Régi időkben, amikor még a Városi Bankban a fővárosban sorban álltak, anyám sosem engedte, hogy a lányom, Réka, elhiggyen a felesleges kilója miatt.
Ági, ez a némi többlet nem gond? kérdezte a férjem, Gábor anyja, Ilona, de ő hajthatatlanul visszakapcsolta:
Szerintem nincs semmi felesleges, sőt, a fiámnak pont jók. Nem mindenki lehet nyúlpács és sárgarépa. szúrtatottan felnevetett Réka, miközben Olívia, Gábor anyja, és Eszter, Gábor idősebb testvére, ámuldoztak. Az ilyen merészségre Olívia azonnal felriadt:
Anyám! Te is gyógytea fogyókúrára vettél? Chia magot? Miért tetted azt a liszttal töltött kásába, hogy csak a kilók miatt! Gábor, most újra az erjesztett kenyeret vásároltad? Az ártalmas! Reggel három pohár vizet kell inni, különben a súly nem fog menni Hol van a vízem?! ilyen szavak hallatszottak már a gyermekkorom óta.
Gábor anyja és nagyikja egész életükben a saját alakjukat feszengté. Eszter már harmincnyolc éves volt, még soha nem házasodott meg, és mintha egy sovány, hajlott ló lett volna, állandóan éhes tekintettel. Ilona pedig olyan volt, mint egy roppant egyenes fonórúd.
Ez mindannyiukra fárasztóvá vált, ezért én mindig a derűsebb, jó étvágyú emberekhez vonzódtam. Álmodtam arról, hogy a leendő feleségem ne legyen olyan, mint az anyám vagy a testvérem, és egyszer találtam is egy ilyen nőt.
A nevét Csilla a név oly puha, kellemes, mint egy friss sütemény illata. Nem volt sovány, de a 173cm magasságán 85kiló nyomot hordott, melyből egészséges erő és jókedv sugárzott. Magas mellek, keskeny derék, nőies formák és pofa pofoncsóka vénuszi csúcsok voltak, amitől Dávid szíve felugrott, amikor csak meglátta őt.
Egyik este elvitte Esztert a bankba ügyintézésre. Ő átvette a kártyáját, leült a megfelelő székbe, míg én körbenéztem a termet. Hirtelen egy ezüstszínű, csengőhöz hasonló nevetés szűrődött a fülembe. Csendes, de ragályos volt, s Dávid önkéntelenül mosolygott. Kíváncsi lett, ki a nevetés forrása, és követte a hangot.
A nevetés egy fiatal nő szájából jött, aki egy nyugdíjas ügyfélnek segített. A férfi valami mókásat mondott, a lány újra felnevetett, s Dávid szemei nem tudták elfordítani a tekintetüket. Hajad hullámokban omlott a vállára, ajkai egy kis csokig egy csokorba fonódtak, testalkata pedig átlátszóan természetes volt még a szemeknek is látszott.
Miközben a testvérem monotonná váló beszédét hallgattam, szinte nem is voltam ott, sem Eszternél, sem a banknál; csak a nevetés hangja kísértett.
Dávid, hallgatsz rám? kérdezte Eszter morcosan.
Persze, Eszter, hallok. gondolta magában, miközben azon töprengett, miről is szól a testvére.
Mondd csak, nem eszem sült húst, csak főtt csirkemellet, panaszkodott Eszter a jelenlegi udvariemberéről. Dávid könnyedén bólintott, és egy kis iróniával megjegyezte: Hát igen, ilyen csúnya fickó…
Másnap, késő délután, visszatért a bankba. A vágyott tárgy ott volt, s Dávid megkönnyebbülten sóhajtott. Várta, míg zárnak, és kocsijából elővett egy csokor rózsát, hogy oda vigye a lányhoz.
