Hát mi történt? Már tíz éve házasok vagyunk! Miféle szerető? Neked is elég vagyok!
Réka alig tudta összetörni a saját gondolatait. Szinte bőrén érezte, hogy férje, Gábor, elárulja. A bizonytalanság szorította, míg egyszer elég bátorságot gyűjtött, hogy nyíltan szembenézzen vele.
Ez igaz, vagy sem? kérdezte. Gábor csak így válaszolt:
Hát mi történt? Már tíz éve házasok vagyunk! Miféle szerető? Neked is elég vagyok!
Úgy tűnt, mintha őszintén, nyíltan volna beszélve. Réka nem vett észre hibát sem a mosolyában, sem a szavaiban, sem a tekintetében, de valami mégis nyugtalanította.
Réka nem hitte a szerencsét, ezért elszántan akarta megtudni az igazságot. Hogyan?
Az interneten olvasott tanácsok után először Gábor telefonját akarta átnézni, de semmi különöset nem talált. Csak néhány üres beszélgetés a régi osztálytársakkal, ami nem riasztotta fel. Mi nagy ügy ez! gondolta.
Férje soha nem állított jelszót a telefonra. Nincs mit rejtegetni, mondta magának, nincsenek titkos üzenetek, se távoli beszélgetések. Olyan volt, mint egy angyal a testben.
Néha Réka úgy érezte, hogy csak fantáziál, de minden alkalommal, amikor Gábor késve érkezett a munkából, valami rossz előérzet fogta.
Barátnője mindig azt mondta:
Ez csak a te gyanudtól függ! Gábor szeret téged, soha nem néz el másra! Csak a gyanúd rombol mindent!
Réka nem hallgatott rá. A lelke másra szólt, és nem akarta megosztani férjét egy másik nővel.
Egy napon elhatározta, hogy meglátogatja Gábor irodáját, hogy kiderítse, a munkahelyén vagy a nőknél találkozik-e. Amikor meglátta őt, Gábor felháborodva kiabált: Nem illik ilyesmit a kollégáinak előtt!. Később bocsánatot kért, de a férfi gyorsan megbocsátott.
Úgy tűnt, minden rendben van: a ház teltházas, két gyermek nő fel, az élet nyugodt. De Réka egyre gyakrabban keresett kalandot a hétköznapokban. Ahogy mondják: Aki keres, az talál. Csakhogy neki eddig még nem jött össze.
Réka úgy érezte, mint a harmincas évei közepén járó nők gyakran fél attól, hogy elveszíti férjét és a két gyereket. Látszólag nyugodtnak tűnt, de belül viharral küzdött.
Gábor sem vett észre semmit sem a nyakkendőben lévő piros foltot, sem idegen parfüm illatát, sem változást a megjelenésben. Mégis Réka érezte, valami nincs rendben.
Ha nem lett volna egy véletlen, Réka talán sosem tudta volna az igazságot. Még kitalált vagy valós? A következő részben kiderül.
Amikor a fiatalabb fiú, Máté, beiratkozott az első osztályba, Réka vágyott a volán mögé ülni. Autóiskolába jelentkezett, esténként a munka után járt órákra. Három hónap múlva lepasszolta a vizsgát, és megkapta a jogosítványt.
Gábor annyira büszke volt rá, hogy vett egy kis autót egy alacsony, de megbízható Audit. Réka alacsony termetű és sovány volt, így a kicsi tökéletesen illeszkedett hozzá, könnyen parkolható.
Gábor sosem vallotta be, de a kocsi azért lett, hogy Réka ne kérjen el egy körútra. Még túl fiatal vagy a vezetéshez mondta már gyakran.
Egy szombati reggel Réka korán felébredt, és úgy döntött, meglepi családját egy padlizsánoscsirkés pitével. De nincs liszt! gondolta, miközben a hideg, havas utcák még csak most kezdtek felmelegedni. Már megtanulta, hogyan kell télen vezetni, így gyorsan elindult a bolt felé.
