Gábor a munkahelyén sem nem kerül kirúgásra, semúgy nem is kedvelik igazán inkább távolságtartóan viselkednek vele. Ő egy szorgalmas, tapasztalt sofőr, de nagyon magányos.
Senki sem akar melléje társulni, ez őt csak jobban megnyugtatja. Egyik főnöke már fel is dobta, így a karrierje egy kanyarba kerül. Más messzemenő kamionosok neki a Komor becenevet adták, s a szemébe is így szólítják. A valódi neve gyakran kárba veszik, a becenév mindig hallható.
A mai út nem ígér semmi különöset: a járat ismert, a rakomány átlagos. Gábor egyedül irányítja a gépkocsit, és a szemét a szél felé fordítja
A szélén, a járda mellett valami élő kúszik a fűben. Meg akarja kerülni, de valami a szíve mélyén megállítja, és leállítja a kamiont, hogy megnézze, mi történt.
Egy hatalmas csíkos macska sziszegve várja, mintha már feláldozná magát. A macskáknak kilenc életük van, de ez a példány már csak egyet hordoz, alig lélegzik. Egy lába nyílt, teste vérrel és koszos szőrtől fedi.
Hogy került ez a sors a nyakadra, te macska? kérdezi Gábor, leengedve fejét a sebedre.
A macska fogait összeszorítva morog, mintha azt mondaná: Nincs szükséged segítségre, menj tovább!
Értem, büszke vagy, Gábor felidézi a saját gyermekkori emlékét: a nagymamája meleg kandallója, ahol a kicsi Gábor a macska dorombolását hallgatta. Most már sem macska, sem nagymama nincs, csak a kedves emlék marad.
Nem vagyok állatorvosi szakember, de látom, hogy így nem haladhat, mondja Gábor. A környéken nincs menedék, de elviszem a klinikára.
Óvatosan felemeli a sebesült macskát, a gépkocsi hátsó ülépén elhelyezi, és a macska csendesül, mintha elfogadná a sorsot.
Kanyarodva egy kis faluba, Kiskunfélegyházára ér, és bejut a helyi állatorvosi rendelőbe. A szürke férfi macskával a karjában megérkezik, és a kevés páciens sorban előre ugrik.
Szerencse, macska, mondja az idősebb állatorvos. Most fertőtlenítünk, gipszet rakunk rá, és már mehet is tovább.
Hová kell vele mennem? tiltakozik Gábor. Még a szállítmányom van!
Nekünk semi nincs, ahová elférne, vállalja az állatorvos. Nincs állatmenhely, nem lehet befogadni, de ez a macska egészséges, nem kölyök.
A macska csendben néz körül, mintha mindent megértene. Zöld szemei Gábor lelkébe hatolnak, és hirtelen bűntudat keríti. Ha most elengedi, később megbánja?
Rendben, morog Gábor, és belép a folyosóra.
Két idős hölgy cseveleg a sarokban:
Lénkát a lányával újra megörökölte, a férjétől menekülve, mondja az egyik.
Micsoda szerencsétlenség! kölcsönözi a másik. Ön maga arany, és a férfi, mintha átok lenne!
Talán ezért nem ment munkába, mert egy zúzódásban szenved, szól a másik. Most nézi, hogy a főnöke, Nándor, ma milyen nagyot forog!
Gábor nem akar belemenni a hölgyek balhagymába mindenki megérti, ha valakinek rossz a szerencséje. Ő is tud, mi jelent a családi gond.
A menyasszonyom azt mondta, halálig szeretni fog, de már egy hónap alatt kiderült, hogy csak egy szélcsendes szív gondol Gábor, és úgy hagyta, hogy elmenjen egy jobb férfihoz.
A macskát az állatorvos óvatosan átadja:
Vedd magadhoz, remélem, be fog gyógyulni. Három hét múlva jöjj vissza, hogy levesszük a gipszt.
Köszönöm, szól Gábor, és a macska szinte remegve a karjában, miközben kimegy a kapun.
Még mindig nem tudja, mi legyen ezzel a váratlan ajándékkal, de a menetrendje szorítja. Előbb el kell vinni a rakományt, aztán lássa, mi jön.