Hölgyem, szeretnék egy férjet, vagy már a anyukájának férjét? mondta hevesen, miközben átadta a rózsákat. Az arca olyan elképedett és mulatságos volt, hogy Csilla derűsen felnevetett, és elfogadta a virágokat.
Istenem Milyen szép! Milyen illatú! lelkesen szívta be a rózsák illatát, miközben Dávid csodálta őt.
Azóta elválaszthatatlanok lettek. Olyan, mintha egyszerűen megtalálta volna az életben azt, akitől tudta: Ez már csak a miénk, már nincs másra szükség. Egy hónap ismerkedés után Dávid eljegyezte Csillát, és ő boldogan beleegyezett. Már csak a szülőkkel kellett megismerkedni.
Csilla szülei bőven ellátták őket egy gazdagon terített asztallal, pitékkel, nevetéssel és zúgással. Csilla édesanyja, Júlia, nagy és szép nő volt, és mindkét arcát megcsókolta Dávidot, ami őt nagyon zavarba hozta. A férj apja, László, barátságos vállveregetéssel üdvözölte őt, mint régi ismerőst, és a konyhába vezette.
Maradj távol a nőktől, egyébként kifogják majd. De ne aggódj, Natália, Csilla anyja, békés asszony vagy, ezért szeretem őt már harminc éve. Csilla pedig igazi gyémánt óvd meg, fiam. mondta László, miközben szemei Dávidra szegeződtek.
A vacsora hosszasan tartott. Mindannyian jókedvűen evtek, hangosan nevetve mesélve a régi történeteket. Később László gitáron pengetett, s a vendégek énekelték a dallamokat. Dávid úgy érezte, mintha már egész életén át ismerné ezt a családot.
Három nappal később a saját szüleikkel indultak útnak. Útközben betekintettek egy cukrászdába, ahol Csilla kézzel készített eclair-t vásárolt a nőknek. Öt órára már megérkeztek a szülők otthonába.
A bejáratot Nyári, Gábor anyja nyitotta ki.
Ó Szervusz, kedvesek! nézte csodálkozva Csillát, és száját tápásra nyitotta, miközben a kilincset szorította.
Anyám, én is szeretlek. Nem maradhatunk itt a küszöbön, menjünk be? suttogta Dávid, és végül beléptek.
Persze, fiam, gyere be, gyere be Te vagy ez a Csilla, ugye? kérdezte Nyári, miközben Csillát fejjel-hátal felfedezte.
Igen, én vagyok, örülök a találkozásnak. nyújtotta Csilla a kezét Nyári Anikónak, és belépett. Gábor anyja állt a bejárón, szemei nagy kérdőjelekkel.
Apa, Eszter, anyám, ez Csilla, a menyasszonyom, már benyújtottuk a kérelmet, hamarosan esküvő. Ez a családom: testvérem Eszter, anyám Nyári, apa Miklós. mutatta be Dávid Csillát a rokonoknak.
Az esküvő híre hirtelen meglepte a családot; csend telepedett a szobában, csak az evőeszközök csilingeltek.
Csilla! Örülünk, hogy itt vagy, és szívesen fogadunk a családba. Van valami palackod? Ó, ez jó alkalom! És néhány finomság is, de csak nektek, lányoknak. szórta fel a hangulatot Miklós, a férj apa.
Nem, nem eszünk süteményt éjszaka. mondta Nyári, és talán egy kissé gúnyosan elnyomta a cukorka dobozt.
Ti nem esztek, mi viszont! Hadd nézzük, mi van benne. tette hozzá humorosan Miklós.
Az asztalon csoki, könnyű harapnivalók, egy üveg pezsgő állt. Kinyitották, felcsaptak poharukat, kortyoltak, majd ismét csend lett.
Anyám, megismerkedtem Csilla szüleivel, remek emberek, biztosan tetszeni fognak. mondta Dávid, hogy legalább valamit szóljon. Csilla a poharat bámulta, Eszter pedig nem vette le a szemét róla. Miklós egy poént mesélt, mindnyájan nevetve ellazult a feszültség.
