Akkor már az első pillantásra megkaptuk a csúcsra hajtott harapást, mikor Csilla belépett a házunk ajtaján.
Kürt, magas, sovány.
A pulóvera semmi különös, de a kezeik a mamámtól elég eltértek: ujjai rövidebbek és vastagabbak, mintha egy csomóval szorította volna őket. A lábai még soványabbak voltak, a lábujjai pedig hosszabbak.
Balázs, a hét éves kisbárcám, meg én, kilenc éves Eszter, ülgettünk a nappaliban és villámokat zúgtunk rá.
Ez a Csilla nem csak egy név, ő egy egész kilométer hosszú sötét felhő! kiáltottam.
Apám észrevette a lekezelő szavainkat, odafordult hozzánk és mondta: Viselkedjetek rendesen, ti jófiúk! Miért vagytok olyan udvariatlanok?
És meddig marad nálunk? kérdezte Balázs csintalanul, hiszen ő még kicsi és csak egy kisfiú.
Örökre válaszolta apám.
Hallottuk, hogy kezd feszülni. Ha felkapja a fejét, nem lesz jó nekünk, ezért inkább nem akarjuk felbosszanítani.
Körülbelül egy óra múlva Csilla összeszedte a cuccait, felöltözött, és ki akart menni. Amikor a bejárati ajtó felé lépett, Balázs elkapott egy trükköt, és megpróbált neki egy lábas csapdát állítani.
Majdnem az épületraktárba esett volna.
Apám azonnal aggódni kezdett: Mi történt?
Csak egy másik cipőbe botlottam felelte Csilla, nem nézve Balázsra.
Minden össze lesz rakva. Én leszek a takarító! ígérte azonnal.
Aztán mi is rájöttünk: ő tényleg szereti őt.
Nem tudtuk kivágni az életünkből, akármennyit is próbáltuk.
Egyszer, mikor Csilla csak mi vagyunk otthon, apánk nincs, a szokásos szépelgő viselkedése közben hirtelen így szólt:
Az anyátok meghalt. Sajnos ez előfordul. Most már a felhőkön ül, mindent lát. Azt hiszem, nem örül a ti magatartásotoknak. Épp azt gondolja, hogy ti csak a bosszúból viselkedtek így. Azt is érti, hogy azért véditek a memóriáját.
Mindannyian megdermedtünk.
Balázs és én Ti jófiúk vagytok, ugye? Nem kell úgy a mama emlékét őrizni! Jó ember csak jó cselekedetekkel ér el valamit. mondtam neki.
Nem akarsz olyan, mint a sündisznók! tette hozzá.
Ezek a szavak lassan kioltották a rossz szándékokat.
Egyszer segítettem Csillának kibontani a boltban vásárolt élelmiszert. Ó, mennyire megdicséritett! A hátamon megpaskolta. Érdekes, hogy a kezei nem a mamámtól voltak, de mégis jólesett a simogatás.
Balázs irigykedett.
Még a tiszta csészéket is felrakta a polcra, Csilla meg dicsérte. Késő este hangosan, lelkesen mesélte apának, milyen segítők vagyunk. Ő örült.
Csilla idegen volta hosszú időre nem engedte, hogy ellazuljunk. Szerettük volna beengedni a szívünkbe, de valahogy nem ment.
Egy évvel később már el sem felejtettük, hogyan éltünk nélküle. Egyetlen esemény után pedig szinte kábultan beleszerettünk a Csillába, akárcsak apánk.
Balázsnak a hetedik osztályban nem volt egyszerű. Egy csúnya csaj, Vancsó Hármix, folyamatosan zaklatta őt. Ugyanakkora volt, csak sokkal nyomorultabb. Hármix családja teljes volt, apja pedig mindig azt mondta: Férfi vagy, vágd meg a lábad! Vancsó ezért Balázsra vetette a haragot, mint egy könnyen elkapott célt.
Balázs titokban ott maradt, míg a testvérem sem tudott róla semmit. Várta, hogy a dolgok maguktól rendeződjenek, de a zaklatók bántalmazása csak a tehetetlenségből fakadt.
Vancsó már nyíltan ütötte Balázst, amikor elhaladt mellette. Amikor megláttam a vállán lévő zúzódásokat, kicsit nehezére esett kivenni a sztorit a szájából. Balázs úgy gondolta, hogy a férfiak nem rakhatnak problémát a nőkre, még a nagyobbakra sem.
Nem tudtuk, hogy a bejárati ajtó alatt Csilla csendben hallgatta a beszélgetésünket.
Balázs felkönyörült, hogy ne mondjam el apának, különben még rosszabb lesz. Kérte, hogy ne menjek most azonnal csínytevésre Vancsó arcára! De én már annyira akartam, hogy megvédjem testvéremet, hogy kész voltam bármit megtenni.