A hátsó ülésre helyezi a macskát, és útnak indul.
Néhány kilométerrel később a szélén két alak jelenik meg. Egy nő kétségbeesetten int, kislánya félve követi.
Nem veszek fel utasokat! morog Gábor, ahogy szokta, nem veszem a feladottakat.
Miau! hallatszik hátulról.
Felébredtél? kérdezi Gábor. Mit akarsz?
Miau! ismétli a macska, mintha volna üzenete.
Talán csak szomorú? gondolja Gábor. Jó volt, hogy szólt, különben most a macska alvásában nyugodt volna.
Gábor leáll, és a macskát a füvön helyezi le. A macska azonnal felhúzza farkát, bizonyítva Gábor gyanát.
Hová mentek? hallja, ahogy a nő és a kislány felé rohangálnak.
Néhány percen belül a fáradt nő, a lánya kezében szorítva, eléri az autót.
Kedvesem! Kérlek, vedd fel minket! Nem messze, csak harminc kilométer! kérdezi a nő könnyes szemekkel, a kislány már alig tudja nyitni a szemét a sírástól fáradtan.
Nem vagyok taxista, csak kamionos! próbálja elmagyarázni Gábor. Menjetek busszal!
Ez az egyetlen járatunk, lekéstünk! mondja a nő. Segíts, Isten megáldjon!
A macska, befejezve a saját ügyét, csörömpölve közelít a kislány felé, és súrolja a lábát. A lány leül, megnyalja, és a macska dorombol.
Hadd vigyem el, és ti vigyétek el a macskát, ajánlja Gábor. Nézd, mennyire ragaszkodik!
A nő könnyei folynak.
Átvenném, minden állatot szeretem, állatorvos vagyok! De még nem tudom, hova szállíthatnánk! A szomszéd városban él a nagynéném, megkérdezzük! mondja.
Mi történt? kérdezi Gábor, miközben a lány a macskát simogatja.
A lány világos, szőke göndör hajjal, csak félénk. A macska nyugodtan elfogadja a szeretetet.
A nő egy percet szünetelt, és Gábor eszébe jut a beszélgetés az állatorvosnál. Talán ez a nő, akit előzőleg csak Eszternek ismertek, a férje egy rosszember. Nem akar belemenni, csak bólint:
Rendben, felviszem.
Induljunk, Verónka! kiáltja a lány.
Gábor felkapja a macskát, és a kis csapat beül a kamionba. A lány hátulra ül, az anyja az első sorban.
Fizetek, ne aggódjon! mondja a nő, de Gábor csak ráncolja a homlokát:
Oké, elviszem őket. A macska tetszik nektek, tehát jó emberek vagytok. Köszönjétek meg neki!
Köszönöm, macska! kiált a nő. Mi a neve?
Macska, macska, sóhajt Gábor. Még nem ismertük meg egymást, csak most vettem fel az úton.
Milyen kedves! nevet a nő. A neved mi?
Gábor vagyok, morogja a sofőr.
Én Eszter, a lányom Verónka, válaszol a nő.
A nagynénje elfogadja? kérdezi Gábor, meglepődve.
Remélhetőleg, sóhajt Eszter.
Hívj fel, kérdezz! mondja Gábor laza hangnemben.
Eszter bőven elpirul, és suttogja:
Nincs telefon a férjem elhagyott
Tudod a számot? kérdezi Gábor, kinyitva a konzol fiókját, és odanyújtja a telefont.
Eszter halkan beszél valakinek, csak a szavak hallatszanak: férj, menekült, macska.
A nagynénje elfogad minket, de a macskát nem, mondja szégyenlősen a nő.
Verónka sírva nyög:
Macská, gyere vissza hozzánk! hallják a szavakat. Jó vagy!
Már megbeszéltük a macskát, köti össze Gábor.
Ő nagyon kedves, indokolja Eszter.
Mivel nem tudták a macskát eladni, Gábor elviszi a kísérőket a megadott címre, és átadja őket a nagynéninek.
