Réka megdermedt. Szíve felpörögött. Tovább ment, s látta, hogy a káposzta legnagyobb fejéből is hiányzik a legnehezebb darab. Majdnem a felező része a káposzta betakarításának eltűnt
Ilona Szabó mosolygott a vásárlásán. De nem is volt vásárlás ez volt az álmának megvalósulása: nyugdíjba vonulás után falutulajdonossá válni.
Ilona alaposan felkészült a nagy lépésre, és egy festői, Budapest közelében fekvő kisfalut választott, ahol csak néhány ház áll csend és nyugalom, a természet közelsége, saját kert és kiszáradt zöldségágy a léleknek.
Minden összejött, amikor a faluban egy masszív kocsma jellegű házra bukkant, kerttel, bár a szélnek is ki volt vetve a szélén, a szomszéd csak egy oldalon volt, és a másik oldalon csak mező, mögötte erdő, olyan panoráma, hogy a szem nem kapja el mindet.
Ilona azon a puha úton indult a fák felé. Esténként a nap leereszkedett a fenyők és lucfenyők csúcsára, a naplementék pedig különös varázst kölcsönöztek az esti sétáknak.
Kora tavaszban, amikor a föld még csak felolvadott, Ilona magára javította a ferdülő hálórészes, deszkás kerítést.
Új kerítőt tenni kéne, Ilona javasolta szomszédja, Mária, Ilona korabeli barátnője.
Nem kell most, hagyjuk, amíg végleg összeomlik, aztán cserélem egy erősebbre válaszolta Ilona, miközben szerszámmal a leesett vasos oszlopot becsapózott.
Mária nevetett.
Igazi magyar asszony vagy! Hasznunkra lesz. csak sajnálom, hogy a férfiak nincsenek a faluban tette hozzá Kata, a nyugdíjas szomszéd akik vagy elköltöztek családjukkal, vagy megöregedtek, vagy elestek, vagy a mennybe mentek Én már tíz éve özvegy vagyok.
Én is hasonló sorsú vagyok. Nem özvegy, hanem elváltam, amikor rájöttünk, hogy az elmúlt években csak a lányunkért vállaltunk felelősséget. Miután felneveltük, kiiskoláztuk és házasságra készítettük, már nem bírjuk egymás mellett élni Így van.
Akkor nem gyötörjük egymást, ez is előny zárta Mária de nyáron még mindig egy erősebb, sötétebb kerítőt tennék fel ősszel.
Az egész tavaszt és nyarat Ilona a kertben és az erdőben töltötte.
Soha nem voltam ekkora időt a szabadban, mint most ebben a szezonban. Szinte egész nap a szabadon élek. Lélegzem a tiszta levegőt, és milyen csodás! mutogatta Réka a ház mellett álló nyírra és a közeli erdőre, ahol mindig gombát lehetett szedni, akár szarvasgombát is. A nyárban a szamócák és az eper bőségesen termett.
Szép, ha az ember elégedett az átköltözéssel örült Mária, a városi szomszéd nekem ez már mindennapos.
A nők barátságot kötöttek. Ősszel a kertben Rékánál hatalmas káposztafejek nőnek, a krumpli már hajtókás, és a termés is bőséges.
Ilona elkezdte szedni a zöldségeket, és nem tudott betelni a friss, illatos áfonyával és borsóval.
Kátát, ne keres, néhány napra városba megyek szólt hozzá barátnője az osztálytársainkkal találkozót tartunk, ahogy mindig ebben az időben. A mi öregkapitányunk, Szilvia születésnapját ünnepeljük. Visszatérek, majd betermelem a termést.
Mária integetett, és bólintott.
Az esti találkozó csodálatosan sikerült. Réka dicsérte a falut, mutatta a ház képeit, és mesélt a bőséges termésről.
Ez a föld pihen mondta tapasztalt barátjának, Gábor, két éve nem ültünk semmit, de jövőre gént vásárolunk, meg is szórjuk a komposztot a szántóföldekre.
Ne siess túl gyorsan, óvatosan tanácsolta Gábor ha kell, eljövök segíteni, csak szólj.
Most még magamra támaszkodom, de a felajánlott segítségért köszönöm mosolygott Réka.
