lujzára, majd Istvánra.
Lujza, mondd, hogy ez nem igaz, igaz? kérdeztem, szívem szorulva.
Lujza elhúzódott a kanapén:
Nem akartam elmondani Pál valóban problémákkal küzd. Komolyak. A boltok már nem hoznak profitot, kettőt már le kellett zárni. A beszállítók visszakövetelik a tartozásokat. Ha nem találunk pénzt gyorsan
És úgy akarod a szüleket lakás nélkül hagyni? nyúlt Ferenc. Hogy egy egy szobásban éljünk, míg te a férjed adósságait nyugodtan fizeted?
Mit tehetnék? felkiáltott Lujza, könnycseppek csordulva szemeiből. Két kisgyermekünk van, a harmadik már úton van! Mindent elveszíthetünk!
Megoldod magad! kiáltott Ferenc. Elég már a szülők vállán ülni! Mindent adtak nektek a nyaralót, a megtakarításokat és most mindent vissza akarsz venni?
Csak irigylődsz! állt fel Lujza, majd majdnem leejtve a teáscsészét. Irígyöl, hogy mindent elértem, hogy egy normális férjhez mentem, ami te sosem vagy Ki vagy te, sofőr?
Igen, jól sikerült morcosan válaszolt Ferenc. Most meg akarod őket kifosztani. Vagy vedd be őket a házadba! Ha már mindent adtak a nyaralót, a pénzt akkor éljenek nálad!
Mit? Nem! Van saját családom, kisgyermekekkel! kiáltott Lujza.
Akkor kölcsönkérsz tőlük, de segíteni ne akarsz? Csak húzod a szálat! szúrta Ferenc.
Semmit sem értesz! szorította a táskáját, kézremegésével. Nekünk is gondok vannak Pál akár mindent elveszíthet!
És mi maradunk tetőtlenül? ragadt Ferenc, közelebb lépve. Menj innen! Ne szoptasd tovább a szüleidet! Oldd meg a saját problémáidat!
Lujza felugrott, a vödörben csörögő üvegen zörgetve a szekrény. Katalin leült a székbe, arca a kezeibe hunyva:
Miért bánod a testvéredet? Ő még terhes
Hogy is van vele? ült le Ferenc, kimerülten dörzsölve a nyakát. Tudjátok, neki már közömbösek vagytok. Csak a pénz a lényeg.
De az ő helyzete tényleg nehéz suttogta István.
Nálunk sem nehéz mutatott Ferenc a régi két szobásra, ahol a tapéta már leválik, az ablakok körül repedt réteg. Apa, egy év múlva nyugdíjba megy. Anyu, a vérnyomásod ingadozik. És ő azt akarja, hogy ti egy új, távolabb eső környékbe költözzetek, messze a háziorvostól.
Talán majd meggondolja mondta halkan István.
A hét napokban semmi hírt nem kaptam Lujzától. Anyukám próbált hívni, de a lány elutasította. Aztán váratlanul megjelent Pál, Lujza férje, aki egy rongyos öltönyben, kiüresedett szemmel állt a bejárati küszöbön.
Megbeszélhetnénk? kérdezte fáradt, recsegő hangjával.
Anyukám szó nélkül beengedte a menyest a konyhába. Ferenc elkészülni készülte, de István megállította:
Ülj le, fiai. Hallgasd meg, ez mindannyiunkat érint.
Pál hosszú pillanatot hallgatott, miközben a kihűlt tea bögre forogott a kezében. Végül szólalt meg:
Bocsánatot kérni jöttem. Magamért, Lujzáért. Nem kellett volna mindent belekeverni.
Mi történt? kérdezte anyukám.
Minden. A vállalkozásom felborult jegyezte keserűen. Tegnap zártam az utolsó boltot. A hitelezők elvitték az árut, a gépeket, a furgont. Azt hittem, sikerül kibújni. A hitel felhalmozódott, és most már nem tudok másként cselekedni. Szégyellek, hogy így nézünk szembe.
