A telefon szólalt meg kelte öt órakor, és felébresztette Ágnest. Egy ismeretlen szám hívott.
Igen mondta szárazan Ágnes.
Ágnes? hallotta a hangos, vidám női hangot. Te vagy az?
Én vagyok válaszolta csaknem közömbösen Ágnes.
És én vagyok szólt a nő boldogan. Felismertél?
Felismertem felelte Ágnes udvariaskodva, nehogy megbántson, bár fogalma sem volt, ki lehet a hívó.
Biztos vagyok benne, hogy azonnal fel fogod ismerni folytatta a nő. Milyen szerencse, hogy elértelek. Most tudunk beszélni?
Tudok.
Remek. Mi, a férjemmel, a gyerekeinkkel már a vasútállomáson vagyunk. Egy órával ezelőtt szálltunk le a vonatról. Jól hallasz?
Jól.
Kicsit halk a hangod. Biztos vagy benne, hogy minden rendben van, Ágnes?
Minden rendben.
Nagyon örülök neked. Először szállodában akartunk megszállni, mert azt hittük, nincs itt rokonunk. Aztán eszünkbe jutott, hogy te vagy a rokon. Érted?
Értem.
Hát persze, hogy jó, hogy eszünkbe jutottuk. Nem is tudod el képzelni, mennyire örültek a gyerekek.
Képzelem.
A férjem azt mondta: Hívj Katalint, ő nem fog cserben hagyni. és helyes szót talált. Nem hagylak cserben.
Akkor megengeded, hogy nálad maradjunk? Jól értettem?
Igen, megengedem.
Nem maradunk sokáig folytatta a nő. Legyen pár hét, megnézzük a várost, aztán visszamegyünk. Otthon sok dolgom van, és, ahogy mondják, vendéglátás jó, de otthon jobb. Egyetértesz?
Egyetértek.
Mi is így gondoltuk, főleg a férjem. Nem tudta elképzelni, hogy ne fogad el a kedves Ágnes. Hiszen rokonok vagyunk, még ha messze is élünk, még ha tíz évvel ezelőtt láttuk egymást utoljára. Így van?
Igen.
Most egyedül élsz?
Egyedül.
Egy háromszobás lakásban?
Igen.
Akkor most úton vagyunk hozzád?
Menjetek csak.
Egy óra múlva megérkezünk. Még mindig ott laksz?
Még mindig ott vagyok.
Akkor várj. Hamarosan megérkezünk.
Várok válaszolta Ágnes.
Katalin letette a telefont, ráhelyezte a szekrényre, megfordult, takaróval letakarva a fejét elaludt, és egyáltalán nem gondolt arra, hogy ki is lehetett a hang a vonal másik végén.
Körülbelül egy óra múlva csengett a kapu csengője. Katalin az órára pillantott, csukta be a szemét, és újra elfordult. A telefon csörgött. Ágnes még aludt.
Néhány perc után egyre erősebb a kopogás a bejáraton. Ágnes közömbösen hallgatta. Végül a telefon újra megszólalt.
Igen mondta Katalin, anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét.
Ágnes? kiáltotta boldogan a nő.
Igen.
Mi vagyunk. Megérkeztünk. Hívunk és kopogunk, de nem nyitsz ki.
Hívtok?
Igen.
Miért nem hallom?
Nem tudom.
Hívjatok még egyszer.
A lakásban újra csengett a telefon.
Hívunk mondta a nő.
Nem vágta be Ágnes. Nem hallom. Most kopogj.
A kapu felé kopogtak.
Kopogunk szólt a nő.
Nem válaszolta Katalin. Nem hallok.
Úgy tűnik, megismétlődik mondta a nő.
Mit? kérdezte Ágnes.
Hol vagy most, Ágnes?
Mit értesz hol? Otthon vagyok.
Otthon hol?
Debrecenben tette fel Katalin elsőre eszembe jutó választ. Hol máshol lennék?
Debrecenben? Miért nem Budapesten?
Kilenc évvel ezelőtt költöztem. Azonnal a válás után.
Miért?
Miért választottam a válást?
Miért költöztél?
Unalmas volt Budapesten, szóval költöztem. Túl sok kellemetlen emlék maradt ott.
Debrecen jobb?
Persze. Sokkal jobb.
Miért jobb?
Minden jobb. Amit csinálok. Nincsenek kellemetlen emlékek. De mi is a szavak? Jöttök, és nézzétek meg magatok. Hányan vagytok?
Négynél vagyunk. Én, a férjem, és két gyermekünk. A nagyik Péter, a kicsi András. András már harmadszor akar egyetemre járni ebben az évben.
Akkor mind a négyen jöttök. Itt is van egy szép egyetem.
Mikor jöjjetek?
Már most.
Most nem megy. Sok dolgom van Budapesten. András csak Budapesten szeretne tanulni. Mi azért jöttünk ide, hogy munkát találjunk. Egy évre akartunk veled élni. De nézd csak, hogyan lett.
Szóval ma nem érkeztek?
Nem.
Szégyen. Már felkészültem.
És nekünk is szép. Nem tudod elképzelni.
El tudom képzelni.
Nem. Nem tudod elképzelni. Amikor arra gondolok, mi vár ránk, egyszerűen nem kérek élni.
Katalin úgy döntött, hogy ideje befejezni a beszélgetést.
Nos, rendben mondta. Ha most nem tudtok, jöjjetek, amikor tudtok. Mindig örülök a látogatásotoknak. És ha visszatértek Budapestre, azonnal add meg a címedet. Megjelenek nálad pár hétre. Aztán meglátjuk. Végül is, Budapesten már nincs senki, csak te. Megbeszéltük? Elküldöd a címed?
De Katalin nem hallotta a választ, mert a kapcsolat hirtelen megszakadt.