Rékára és Gáborra egykor a középiskolában voltak szomszédos, s még egymásra is voltak kíváncsiak, de a tanulás más városokba szórt el őket. Az élet elválasztotta őket, mint minden osztálytársat.
Most már minden évben meleg szívvel találkoztak Szilvia ünnepén.
Gábor özvegy volt, de nem akart újra házasságot, ahogy Ilona sem, és ezt nyíltan vállalták.
Szabadságuk és önállóságuk vonzotta egymást senki sem érezte, hogy valaki tartozik a másiknak; könnyedén beszélgethettek, mint régi barátok.
Aznap este Gábor elvitte Rékát a ház felé, és a konyhában beszélgették egészen a második éjfélig.
Mekkora már az idő? nézte Réka az órát ideje menned.
Talán maradhatnék itt egy szeglet? kérdezte Gábor.
Nem, nem. Korán reggel viszem a faluba, vess egy taxit, menj haza, így jobb lesz.
Réka kísérte barátját, és azonnal ágyba bújt, már az egész nap gondolaival, Gábor gondozásával és a házasságtól távol álló kedves Kata vendégszeretetével ízlelve.
A faluba Rékát az első busz hozta. Séta a harmatos fűben, a beérő szarvasok éneke kísérte, míg a friss levegő már otthonosan áradott.
Bement a házba, teát itt, átváltozott munkaruhát felveve körbejárta a kertet, hogy megtervezze a napot, és kimegy a udvarra.
Csend és nyugalom lengett a falun, a lakók csak ki- és bejöttek a házakból, Réka pedig kilenc óra körül várt, hogy elmenjen Máriához teázni.
Belevetette a szemet a kertbe, és az összetört krumpli sorait látta: a fagyott hajtások mindenhol hevertek. Valaki már szedte a krumplit, és a legnagyobbat hozta össze
Réka megdermedt. Szíve felpörögött. Tovább ment, s látta, hogy a káposzta legnagyobb fejéből is hiányzik a nagyobb adag. A betakarítás felét elveszték
Megerősödött a sikolyt. Egyik pillanatban a megtört kerítést is észrevette: a tavaszban becsapózott vasrúd most a földön hevert, a nagy bakancsok nyomai maradtak benne
Ilona felrohanta Máriát. Rombolt az ablakon, és a szomszéd szinte azonnal kilátta:
Mi történt, Ilona?
Kiraboltak, Kata, jöjj, nézzük meg Mit tegyünk most? könnyei az arcát leöblökték.
Mária gyorsan felkapta a kabátját.
Akkor már az a gazember morgott és látod, hogy nincs senki. Mert a ház szélén nincs kutya, és csak egyedül vagy
A nők végignézték a helyszínt. Látni lehetett, hogy biciklisek csendben érkeztek a kerítés másik oldaláról, a szél szélén.
Aztán letörték a rúdakat, hajlították a hálót, bejutottak a kertbe, és mindent elvitték, ami csak a kezükbe akadt. A krumplit szórták, de a káposztát, a legnagyobbat, zsákokba pakolták, és elvitték a biciklinek.
Annyi káposztám volt, mint a szél sóhajtott Réka de most mi maradt!
Értem bólintott Mária a zöldség nem viseli a név. Nem bizonyítható, ki lopott. Mindenki kertje ilyenkor csak úgy szétcserélődik. Kiderült, hogy a betolakodók csak ivók, akik mostanában szabadultak, de bizonyítani nem tudjuk. Nem is kell velük veszekedni
Mi legyen? ült le Réka a verandán, Mennyire boldog voltam, mint egy bolond rózsaszín szemüveggel. Mindenki kedvesnek tűnt.
Ez nem a mi miénk, Ilona. Itt nem élnek ilyenek. A szomszéd falvakban vannak emberek, akik pénz nélkül élnek, és inniuk kell De Isten mindent lát. Ne aggódj. Megkértem Ivánt, az Őrséget, hogy javítsa a kerítőt. Utána majd kitalálunk valamit mondta Mária.
A hetvenéves Ivány, dél előtt megjavította a kerítést, egy erős fadarabot állítva fel, és régi, de szilárd deszkákat használva tömítette ki a lyukakat.
