Hogy lehet, hogy megfáztál? Milyen állapotban vagy? kiáltotta a menyasszonyanyja. Alvó állapotban. De semmi komoly, csak egy kis láz, minden rendben, már beköszöntött a tél.
De ez nem csak a tél! Ez a munkád miatt van, mindenféle cuccot hozol a kasszádról haza! Hányszor mondtam már válts állást!
Réka aludt, amikor hirtelen hangos csöndült a járat valaki kinyitotta a bejárati ajtót! Megtörölte a szemét, és a falra szerelt óra mutatóját nézte csak nyolc óra reggel volt!
Gábor, kedves, te vagy? kérdezte Réka meglepetten, miközben hallgatta a lakás zajait.
Semmi válasz. Csak a csendes szuszogás hallatszott, ahogy valaki felnyitotta a fürdőszoba ajtaját, majd elhallgott
Réka gyorsan felvonta a házimunka köntöst, csupaszként rohan a fürdőbe.
Amikor kinyitotta az ajtót, szinte elájult a meglepetéstől.
Ott állt Gábor a tükör előtt, és a száját kinyújtva a nyelvét nézegette.
Réka, igaz, hogy ha valakit megfázik, fehér lesz a nyelve? kérdezte ő.
Te is megfáztál? morogta Réka álmosan.
Úgy tűnik, igen válaszolta Gábor, és aggódva megérintette a homlokát. Kellene egy hőmérő. Hol van? Hadd fekszem le egy kicsit. Még a munkahelyről is bocsátottak. Talán orvost kell hívni.
Réka elővett egy digitális hőmérőt. A kijelző 37,2 fokra mutatott. Na, itt kezdődött a tél mondta Gábor, és lefeküdt. Egy órával később megérkezett a háziorvos, és betegtájékoztatást adtak.
Réka felhívta az anyukáját:
Anyu, el tudnád hozni Bencét az óvodából? Otthon nem lehet Gábor megfázott.
Az anyuka örömmel igent mondott mindig is imádta unokáját, magányosan él, és Bence a legnagyobb öröme volt.
És Gábort? Valami komoly?
Nem, semmi különös. Az orvos jött, betegségigazolást kapott, előírták a pihenést.
Hogy érzed magad? aggódott az anyuka.
Nagyon is rendben! A második műszakba kell mennem, megkérem Ilona anyát, hogy este jöjjön be. Gábort nézve. Így lesz egy hét a második műszakkal. Rendben, köszönöm, anya, megbeszéltük.
Mi legyen? Készíteni kell egy könnyű csirkelevest, de előbb el kell menni a boltba, nem csak a gyógyszertárba. Ki kell venni a fagyasztóból néhány csirkemellfilét, megvenni sárgarépát és krumplit.
A gyógyszertárban minden szükségeset beszerezte. Délre felékelte a férjet.
Gábor, kelj fel, egyél egy kis levest rázta Réka a vállát.
Kicsit felriadt Gábor, és a ágyra ülve nyögött.
Ó, kicsit hányingerem van! Kaphatnék levest az ágyba? Nem tudok a konyhába menni.
Ennyire rosszul érzed magad? Jó, hozom. Aztán mérd meg a lázat
Megvitte a levest, újra mérte: ugyanaz, 37,2 fok. Réka adta a tablettákat. Gábor a fal felé fordult, és újra aludt. Hála az Istennek. Ha megfázná, Gábor betegszabadságát teljes egészében fizetnék, de Rékának a boltban nehezebb. A családban hitelek vannak, Rékának nem engedheti meg magának a megfázást. Felhívta a menyasszonyanyját:
Ilona Szabó, Gábor megfázott. Ha tudna, este ellenőrizze őt. Nálunk este sok vásárló van, nem tudom elérni őt telefonon.
Hogy lehet megfázni? Milyen állapotban van? kiáltotta a menyasszonyanyja.
Alvó állapotban. De semmi komoly, csak egy kis láz, minden rendben, már beköszöntött a tél.
