Na, visszaadtok a bölcsődebe? A néni mondta, hogy siettetek, elvettetek, mert nem tudtátok, hogy babát várunk. És én nem vagyok a saját
Mária a tűzhely mellett állt, s megforgatta a palacsintát. Hamarosan ő is hazaér a munkából, és a család együtt kap majd vacsorát.
Milyen csendes a Bence ma a saját szobájában? Általában, amikor Mária a kedvenc palacsintáit sütögeti, a kisfiú ott forog a környéken, a szemébe belement és így kérdez:
Anya, még egy palacsintát kérek?
Mária ad neki, Bence mintha jóllakott volna, de hamarosan újra feljön, minden darabot kiélvezve, és ismét megkérdezi:
Anyaaa, még egyet?
Mária rájön, hogy Bence már jócskán jóllakott, csak újraújra azt a meleg, csodálatos szót akarja hallani anya. Korábban Mária gyakran félriasztotta a spatulát és a palacsintákat, felvette a kisfiút a karjába; Bence még nem volt nehéz, ötéves volt. Azt mondta:
Na, kisfiú, menjünk, a apát várjuk a munkából!
És Bence örömmel ismételte:
Igen, anyu, menjünk! a szemeiben csillogott a lelkesedés, még nem ismerték ezeket a csodás szavakat, addig még soha nem volt neki anyja és apja, most megvan.
Most már Bencének saját szobája és ágyja van. A falra szerelt sportfal, hintákkal ezt az apja vette neki! Meg vannak a kisautók, a robot, a építőjáték és a többi játék, mind csak az övé, Bencéé, és senki másé. Esténként Mária mesét olvas, simogatja a fejét, és kimondja, hogy szeret. Bence már szinte elárasztja ez a szeretet, és szinte elfelejtette, mi volt előtte.
Mária meg akarta hívni a fiát, de a piciny hirtelen belökte a hasát.
Mária megérintette megint egy rángás.
Jaj, Mária naponta imádkozik ezért a váratlan ajándékért, hátha minden rendben lesz. Már nevet is találtak a kislányra: a bácsi azt javasolta, legyen Csenge. A férjük nagymamája Katinka.
Azt mondták Máriának, hogy nem lehet saját gyermeke, ezért a bölcsődebe vettek Bencét, majd egy év múlva na most már a kislány hamarosan megszületik!
Mária elmerengve majdnem elfelejtette megfordítani a palacsintát. Felkiáltotta a fiát:
Bence, kisfiam, sietve menj, miért vagy ma ilyen csendes?
De csak csend lett, nem hallotta?
Mária lekapcsolta a tűzhelyet, és elindult a gyerekszobába.
Még a lámpa is ki van kapcsolva, hol lehet Bence?
A szobában zörögés hallatszik. Mária felkapcsolta a fényt, és Bencét látta a kanapén, kabáttal és sapkával. A kezében hátizsák, tele a kedvenc kisautóival.
Mit csinálsz a sötétben? kérdezte Mária nevetve, majd folytatta: Gyerünk felállni, felöltözni, útra készülsz? Gyere, evésre a palacsintákat tejföllel és sűrített tejjel, csak gyerünk, Bence, miért vagy még ilyesmi?
Bence nem mosolygott, egy felnőtt tekintettel bámult valamit, aztán hirtelen felkérdezte:
Vehetsem magammal ezeket a játékokat? Nem lesz szükségük a szülőknek?
Mit beszélsz, Bence, mi történt? Hová készülsz? szólalt meg Mária, és hirtelen lehajtotta a karját. Vajon rossz anya vagy? Nem érzi a szeretetedet? Talán félt a közelgő ikrek testvérről? Még tegnap még annyira örült!
Na, visszaadtok a bölcsődebe? A néni azt mondta, hogy siettetek, elvettetek, mert nem tudtátok, hogy babát várunk. És én nem vagyok a saját
Bence szemei könnycseppekben ragyogtak, alig tartottak meg, és oldalra néztek.
Bence, fiam, ki ez a néni? ekkor Mária eszébe jutott, hogy a szomszédot múlt héten találta. Valóban elkezdte mondani, hogy hála Istennek, a kisgyermek hamarosan megszületik, majd a száját csókkal leporolták, és a szemével Bencére mutattak. Siettetek, Máriám, siettetek!
Mária mégis hitt, hogy Bence még nem értette meg a helyzetet. Gyorsan elköszönte a balgatoló szomszédot, és nem akart vitát a fiával. De Bence kiderült mindent értett.
Ekkor rájött, hogy ő idegennek érzi magát, egyedül, talán magányosan.
Mária szorosan átölelte a kisfiút; először elrökötte, aztán beletörte a könnyeket.
Fiam, nem értetted? Ez a néni semmi tudomást sem tud, apukával és velem nagyon szeretünk, és senki sem fogja elvenni!
Mária leveszette a sapkát és a kabátot, és együtt, karjában ülve, hosszan csendben üldögéltek a kanapén.
Amikor Csenge megszületett, Bence és az apa egyedül uralkodták a házat, aztán elmentek anyához és a kislányhoz. Bence nagyon aggódott, hogy talán nem fog tetszeni a húgának.
De mikor látta, milyen picike, kedvesen elmosolyodott. Anyu, hová megy ez a kicsi testvér, ha nincs idősebb testvér? Én megmutatom neki, hogyan játszanak a kisautókkal, így mindenki jól fog szórakozni!
Most Bence a húgától nem tud leválni, várja, mikor felnő, és a szülők Csengét is az ő szobájába helyezik. Addig is ő a mama első segítője
Aznap este Mária felhívta: Fiam, Bence, összeszedtem Csengét, menjünk gyorsan apát várni a munkából.
Bence már felöltözve állt a folyosón, készen: Anyu, megtartom a kaput, hozd ki a bölcskét!
Leereszkedtek a liftben, kijöttek, és hirtelen a lépcsőházba belépett ugyanaz a nő.
Bence erősebben fogta Mária kezét, mintha izgatott volna.
Fiam, te vagy a férjem? Segíts a néni, hívd a liftet, nehéz a csomagjai.
Rendben, anyu! Bence büszkén nézett a csomagokkal a nőre, meghívta a liftet, és utána rohant anyukájához.
Holnap szombat, és a család elmegy a Városligetbe. Sajnos Csenge még kicsi, de hamar majd nagyobb lesz, és együtt fogják élvezni a hullámvasutakat. Bence, mint nagyobb testvér, szorosan fogja a húgát, ha megijed. Hiszen ők testvérek örökre!
Kérlek, nyomj egy lájkot, és oszd meg gondolataidat a hozzászólásban!