Csilla, ne aggódj, van egy nagyszerű szakember, akit elhozhatok, hogy megoldja a te problémádat. mondta hirtelen a nő, aki valójában Dávid anyja volt.
Problémát? Nekem nincs probléma. válaszolta Csilla meglepetten.
Na, de tényleg, Csilla, ezek a kilók már húsz! Nem jó az egészségnek. Amikor szülni fogsz, fogalmam sincs, mi lesz veled hirtelen felkiáltott a nő.
Amikor szülök, még szebbé válok, és a férjem és a gyermekem lesz velem. És te, Eszter, házas vagy? Biztosan egy szép férfit és legalább két gyereket kellene találnia egy ilyen karcsú nőnek csipkelődött Csilla, miközben egy süteményt harapott.
Eszter szájába vett egy kortyot, majd színlelt haragot, de Miklós közbe lépett, feltöltötte a poharakat, és felkiáltotta a poharokat.
Az asztalra a nőknek, akik különböznek, de mind szeretettek! mondta a beszéd.
Két órával később kiléptek az utcára, egymásra néztek, egyet lélegeztek, aztán egyszerre felnevetettek.
Nem is számított, hogy a jövőbeli anyósom azt mondja, hogy kerek vagyok.
Csilla, drága, te vagy a legszebb, ezt tudod! Édesanyádat és testvéredet bocsáss meg, a rokonokat nem lehet választani.
Az esküvő 2023. augusztus 25ére esett. Akkor a rokonok és barátok a városi anyakönyvi hivatalban gyűltek össze, hogy tanúi legyenek a szerelmesek összekötésének. A ceremóniát követően minden vendég a városi étterembe lépett be.
A menyasszony ragyogott egy elegáns ruhában, mely kifinomultan hangsúlyozta nőies, bájos alakját. A vőlegény szeme nem tudott elfordulni tőle. A menyasszony anyja, Natália, nem adta alábbra a lányát, a ruhája mindenki figyelmét felkeltette. A férfiak is alig tudták elkerülni a szemük csillogását. A vőlegény szüleje, László, játékosan játszott a gitáron, s a vendégek egyesült hangon énekelték. Dávid úgy érezte, mintha már egész életén át ismerné ezt a családot.
A zene felcsendült, a ifjúság első táncába kezdett, körbe-körbe forogtak a varázslatos dallamokra. Vak szemmel is látszott, hogy most csak ők ketten léteznek a világban, mindenki csendülő csodálattal nézte.
Talán a menyasszonynak meg kéne veszítenie némi súlyt. szólt egy hang, a vőlegény anyjától.
A szó nem szárnyas madár, ha egyszer elszáll, már nem tér vissza, válaszolta Nyári, de túl késő volt; már meghallották.
Egyébként a férfiak nem a csontokra hajtanak, inkább a normális, élő nőket kedvelik. A ti fiatok is ezen a soron van. És te, Natália, légy óvatosabb, én is csak egy visszanyúló nő vagyok, de a lányom ügyében könnyen kicsúszhatok. nyomta Natália, miközben büszke mellbőségével közelítette Nyárit a fal felé.
Néhány percig csak egymásra bámultak. Nyári ijedten, Natália dühösen. A helyzetet László gyorsan oldotta.
Hahó, lányok! Látom, már teljesen barátkoztok. De most nekem fel kell venni a feleségemet, kedves Nyári! mondta, majd Natáliát egy táncra invitálta.
Kéz a kézben, a vőlegény óvatosan körbefogta a menyasszonyt, és a virágtáncban pörögtek. A zene zúgott, körül mindenki nevetett, a ház pedig úgy énekelt és táncolt, mint egy régi dal.
Marad a remény, hogy a ifjú pár boldogan éljen, táplálkozzon egymás szeretetében és jóindulatában Mert ez a legfontosabb, nem igaz?