De ez nem csak a tél! Ez a munkád miatt van, mindenféle cuccot hozol a kasszádról haza! Hányszor mondtam már válts állást!
Ilona Szabó, én nem vagyok gyenge! Ön is mondta, hogy Gábor gyerekkorában azonnal le tudott feküdni. A hideg már beköszönt, így nincs mit tenni
Ahhoz, hogy ne folytassa a beszélgetést a menyasszonyanyjával, Réka gyorsan félbeszakította őt. Ilona Szabó szerette a nagy vitézséget, és valószínű, hogy egy óra alatt már itt is lenne. Hagyja csak nézni, gondolta Réka, már ideje mennem dolgozni.
Így történt, hogy Ilona szállt be egy rakás gyógynövényes csomaggal a fiaiért, állítva: nem árt. Rendben, neki jobban van belátása. Átölelte a fiát, és felcserélte a nedves pólót szárazra, kiáltva:
Nézd csak, milyen nedves pólóban fekszik, az még rosszabb lesz! Hogy nem vetted észre?
Ilona Szabó, ő már aludt, mit tehettem?
Réka munkába indult. Néhány órával később gyengülést érezte. Na, ő is gyengélkedik! De nem szabad semmit sem mutatni, még a műszakot is be kell fejezni. Este mérte a lázat magasabb volt, mint a férfinél. Szeretett volna panaszkodni Gábornak, de ő épp magával volt elfoglalva.
Kellemesen fázik és szédül, anyám adott nekem málna- és mézes teát, úgy éreztem, jobban leszek, de este megint rosszul lett. Mit vegyek be?
Tudod, nekem is rossz a fej…
Akkor vegyél valamit mondta Gábor, és újra a tükörben nézte a fehér nyelvét. Igen, még fehér.
Még egyetlen alkalom sem engedheti meg magának a megfáznást! És nem panaszkodhat senkinek: ha anyukájának mondja, minden öt percben felhívja a tanácsaival, ha a menyasszonyanyjának, vádolni fogja, a férje pedig a saját hulláma alatt marad.
Döntés született nem panaszkodni, csendben bevenni a tablettákat, és dolgozni menni. A hitelek nem fognak maguktól eltűnni
Az egész héten Gábor a gyengeségével bujkált, és úgy tűnt, nincs balszerencsésebb ember még ha a hőmérő csak 37 fokot mutat, ő mégis azt állítja, hogy nagyon rosszul van.
A menyasszonyanyja gyakran jött gyógyteáival és főzetével. Réka legkevésbé akarta, ha találkozik vele otthon; a megjelenése nem volt éppen kedves.
A férj sem vette észre vagy a tévét nézi, vagy a telefonját. Amikor hazaért, Márta (a barátnő) mérte a lázat, és csak a negyedik napon lett rendben minden.
A gyengeség megmaradt, de úgy is átvészelte. Gábor sokáig fekszik, és több igénye van étel az ágyba, lázmérés, italt hozni.
A menyasszonyanyja azt mondta, hogy Gábor gyerekkorában gyakran volt gyenge, de most először fog megfázni a több éves házasságukban, ami szinte elviselhetetlen!
Az enyhe gyengeséget nehezen viseli, állandóan panaszkodik a rosszullétre.
A következő héten már kiíratták. Bencét hazavitték. Holnap Gábor visszamegy a munkába.
A konyhában egy esti teával ülve beszélt:
Gyerekkoromban minden könnyebb volt, most meg ez, el sem tudod képzelni!
Na, mi a különös? Miért nem bírta?
Hát, ha a helyedben lennél, már tudnád! Könnyű beszélni, ha egészséges vagy.
De én is voltam ilyen! Nekem is hasonló volt, csak nem vetted észre.
Gábor gyanakvóan nézett a feleségére, aztán ravaszul elmosolyodott, mintha Rékát árulta volna el:
Viccelsz, ugye? Akkor menjünk aludni!
Réka szomorúan sóhajtott hát, ő sem vette észre
Na, így van
Ahogy egy jó poénban a nő, aki szül, csak körülbelül érti, mit érez a férje, amikor 37 fokos a láza.