Verónka ragaszkodik a macskához, átöleli, csókkal megcsókolja a bajusszal. Hirtelen odalép Gáborhoz, és mindkét karjával átölel.
Verónka, ez nem lehet! ijed ki Eszter.
Az apja hiányzik, ezért ragaszkodik, morog a nagynénje.
Gábor szíve összeszorul. Nem gondolta volna, hogy egy kis lány körtéltet a gondolatait a házasságról, szeretetről, gyerekről.
Unoka, eljössz hozzánk? kérdezi Verónka, feltekintve a kamionra nagy szemekkel. A macskával együtt?
Igazán megpróbálom, válaszol Gábor, nem tudja elutasítani.
Verónka sóhajt, és a ház felé siet. Gábor visszatér a gépkocsihoz, és útnak indul. A fejében a kislány és az anyja képe elevenedik.
Honnan jönnek az ilyen emberek, akik a gyengébbeket elnyomják? kérdezi magától a macskát. A macska egy rövid, fenyegető nyávogással válaszol.
Elmondanám neki, miért nem szabad nőket és gyerekeket bántani! gondolja Gábor.
Miau! erősíti a macska, mintha hozzátenné, hogy a karmok is fegyvernek számítanak.
A macska jelenléte megnyugtatja Gáborát, ez az első alkalom, hogy úton valakivel valóban beszélgethet. Mesél a szüleiről, a katonai szolgálatról, a politikai nézeteiről. A macska figyel, időnként nyávog, mintha egyetértene.
Nézd csak! észreveszi a szélén egy autót, ahol két férfi körbe-körbe futkározik, egyik hirtelen kifut a útra és kezét lengeti. Segítség kell!
Bár mennyire is zárkózott Gábor, a közlekedési szabály mindenkire vonatkozik: segíts és segítenek.
Mi történt? kérdezi, miközben kinyitja az autó ajtaját.
Egyszerre két esemény történik. Az egyik férfi fegyvert ránt, a másik pedig egy farkasra emlékeztető dolog száll el mellette.
A macska mindkét lábával megragadja a támadót, és dühös nyávogással támadja az arcát! Miközben a fegyvert leejti, Gábor a földre ugrik, felkapja a pisztolyt, és a bandita felé fordítja:
Kéz fel!
Tartsd távol a macskát! kiált a másik, miközben a macska a szemébe vág!
Gábor, látva a másik banditát közeledni, erőteljesen beüt a fejébe, felkapja a macskát, és a fegyvert a kezében tartva visszaugrik a kamionba:
Gyerünk!
Az ügynök számát feljegyzi, és néhány másodperc alatt felhívja a rendőrséget. Fél órán belül letartóztatják a banditákat, amit a közúti rendőrök is jelentik neki, miközben Gábor a szállítmányt tovább viszi.
A rendőrök elmondják, hogy a két férfit már korábban is látták: egyikük Gáborral és a macskával találkozott, és megjegyzi:
Az ország tudnia kell, kik a hősei!
Hősi vagyok? kérdezi Gábor. Kéne mindketten megvarrni a helyükön, én meg csak menekülök!
Az egyik több kamionost is megsértett, szól a rendőr. Nem kell neked kezet koszolni. A macska is bántott, de te inkább vigyázz rá.
Gábor ránéz a macskára. A macska ránéz vissza.
Az enyém, mondja határozottan. A nevem Gábor, a partnerem pedig ez a macska.
Szerencséd van, jó társsal, mosolyog a rendőr, megvédtél minket!
Köszönöm! válaszol Gábor komolyan.
A történet a kamionosról és a bátor macskájáról elterjed az interneten. Felismerik őket, hálaadásokat küldenek, amikor elhaladnak. Gábor úgy érzi, mintha a jég olvadna, könnyebben lélegezve.
Három hét után a gipszet leveszik, és Gábor visszatér abba a kis faluba, ahol Esztert és Verónkát egyszer látott.
Belép a állatorvosi rendelő kapujába, és ott áll Eszter a bejárEkkor Gábor és a macskája, Eszterrel és Verónkával együtt, útnak indulnak a naplementében, hiszen a jövő most már közös kaland.