Apát belekeverni abba nem volt jó ötlet, mert akkor a Hármix apa is összekapcsolódna, és már a börtön is nem volt messze
Holnap péntek volt.
Csilla azt mondta, elmegy vásárolni, de közben a suli felé vezettek minket, és titokban megkérte, hogy mutassam meg Hármixot. Megmutattam. Legyen a maga nyomorodása! mondtam.
Aztán elkezdődött a nagy dolog. Balázs orosz nyelv órájára készült, amikor Csilla kedvesen benyúlt az osztályba, egy kis frizurával, manikűrrel és édes hanggal. Kérte, hogy Vancsó Hármix menjen ki a teremből, mert valami ügy van vele.
A tanárnő semmit sem sejtett, csak beleegyezett. Hármix nyugodtan kiment, és úgy gondolta, Csilla egy új szervező. Nem akarta, hogy a diákoknak cseresznyefát adjunk a hősöknek.
Csilla megragadta a mellkasát, felhúzta a földről és így szólt:
Mit akarsz a fiamtól?
Milyen fiúról? zavarodott a srác.
Rólam, a Balázs Rácztól!
Semmi
Én azt akarom, hogy ne nyúlj többé hozzá! Ha újra megpróbálsz, vagy rosszul nézel, elpusztítalak, te rohadt!
Kisasszony, engedj el! nyögte Hármix. Nem csinálok többet!
Menj innen! mondta egy nő, aki a tanárnő helyére lépett. Ha még egy szót is szólok a fejemről, a te apádat börtönbe rakom, mint egy fiatalkorú bűnözőt! Érted? A tanárnő fogja, hogy a szomszédod vagyok, csak kulcsot kértem! Aztán az órák után bocsánatot kérsz Balázstól! Én majd figyelek
Hármix gyorsan visszarúgott a terembe a munkaruháját javítva, és már nem nézett Balázsra. Inkább el is került tőle, és ugyanazon a napon bocsánatot kért, röviden, szaggatottan, de őszintén.
Ne mesélj apunak kérte Csilla, de mi már mindent elmeséltünk.
Apánk teljesen lenyűgözött.
Később Csilla is a helyes útra terelt. Hatvanhét évesen már egy olyan szerelmet éltem át, ahol a hormonok elvakítják az elmét, és a tiltottat akarod.
Szégyellem! De megmondom: egy munkanélküli, állandóan részeg zongorista felé fordultam, anélkül, hogy láttam volna, mi folyik. Azt mesélte, hogy én vagyok a múzsája, én pedig a karcsaival olvadok, mintha viasz lennék. Ez volt az első kapcsolatom egy férfival.
Anyám elment hozzá, és kettő kérdést tett fel: Megtérnek a fejét néha, és mire fogunk élni?
Ha van egy stabil életterv, akkor felajánlotta, hogy fejleszti a szerelmünket, feltéve, hogy a zongorista vállalja a gondoskodást. Mert egy felgyúló lakás nem elég egy komoly elköteleződéshez.
Ő öt évvel fiatalabb volt, mint Csilla, én meg húszöt évvel idősebb, és nem habozott. A zongorista válaszait itt már nem mondom, de soha nem éreztem szégyenlőséget anyám előtt, főleg amikor azt mondta: Azt hittem, okosabb vagy.
Ily módon a szerelmi történetem gúnnyal és csúnya befejezéssel zárult, de semmi sem jutott a börtönbe sem a zongoristához, sem az apához. Időben Csilla közbelépett
Évek múltak. Balázzsal már saját családunk van, ahol a legfontosabb értékek: szeretet, tisztelet, odafigyelés, ha a közelünkben valaki téved vagy eltéved. Ezeket mind Csilla tanította meg nekünk.
Nincs olyan nő, aki annyit tenne a testvéremmel, mint ő. Apám boldog vele, gondoskodó és szeretett.
Egykor családi tragédia történt, amit Balázs és én sem tudtunk. Apám nem ismerte fel a részleteket.
Csilla szerelmes lett az apámba, elhagyta a férjét. Régebben volt egy fia, de ő meghalt a férj hibájából, és nem tudta megbocsátani.
Szeretnénk hinni, hogy valamennyire enyhítettük a fájdalmát. Mindig is hatalmas szerepe volt a nevelésünkben, amit sosem lehetett alulbecsülni.
A családunk mindig körülötte gyűlik. Nem tudjuk, melyik papucsot tegyük a lábára, de nagyon becsüljük és óvjuk őt.
Mert azok a valódi anyák, még ha akadályok jönnek is akár valaki rossz szándékú láb is sosem buknak meg.