És Lujza? aggódva kérdezte anyukám.
Folyamatosan sír. Nem tudja, hogyan kell tovább. Annyi büszkesége van, hogy nehéz lenne hozzátok menni.
Mégis gondoskodtok a gyerekekről? kérdezte Ferenc.
Igyekszünk bólintott Pál. Most szállítmányozóként dolgozom egy nagykereskedelmi cégnél. Lujza is munkát talált: adminisztrátor lesz a bevásárlóközpontban, amint a szülés után visszajön.
Amint Pál eltűnt, a konyhában nehéz csend ülte át a teret. Ferenc az ablak felé bámult, a szürke őszi udvarra. A fejében Lujza képét forgatta a korábbi vidám lányt, aki most egy magányos, szépülő nővé változott.
Tudod, fiam szólalt meg István hirtelen. Jó döntés volt, hogy nem adtad el a lakást. Mindig is szerettem Lujzát ápolni, de most már talán.
Egy hónappal később újra Lujza jelent meg a bejáratban. Karcsúbb volt, de a pocakja már kiemelkedően nagy, egyszerű ruhában, smink és ékszer nélkül. Azonnal sírt:
Sajnálom mindent elrontottam. Annyi mindent tettetek értem.
Katalin azonnal magához vette:
Már nem is számít. Megoldjuk.
Ferenc a testvére felé nézett, és alig is felismert a korábbi szemtelen lányt. Ki vagy te most? Egy szegény nő, kopott cipőben.
Rendben van mondta Ferenc végül. Búcsúzzunk el a dumáktól. Most már egyszerűen éljünk.
Köszönöm szólalt meg Lujza, könnyekkel csillogó szemekkel. Nem adtuk el a lakást. Jól döntöttél.
Aznap este sokáig ültem a konyhában, Lujza mesélte, hogyan omlott össze a vállalkozás: egy bolt, aztán a másik, Pál a városban keresett pénzt, és ő éjszakánként ágyra sem tudott feküdni a gondolatoktól.
Tudtad, mondta Lujza nekem, azt hittem, hogy azért vagyunk jobb helyen, mert pénzünk van. De most a futárszállító Pál szállítólagjától dolgozik, és én hamarosan a bevásárlóközpontba megyek, mint mindenki.
Ez rendben van bólintott Ferenc, ahogy a teát kortyolgatta. Nincs mitől félned.
Egy évvel később a harmadik gyermekünk megszületett egy fiú, akit Bencenek nevezünk. Pál szállítómunkája stabil, hétköznaponként hazavisz ételt. Lujza távmunkában dolgozik szövegíróként, már megkapta az első negyedéves jutalmát.
Egyik este, miután Pál útra indult, Ferenc betoppant hozzám:
Gyere, hozok egy tál levest.
Csak egy percre mondtam, miközben a gyerekek csöndben játszottak a konyhában.
Akkor is, egy kis csoki és játék dobta a táskájából a cukorkákat és a plüssállatokat. A nagyobbak felkiáltva rohantak felé, a mosolyuk visszatért.
Mindig így jutalmazod őket. mondtam nevetve.
Miért ne? Jól nőnek, jó fiúk lesznek. felelte Ferenc, miközben a teát megitta.
Később, amikor a gyerekek a szobába menekültek, Lujza nekem egy csésze teát nyújtott:
Hallgass, szeretném megkérdezni, hogy tudod-e a TransOil céget? Pálnak felajánlották, hogy átváltson oda, jobb fizetéssel.
Közepes cég mondta Ferenc. Gyakran dolgozom velük, időben fizetnek.
Mondtam neki, hogy menjen előre mondtamMindez után úgy érzem, hogy végre a családunk, a szeretet és a közös erőfeszítések nyomán, egy új, stabil jövő felé halad, és a szívemben bizalom tölt be, hogy a holnap is együtt fogunk szembenézni a kihívásokkal.