Itt van, asszony, vegye őket. És ne legyen szomorú, ilyen esetek minden faluban megtörténnek, ezért nem szabad a házat felügyelet nélkül hagyni mondta Ivány komolyan.
Mi a másik? kérdezte Réka szinte tréfásan.
Két cserélni kell a felülről lógó zárat egy bilincsszel, mert már látszik, hogy nem vagy otthon válaszolta Ivány.
Talán egy kutyára is szükség lenne a kertben mondta Mária egy apróra, de amelyik azonnal ugatni kezd. Az már elég. A szélben élni kutya nélkül? Nem lehetséges.
Ez három tette hozzá Réka.
A kerítés új, ez a négy! emlékeztette Mária.
És egy erős férfi is zárta Ivány ez az öt.
Mindnyájan nevetve nézték egymást. Réka letörölte a könnycseppeket.
Nem hiányzik a krumpli és a káposzta, inkább a saját munkámra leszek szomorú. Annyi szeretetet fektettem bele, és most kiürültek.
Ne aggódj ölelte Mária adok neked annyi káposztát, amennyit csak akarsz. A kertem tele van, elég lesz a télre. Vagy talán együtt vetettük a palántákat?
Mindnyájan elmentek Réka házába ebédelni. Nyugovóra térve elmesélte a városi találkozót, és megfogadta, hogy a betakarítás után azonnal megvalósítják a saját védelem tervet.
Egy hét múlva Réka már a városba indult, Ivánhoz kérve segítséget. Iván segített neki megvásárolni a bilincset a bejárati ajtóhoz, és megismerte a kerítés anyagköltségét.
Segítek, és ne fedd be magad mondta Gábor meg kell mérni a helyet, és elmegyünk együtt a faluba. Nem csak egy napot szánok rá, maradok egy ideig, hogy átnézzem a gazdaságodat, és megtervezzük a munkát.
Komolyan segítesz? Akkor fizetek kezdte Réka.
Ne is beszélj róla. Most szabadságon vagyok, nincs semmi dolgom, de ez a feladat ölelte és megcsókolta Rékát.
A falusiak meglepődtek.
Ahogy Ilona férje megjelenik, úgy érkeznek a mesterek a udvarra szólták a szomszédok.
Gábor barátja is jött, és egy hét alatt felállították az új kerítőt, a városból szállított csővezetékekkel és vasos oszlopokkal.
Ilona ebédet főzött a segítőknek, és örült, hogy kertje most egy erős, stabil kerítésben nyugszik.
A tolvaj nem fogja megállítani a betörést mondta Gábor de a termés már elment. A legnagyobb kincs itt van te vagy, Ilona.
Iván egy kölyökkutyát hozott a saját juhászkutyájától, Jánosnak, és név nélküli, Barónnak nevezte.
A kis kutya a házban futkározott, mint játék, inkább puha plüss volt, mint őr. De Ilona már bízik benne, és egy erős, szigetelt házikót építette neki a kert szélére, hogy lássa és hallja a környéket.
Úgy tűnik, minden a terv szerint halad mosolygott Réka egy teaülésen, miközben Máriával és Iványal ült.
Minden rendben? Erős a férfi? kérdezte Ivány mikor fog Gábor itt maradni állandóan?
Pontosan bólintott Mária látjuk, hogy köztetek van valami. Ráadásul ő is a szomszédok közül egy igazi munkaerő, és nem veszi el a pénzt, de a szabadságát sem korlátozza. Ahogy akar elkerülte a válasz Réka.
Gábor vakációja után újra Rékánál jelent meg csomagokkal.
Állhatnál maradandó segítőként a gazdaságban? kérte tréfálva, csak egy kis leves, egy pörkölt, és némi pite elég. A kert meg nem lesz éhes.
Rendben, csak kézzel kell dolgozni nevetett Ilona és vigyázz a házra, amíg Barón felnő.
Gábor ritkán maradt a városban, főleg a saját lakásában takarítva, ésA nap végén a fák susogása egy titokzatos dallamot szőtt a csendes falu levegőjébe, mintha a múlt és a jövő egyetlen álomként fonódna össze.