Az Audi nem indult el, ezért visszatért otthonba, ahol a gyerekek még aludtak. Csendben, óvatosan lépkedett, hogy senkit se ébresszen fel.
A kinti hideg miatt nem akarta gyalogmenni, ezért úgy döntött, egyetlen kis szituációt tesz, és elindul a férje autójával engedély nélkül. Pár kilométert csak úgy gondolta, Gábor biztosan nem észleli.
Kulcsokat a zsebébe dugva, Réka kifelé lépett. Amíg az motor felmelegedett, ablakot törölgetett. A csomagtartóban szalvétákat keresve, véletlenül egy telefonra bukkant.
Az biztos, hogy nem az Öné gondolta, hiszen Gábor telefonját ismerte. A jobbkezes gombot megnyomta, és a képernyő felé nyílt.
Az első üzenet Okszánától érkezett:
Kedvesem, már nagyon hiányzol! Gyere minél előbb, várok rád!
Réka szeme elkerekedett. Nincs jelszó, úgyhogy beleolvasta a beszélgetést, miközben az Audi melegedett. A levelezés hosszú volt, mintha egy egész életre terjedne.
Kiderült, hogy Gábor naponta öt óráig dolgozik, majd hét órától hazaér. Réka sosem gondolta volna, hogy mikor ér véget a munkája. Gyakorlatilag minden nap előbb egy órát töltött Okszánával, majd visszatért haza, mintha semmi sem történt volna. Okszána egy negyvenéves nő volt, aki a férje számára látszólag semmit nem jelentett.
Réka haragja felkavarodott. Épp a kocsiból szállt ki, amikor meglátta Gábort a lépcsőházból kijönni. A férfi azt hitte, egy boltba ment, de valójában a titkos üzeneteket küldte tovább.
Ki engedte meg, hogy ezt tedd? Nem szereztünk megállapodást! kiáltotta Gábor.
Réka még dühösebb lett. Visszaült a hátsó sebességre, a gázpedált hirtelen bedugta. Az Audi sziszteménységgel berobbant egy kerítésbe, miközben Réka egy kis megkönnyebbülést érzett.
Kihúzva magát a gépből, a férjét nézve kiáltott:
Menj vissza a saját életébe! Látni fogod, milyen vagy otthon nélkül, autó nélkül! Ne nézz többé!
A szavát megerősítve a kulcsokat egy nagy kupacba dobta, és hazafelé indult.
A fiúk már felébredtek, de semmi gondjukra sem volt szükség. Néhány perccel később Gábor próbálta kinyitni az ajtót, de Réka zárva tartotta.
Menj a saját útra! Ne térj vissza! kiabált a ház minden szegletébe.
Gábor csak papucsban, egy papucsban, pulcsiban és kabátban ment el, hogy Okszána lakását keresse. Amikor a kapu kinyílt, egy férfi hang hallatszott:
Drágám, hamarosan jössz? Már vártam!
Kiderült, hogy Okszána is két másik vőlegénynek ad otthont hétvégén semmi nincs. A nő csak bámulta Gábort, majd becsukta az ajtót.
Gábor kétségbeesve vándorolt a szomszéd anyja, Márta Kocsis otthonába, aki még két utcán túl lakott. Márta, mikor meglátta a fiát, azonnal megértette mindent, befogadta, felmelegítette, ételt adott, és meghallgatta a családjával való rossz viszonyáról szóló történét.
Ne aggódj, fiam! Ki tudta, hogy Réka ilyen lesz? Még egy ünnep lesz a te utcádon! Még csak harmincöt éves vagy, még sok szerelmet találsz! biztatta.
Gábor úgy döntött, hogy anyja házában marad, újraírja az életét. Még örült is, hogy szabad, amíg Réka nem kérte a tartásdíjat. Csak akkor értette meg, hogy az új kezdet nem lesz könnyű. Legalább a mama még nem hagyta el, különben eltűnt volna a remény.
Ezt a drámai sztorit ne hagyja ki! Kövessék a lapot, kommentáljanak, lájkoljanak, hogy továbbra is új történetekkel inspirálhassuk Önt!
